Égi kapuban áll a „Fekete Párduc”

Elment a magyar futball legnagyobb kapuslegendája. Életének 89. évében elhunyt Grosics Gyula, az Aranycsapat tagja, olimpiai bajnok, világbajnoki ezüstérmes, a Nemzet Sportolója.

„Fekete Párduc” volt a beceneve, de nem azért, amit egyes források tévesen állítanak, hogy először öltözött feketébe a kapusok közül, hanem mozgását jellemezték a dzsungelek fenevadjával. E név annyira hozzánőtt, hogy ott szerepelt a Szent István körúton működő sportszerboltjának cégtábláján is, amit visszavonulása után kapott.

Grosics halálával immár egyetlen élő tagja maradt a köztudatban a londoni 6-3 kezdő 11-ével azonosított Aranycsapatnak: a jobbhátvéd Buzánszky Jenő.

Grosics, mint pályatársai közül nem kevesen, véletlenül lett kapus. 1940-ben a dorogi futballcsapat idegenbeli meccsre indult, de nem volt kapusuk, mert a háborús helyzet miatt a sorköteleseket a laktanyában tartották. A 14 éves fiú éppen misére indult – szülei papnak szánták – de előtte betért a sportpályára. Tagja volt az utánpótlás-csapatnak, tudták róla, hogy ügyes, fürge mozgású. Így kerül a kapuba, és ott is maradt.

Pályafutása Dorogon indult, majd 1950-ben igazolta le a Honvéd, amely akkoriban az egész országból begyűjtötte a legjobb játékosokat. Akkor már válogatott volt, 1947-ben húzta magára először a címeres mezt, összesen 86-szor védte nemzeti csapatunk kapuját, utoljára 1962-ben. Három világbajnokságon, 1954-ben, 1958-ban és 1962-ben kezdődött vele a válogatott összeállítása. Az 1954-es berni vereség után őt is bűnbaknak kiáltották ki, „hazaárulási” perbe fogták, végül azonban nem börtönözték be, „csak” Tatabányára száműzték. A bányászcsapatból vonult vissza 1963-ban, 37 évesen. Még szeretett volna védeni, de miután nem engedték, hogy a Ferencvároshoz igazoljon, inkább a búcsú mellett döntött. A Fradinál csak jelképesen játszhatott, 2008-ban, a Sheffield United elleni barátságos mérkőzésen nevezték őt a kezdő csapatba. Akkor készült felvételünk is.

Grosics éveken át edzősködött is, Tatabányán, Salgótarjánban, a KSI-nél, sőt, még Kuvaitban is. A 70-es években a Volán SC elnöke volt. A tatabányai stadion ma az ő nevét viseli. Emlékiratai már 1963-ban megjelentek Így láttam a kapuból címmel.

"Nem szerettem védeni. Mindig azoké a dicsőség, akik gólt szereznek és azoké a szégyen, akik gólt kapnak. Persze később, befutott kapusként már megváltozott erről a véleményem" - mondta az MTI-nek három évvel ezelőtt, a 85. születésnapján adott interjúban.

Arra a kérdésre, hogy elcserélné-e ötkarikás győzelmét a világbajnoki címre, igennel válaszolt. "1952-ben még a legjobbak szerepeltek az olimpián, mert a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség 1956-ban szabályozta, hogy csak utánpótláskorúak szerepelhetnek a nyári játékokon, így a Helsinkiben aratott diadal rendkívül értékes. Ennek ellenére már akkor is a világbajnokság volt a sportág csúcsa. Életem legfájdalmasabb emléke az 1954-es berni vb-döntő, elsősorban azért, mert ez azon ritka esetek egyike, amikor nem az ellenfél nyert, hanem mi vesztettünk" - mondta Grosics,

A játékosként elért kiváló eredményei mellett arra nagyon büszke volt, hogy Budapesten iskolát, Gyulán pedig labdarúgó-akadémiát neveztek el róla. Hozzátette, amikor ennek jelentőségébe belegondol, elsősorban azokra emlékezik, akik lehetővé tették számára, hogy ilyen pályafutása legyen, külön kiemelve a szüleit.

"Ami tegnap történt, az nem foglalkoztat. Viszont gyermekkorom emlékei egyre élesebbek. Számomra fontos ezek újraélése. Úgy kell viszonyulni a sporthoz, hogy legyenek élmények, melyekre öregkorában szívesen gondol vissza az ember. De csak az élheti át újra ezeket az emlékeket, aki mindent megtett a sikerekért" - mondta a három évvel ezelőtti interjúban Grosics, akinek életéről Keresztlécen címmel készült dokumentumfilm.

Buzánszky Jenő, aki Grosics Gyula pénteki halálával az egyetlen élő tagja a legendás Aranycsapatnak, mély fájdalommal értesült barátja elvesztéséről. Buzánszky az MTI-nek elmondta: pénteken kora délután együtt kellett volna utaznia Grosiccsal Berlinbe. A Német Labdarúgó Szövetség ugyanis meghívta őket az 1954-es berni világbajnoki döntő 60. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségre. "A barátom marad örökre. Együtt éltünk át szép sikereket és kudarcokat. Mindig lehetett rá számítani - mondta a repülőgép felszállására váró Buzánszky. - A napokban kórházban volt, és mondta, hogy nem tud jönni Berlinbe velem. Reméltem, hogy felgyógyul, hazamehet, és megint mehettünk volna ünnepségekre, baráti összejövetelekre. Ennek a közös útnak most vége."

A főváros saját halottjának tekinti a legendás kapust

Tarlós István főpolgármester az MTI-hez eljuttatott közleményben mély részvétét fejezte ki a család felé.

"Grosics Gyula halála fájdalmasan érinti Budapest valamennyi polgárát. Budapest Főváros (feltehetően mások mellett) saját halottjának tekinti minden idők legnagyobb magyar futballkapusát. Grosics Gyula nemcsak világhírű labdarúgó, hanem kiváló magyar hazafi volt" - olvasható a közleményben.
A Magyar Olimpiai Bizottság, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, valamint a Magyar Labdarúgó Szövetség is jelezte, hogy saját halottjának tekinti Grosics Gyulát.

Politikusok is részvétüket nyilvánították

Politikusok is részvétüket nyilvánították azt követően, hogy 88 éves korában, pénteken elhunyt Grosics Gyula, a legendás Aranycsapat kapusa.

"Isten nyugosztalja a Fekete Párducot" - írta Facebook-bejegyzésben Orbán Viktor miniszterelnök.
Szintén a közösségi oldalon reagált a halálhírre Deutsch Tamás, a Fidesz EP-képviselője.

"Grosics Gyula kitartása, embersége, hazaszeretete példa lehet mindannyiunk számára" - áll a KDNP kommünikéjében.

A Facebookon üzent Bajnai Gordon volt kormányfő, az Együtt-PM vezetője is, aki azt írta: "Egy igazi legenda veszett ma el. Nyugodjék békében Grosics Gyula!"