Kis borsótörténet:
Délnyugat-Ázsiában az időszámításunk előtti VII. évezredtől találunk olyan nyomokat, amelyek a borsó létezését bizonyítják - ez a zöldségféle azonban kétségtelenül közelebb állt a csicseriborsóhoz, mint a mai zöldborsóhoz. Már időszámításunk kezdete óta termesztik az egész Földközi-tengeri medencében - az egyébként szárított formában fogyasztott - borsót. Ma ismert formájában a zöldborsó csak a XVI. században jelent meg Franciaországban, ahova egyébként Olaszországból került.
Számos változatát termesztjük, de főként két nagy kategóriát különböztetünk meg: a sima és a ráncos héjú zöldborsót. A két csoportot csak a száraz szemek alapján tudjuk megkülönböztetni. Az utóbbit - mivel a zöldség kevesebb keményítőt tartalmaz, és így íze édeskésebb - a fogyasztók jobban kedvelik. Ezeket az édeskésebb fajtákat termesztik a friss piacra is. A cukorborsó nem ugyanaz, mint a nagyon zsengén szedett zöldborsó. Ugyan a zöldborsó fajához tartozik, mégis különbözik tőle amiatt, hogy hüvelyében nem található meg egy merev membrán, az ún. pergamen, amely a zöldborsó hüvelyét fogyasztásra alkalmatlanná teszi. Ezért hívjuk „pergamen nélküli” vagy „héjastól ehető” borsónak is. A XVI. század óta ezt a fajtát jól ismerik az angolszász országokban, ahol "snaps"-nek vagy "sugar snaps"-nek is nevezik. Noha a cukorborsót egész évben importáljuk, a provansziak számára, akik termesztik, a tavaszt jelképezik.
forrás: mindmegette.hu
