A székely írás nyomában

Publikálás dátuma
2014.06.15 22:50
Sándor Klára nem szereti, amikor a székely írást a szélsőjobbal azonosítják FOTÓ: TÓTH GERGŐ
Sándor Klára nyelvész hiánypótló művel jelentkezett a Könyvhétre: A székely írás nyomában című kötetében a mindennapokban csak rovásírásnak nevezett írás történetét fedi fel.  Sándor Klára szerint az írást vélhetően a törököktől vettük át, s Székelyföldön a 17. századig használták. A nyelvész szerint nem szabad, hogy elfedjék az írás művelődéstörténeti jelentőségét a szélsőjobb táblaállítási akciói.

- Miért lesz, lett a szélsőjobb kedvenc eszköze a "rovásírás" hagyományának őrzése, s mikor fordult érdeklődésük e felé, hiszen, mint írja, már Szálasi pártjánál logóban megjelennek ezek a szimbólumok?

-Nem szeretem, mikor a székely írást a szélsőjobbal azonosítják. Egyrészt, mert ez az előítélet nem tud semmit ennek az írásnak a művelődéstörténeti vonatkozásaitól, másrészt mert ráadásul a mai használatra sem igaz, hogy csak a szélsőjobb használná. Nagyon sokan szeretnek foglalkozni ezzel az írással hagyományőrzésből, kedvtelésből, kíváncsiságból - és ez a kultusz sokkal korábban kezdődött, már az 1980-as évek vége felé. A szélsőjobbhoz elsősorban a táblaállítások miatt szokták kapcsolni, de ez csak pár éve kezdődött, és természetesen nem kizárólagos továbbra sem. Ami pedig a székely írás történetét illeti: ha valaki komolyan megnézi, kik, mikor, milyen célra használták, milyen szerepet játszott a magyar identitástudat kialakításában, nagyon izgalmas művelődéstörténeti kérdéseket talál.

- Miért nem rovás, miért székely?

- Mert az, hogy rovás, csak annyit jelentett eredetileg, hogy fába rótták a betűket. Egy ideje azonban elkezdték úgy használni ezt a kifejezést, mintha a "rovás" valami különleges íráscsoport lenne. Ez pedig értelmetlenség. Azért székely, mert korai, a tudományos használattól független emlékei csak Székelyföldről ismeretesek, és nagyon úgy tűnik, hogy eredetileg csak a székelyek használták.

- Azt talán nem is igen kell magyarázni, hogy nem hun eredetű az írás, de mégis, hogyan lehet, hogy egy 10. századi sírból előkerült fúvókán már megtalálták ezeket a jeleket?

- Ezt az emléket Somogy megyében találták, Bodrog-Alsóbűn, és egyáltalán nem lehet kizárni, hogy székelyek készítették, ugyanis még mielőtt Biharba, majd Erdélybe telepítették őket, a székelyek a Dunántúl déli és nyugati sávjában éltek. Egyelőre azonban keveset tudunk erről az emlékről, mert a jelei ugyan azonosak a székely betűkkel, de a felirat nagyon rövid, valószínűleg csak töredék, és nincs még elfogadható megfejtése.

- Abból, hogy nem tudjuk elolvasni ezt a négy jelet, nem következhet az, hogy egy itt talált, valamilyen más népcsoporthoz tartozó ábécét alkalmaztak elődeink saját nyelvükre?

- De, természetesen lehetne ez is, de az avar kori emlékeken más ábécét látunk, mások meg nemigen kerülhetnek szóba. Van egy honfoglalás kori sírból előkerült, írást tartalmazó lelet is, Kalocsa mellett találták, Homokmégy-Halmon. De ez sem a székely írás jeleivel készült.

- A tudomány jelenleg honnan eredezteti ezt az ábécét?

- Kelet-Európában a 6-10. század között a területet uraló török népek többféle, egymással kapcsolatban lévő, de egymással nem azonos írást használtak. Sok emlék került elő az egykori Kazár Birodalomból, jó néhány az egykori dunai bolgár területekről és a Kárpát-medencéből az avar korból. Ezek közé a török írások közé tartozhatott a székely írás elődje is, azaz valószínűleg török eredetű a székely ábécé. Később tudatosan módosították az eredeti jelsort: látszik, hogy formailag egységesítették a betűket, de bővítették is a betűkészletet, hogy minél könnyebben lehessen vele magyar nyelvű szövegeket írni. Ennek érdekében több új betű került bele.

- Mikortól használhatták a székely írás ábécéjét a magyarok, s mikor, miért hagytak fel vele?

- A székelyek eredetének tisztázása kulcskérdés ebből a szempontból. Alapvetően két nagy csoportba sorolhatók az erre vonatkozó nézetek. Az egyik szerint a székelyek egykor önálló etnikum voltak, és a honfoglalás előtt csatlakoztak a magyar törzsszövetséghez. A másik szerint a magyar törzsekből a 10. században szerveztek egy csoportot a gyepűk védelmére, ők lettek a székelyek. Az, hogy ezt az írást eredetileg csak a székelyek használták, inkább az előbbi nézetet támasztja alá. Amikor a 13. században új betűkkel bővült a székely ábécé, még mindig csak a székelyek használták, persze magyar nyelvű szövegek lejegyzésére. Először a 15. század végén jelent meg ez az írás Székelyföldön kívül: Mátyás udvarában nagyon kedvelték. Ez a tudományos érdeklődés kezdete - Székelyföldön kívüli területről nem is tudunk másféle használatot, csak ilyet. Széles körben soha nem használták ezt az írást, sem Székelyföldön, sem azon kívül, de ismeretének folytonossága soha nem szakadt meg. Székelyföldön a tudományos érdeklődéstől függetlenül egészen a 17. század második harmadának végéig használták, még ebből az időből is ismerünk olyan feliratokat, amelyek írói nem a tudósi hagyományból ismerték a székely ábécét. A tudományos munkákban ezt követően is foglalkoztak vele, a 18. században kifejezetten sokat, többek között a legelismertebb korabeli tudósok is, mint Bél Mátyás vagy Bod Péter.

- Miért gondoljuk azt, hogy az egész székely írás nem más, mint humanista hamisítvány?

- Ne gondoljuk ezt, mert ez egy 19. századi ötlet fölújítása, s bár kétségtelenül elég divatossá vált - legalábbis egyre többet hallom -, semmivel sem igazolható. Azokat az érveket, amelyeket e nézet megtámogatására szoktak fölhozni, nem nehéz megcáfolni. Elég azonban a legerősebb ellenérvet mondani: a székely írásnak már a 13. és 14. századból is vannak emlékei, azaz jóval a humanizmus kora előtt is írtak a már a székely ábécével.

Búcsú Fésűs Évától

Publikálás dátuma
2019.02.22 20:36

Fotó: SHUTTERSTOCK
Életének 93. évében elhunyt Fésűs Éva Kossuth-díjas meseíró. Hol volt, hol nem volt, a váci piarista templom közelében egy apró házikó emeleti szobájában egy kislány éldegélt közjegyző apukájával és háztartásbeli anyukájával. No és a nagymamával, aki a legnagyobb ínség közepette is elhozta sokat betegeskedő unokája szobájába a különféle királyfikat, hercegkisasszonyokat, boszorkányokat, a szegény ember legkisebb, ám legleleményesebb fiát, mackókat, nyuszikat, rókákat, sárkányokat, hogy elfeledtesse szeme fényével a szenvedéseit. A kislány aztán felcseperedett, drogista segédvizsgát tett, s a második világháború alatt felkötött karral járt dolgozni, nehogy elvigyék ingyenmunkába a katonai mosodába. Miután államosították a drogériát, a fiatal lány Budapesten keresett munkát gyors- és gépíróként, hogy aztán új életet párja oldalán Kaposváron. Az új otthonhoz és munkahelyhez hamarost új hobbi is párosult, egy véletlennek köszönhetően meséket kezdett írni a Rádiónak: megszületett a fogfájós nyuszi története, aztán Toppantó királykisasszonyé, majd Kukkantó manó, Csupafül, Tüskeböki, Csacsi Tóni és a többiek kalandjai. A mai középgeneráció a tévéből, a nagyétkű Palacsintás király kapcsán ismerhette meg a nevét: a fiúk fülig szerelmesek voltak Kökényszemű Katicába, mind elátkozták Derelyét, a minden hájjal megkent főszakácsot, s szurkoltak a gonosz ellen küzdő Éliás királyfinak. De imádták minden hősét – több mint kétszáz meséje cirka kéttucatnyi kötetben látott napvilágot -, s a népszerűség elől magát mindig távol tartó asszony azt vette észre, egyre gyűlnek az ilyen-olyan kitüntetések a szoba polcain, míg végül a hazai meseírók közül – Lázár Ervin, Janikovszky Éva és Csukás István után – negyedikként a 2017. március 15-én Fésűs Éva átvehette a Kossuth-díjat is. Első meséjét – ahogyan azt 2017 karácsonyán a Népszavának adott interjújában elmesélte - a kisfiának írta. Mivel ismerőseinek is nagyon tetszett, beküldte a Magyar Rádiónak – és ezzel elkezdődött egy életre szóló utazás a mesék világában, miközben a történetek kitalálója Kaposváron a vasgyárban, az Állatforgalminál, végül a Köjálnál dolgozott titkárnőként. Másfél évtizede, férje halála után kezdett el verseket írni, eleinte csak a fióknak, aztán persze ezekből is több kötet lett, jó néhányat meg is zenésítettek közülük. Tizenöt esztendeje lett Kaposvár díszpolgára, 2006-ban átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, míg 2014-ben megkapta a legnagyobb somogyi kitüntetést, a Pro Comitatu Somogy-díjat, három évre rá pedig Vác is díszpolgárának választotta. Fésűs Évát, aki májusban ünnepelte volna 93. születésnapját Kaposvár városa saját halottjának tekinti.

Kinek a tulajdona az Esterházy-kincs?

Publikálás dátuma
2019.02.22 20:33
FŐÚRI RAGYOGÁS - Az iparművészet nagy Esterházy-tárlatára Fraknóból is érkeztek műkincsek
Fotó: Népszava
A Fővárosi Törvényszék pénteki, reggeltől estig tartó tárgyalásán még Werbőczy István 1514-ben íródott szokásjogi gyűjteménye, a Hármaskönyv is szóba került.
Továbbra is folyik a per Közép-Európa legjelentősebb, mintegy 100 millió euró értékű barokk főúri kincstáráért, az Esterházy-kincsekért, amelyet az osztrák Esterházy Magánalapítvány indított a magyar állam, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont jogutódja, a Nistema Kft. ellen. A Fővárosi Törvényszék pénteki tárgyalásán még Werbőczy 1514-ben íródott szokásjogi gyűjteménye, a Hármaskönyv is szóba került – a periratok ismertetése és a perbeszédek reggeltől estig folytak.

Mint arról a Népszava is beszámolt: a Esterházy magánalapítvány magát tekinti a mintegy száz éve Budapestre szállított és az Iparművészetibe 1920-ban és 1923-ban is letétbe helyezett kincseknek. A magánalapítvány pert azután kezdeményezte, hogy 2016-ban döntés született arról, az Iparművészetiből Fertődre szállítanak 75 Esterházy-műtárgyat.

A felperes a keresetében azt szeretné elérni, hogy a kincseket szállítsák vissza az Iparművészetinek, de amennyiben a műtárgyak átvételét megtagadja az épp felújítás alatt álló budapesti múzeum, úgy a tárgyakat adják ki a részére. Az osztrák magánalapítvány ugyanis azzal érvel, az 1695-ben létrejött hercegi hitbizományként a magyarországi kincsek is a burgenlandi fraknói vár tartozékai, mint ahogy jogi képviselőjük fogalmazott: a vár kincstára egy megbonthatatlan műalkotás, amelynek alkotója Esterházy Pál herceg.
Az alperesek jogi képviselői szerint ugyanakkor 1920 után – miután az Esterházy birtokok egy része Ausztriához került − az újonnan létrejött osztrák Esterházy hitbizomány leltárai nem említtették a magyarországi hitbizomány műtárgyait , a hitbizomány várományosai sem emeltek kifogást az ellen, hogy a műtárgyakat V. Pál herceg letétbe adta Budapesten. A felperes vitatja, az alperesek viszont állítják: 1949-ben jogszerűen államosították az Esterházy-kincseket.