Ne nevezzenek nimfomániásnak!

Harminc év telt el azóta, hogy Sophie Marceau az első csókját adta a filmvásznon .Negyvenhét évesen is gyönyörű, tele van humorérzékkel, ami elsősorban az önkritikában nyilvánul meg nála.

Az európai mozikban ősszel láthatja a közönség a “ Sex, Love and Therapy” című filmben, egy romantikus komédiában, amelyben egy szexre éhes nőt játszik.

A színésznő a Stile. it-nek adott interjút.

- A szexre éhes nőt játszom,aki azonban nem nimfomániás. Különbség van ugyanis a nimfomániás és a szexfüggő között. Én az utóbbit személyesítem meg, azaz olyan nőt, aki annyira szereti az orgazmust,hogy függővé válik. Ez olyan, mint az alkohol- vagy a drogfüggőség. A szexfüggőség betegség és aki ebben szenved, az állandóan a szexet keresi. Nimfomániás viszont az, akinek nem sikerül eljutnia az orgazmusig és azért keresi a szexet,hogy sikerüljön neki. Két különböző dolog. Azért fogadtam el a szerepet, mert komédia. A szexfüggőséget ritkán választja témául a mozi. Ha valami Lars Von Trier-féle dolgot ajánlottak volna, nem fogadtam volna el, vagy csak gondolkodás után, mert a szívem mélyén nagyon szemérmes vagyok.- magyarázta a színésznő.

- Így ezt azonnal elfogadta?

- Igen, mert megértettem,hogy nem közönséges filmről vagy harmadrangú vígjátékról van szó, hanem azokról a problémákról,amelyek megnehezítik a párok közötti megértést. A mód, ahogy a szexxel foglalkoznak a filmben, nagyon élvezetes. A nő szabad, családi kötelékek nélküli személy, akinek nincs férje és a szeretet-szükségletét egy nagyon fizikai dologban, a szexben véli megtalálni.

- Gondolom, hogy ennyi szereplés után már nem fél a kihívásoktól.

- A munkától sohasem félek. Szeretném,ha így lenne az életem más vonatkozásában is. Azt gondolom, hogy sokszor a félelem áll minden nehézség mögött. Nem lincselhetnek meg, nem vethetnek máglyára egy filmszerep miatt. Hozzászoktam ahhoz, hogy vonzom a negatív kritikákat és van a közönségnek egy része, amely nem kedvel. Én viszont foggal-körömmel védem a szerepeimet. Ez a szexfüggő nő kedves, szeretetre méltó és engem ezek az érzelmek vezetnek a filmben.

— Mint színésznő, mint néző, mi a véleménye a szexjelenetekről?

- Azt gondolom, hogy a mozinak nem kell a valóság pontos másolatának lennie. Nem szeretem a túl realista mozit.,Ezért egy kicsit zavar, amikor a szexet valósághűen mutatják be. Ez nem érdekel.

A mozinak nem szabad objektívnek lennie. Én mindig valami személyeset keresek.

- A Sex, Love and Therapy rendezője Tonie Marshall. Franciaaországban sok női rendező van ‚ellentétben az USA-val.

Azt hiszem, hogy a francia mozi érzékenyebb, nőiesebb. Sok rendezőnőnk van, míg az USA-ban meg lehet őket olvasni egy kéz ujjain. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy nemcsak a moziról van szó, hanem ez egy általános harc, amelynek egyik oldalán egy olyan társadalom áll, amely úgy döntött, hogy a férfiak megnyilvánulhatnak,sikerük lehet, míg a nőknek magukba kell zárkózniuk. Mentalitás kérdése, állandó harc, amelyet folytatni fogunk Franciaországban, az USA-ban és máshol. A nagy feminista mozgalmak az USA-ban születtek éppen azért, mert ott a helyzet sokkal nehezebb. Szereztünk jogokat, de a háborút még egyáltalán nem nyertük meg.

- Melyik jogot tartja a legfontosabbnak?

- Soha nem áldoznám fel a véleménynyilvánítási szabadságomat. Nem az számít, hogy biztonságos zónában legyek a pályámon és a magánéletemben. Mindig készen állok arra,hogy megmondjam a magamét és harcoljak azért, amit gondolok. Az életemben voltak nehéz választások, de mindig a gondolatszabadságot helyeztem az első helyre.

-Milyen poszter volt kislány korában a szobája falán?

- A legszebb cigarettás dobozokat ragasztottam a falra, imádtam őket.

- Mára leszokott a dohányzásról?

- Időnként abbahagyom. Ez olyan dolog, ami gyakran megtörténik az életemben.