A dirigens után, a szólista zongorista, Bach, Mozart, Beethoven szonátáinak, versenyműveinek ma egyik legnagyobb nemzetközi rangú tolmácsolója. Az életét napjainkban japán származású hegedűművész feleségével a ködös London és a napfényes Firenze között osztja meg, és ha déltájban arra szottyan kedve, hogy templomba térjen be, - mint a minap nyilatkozta az ATV-nek - a lelkét Boticelli festményekkel üdíti föl. Muzsika és képzőművészet, így gyönyörű az élet.
A körülmények nem azonosak, csak halvány emlékeztetőkben, de Schiff jelenlegi sorsa kicsit nagy elődeire, magyar karmester óriásokra utal. A két világháború között, a horthyzmus légköre és a nyílt antiszemitizmus miatt olyan Maestrók lendítették föl a tengerentúl zenei életét, mint Doráti Antal, Reiner Frigyes, Bartók egyik legzseniálisabb tolmácsolója, nem szólva arról, hogy minden idők legnagyobb magyar komponistája maga is oda menekült, természetesen nem az antiszemitizmus miatt, de nem viselte el a fojtogató otthoni jobboldali légkört.
Schiff talán kicsit náluk is érzékenyebb, mert idehaza elvben most szerencsére demokrácia van, de nyíltan észlelhetők olyan jelenségek is amelyek, ha távolról is, de óhatatlanul fölidézik ezeket a szomorú emlékeket. Ezért választotta az önkéntes emigrációt, nagy fájdalmára zenei életünknek. Tiszteletben kell tartani az érzelmeit, mert mint a tények mutatják, odakünn a nagy magyar művészt tisztelik benne. A brit királynőnek is ő a klasszikus magyar zeneművészet egyik világrangú képviselője. Kitüntetése így ezt a rangos nemzedéket ismeri el.
Büszkék vagyunk rá!