Szerdán este játsszák ugyanis a spanyol-chilei mérkőzést, amelyen eldől Xaviék sorsa. A Vörös Veszedelemnek valójában csak a győzelem a jó eredmény, tekintettel arra, hogy a hollandoktól kapott ötös miatt nagyon rossz a gólarányuk és nem bízhatnak abban, hogy esetleg hasonló arányban vagy annál is jobban verik az ausztrálokat. Chilei siker esetén – feltételezve, hogy az Oranjénak nem okoznak a Kenguruk nehézséget – a dél-amerikaiak mennek tovább, a világbajnok pedig mehet haza. Nem lenne amúgy egyedülálló „szégyen”, hiszen 1966-ban a brazilok, 2002-ben a franciák, 2010-ben pedig az olaszok búcsúztak címvédőként a csoportmeccsek után.
Zsófia királyné 2010-ben, a spanyol-német vb-elődöntőn. Fotó: Gettyimages.
A királyi párról köztudott, hogy imádják a futballt. I. János Károly már 1982-ben együtt örült a madridi fináléban Sandro Pertini olasz államfővel. Máig emlékezetes a fiatal uralkodó aggódó tekintete az agg elnök euforikus kitörései láttán, mintha attól félt volna, hogy a nagy izgalom megárt az egészségének. Legutóbb a Bajnokok Ligája döntőjén láttuk a királyt a dísztribünön örvendezni a Real Madrid sikerén (egyes meg nem erősített források szerint csak „hivatalból” szurkol a fehérmezeseknek, a szíve valójában az Atleticóért dobog). Zsófia királyné is osztozik a sportsikerekben. Legemlékezetesebb „fellépése” a 2010-es világbajnokságon volt, amikor – a szigorú spanyol udvari etikettet semmibe véve – együtt ünnepelt az öltözőben, a törülközőben-gatyában tomboló focistákkal.