[Demokrácia] az origóban

Utcaseprőtől az akadémikusig, aki már átélte az utálatos kompromisszum változó eredőjének gyötrelmes számítgatását arról, hogy megalkuvón óvja egzisztenciáját, vagy inkább kerüljön utcára, az tudja, mit élt át az [origo] nyolc újságírója, amikor felmondtak szerkesztőségüknek. Hiszen ez is metaképlete volt annak az üzenetnek, amelyet az uralkodó kormány alakított ki a magyarok szívében, mert demokratikus érzelmű ember számára ezt ép ésszel levezetni már nem lehet.

A példa primer arca egyszerű volt, mondhatni primitív: erősebb kutya matekozik, mint azt Lázár tanár úr nem is olyan régen a hatalmi "függvénytáblára" felírta. Aki pedig nem alkuszik meg vele - igen, személy szerint vele -, a hatalom üres és áttetsző hologramjával, aki nem akar bérese lenni a kormány számadójának, az a 22-es csapdájában kalkulálhat, hogy mit választ: bért vagy bukást, családi békével szemben kétségbeesett feleséget, gyereket.

A meg nem alkuvás algoritmusában több ezren álltak fel munkahelyükről 2010-óta Magyarországon. Nem kötöttek jó hozamú, de gyáva kompromisszumot szakmai, etikai elveikkel vagy nem tűrték kollégáik kirúgatását. Persze, ők nyolcan, messzebbre látszódnak, és főszerkesztőjük "ki-(le)-számolása" sem rutinszerű HR-es gyilok. A demokrácia koordinátái között Sáling munkatársainak morális kényszertől vezérelt távozása mindnyájunk számára példa lehet.

A Fidesz és Lázárának esete a demokratikus politizálás kompromittálásával újra felteszik a kérdést az origós szerzők, ott utolsó, online soha meg nem jelent, csak a lelkiismeretünkbe nyomtatott elemzésben: meddig bírjuk kompromisszumokkal?