A Kadhafi rezsim 2011-es bukása óta másodjára rendeztek parlamenti választást Líbiában. Csak remélni lehet, hogy ezúttal sikeresebben, mint az előző alkalommal, amelyet nem kis meglepetésre, nem az iszlamista erők, hanem a világiak nyertek meg. Az azóta tartó káosz viszont azt mutatja, hogy az európai, főképp francia vezényletű NATO beavatkozás sem mondható sikeresebbnek, mint az amerikaiak iraki demokrácia és rendteremtése.
A választásokat üdvözlő nemzetközi nyilatkozatok azt emelték ki, hogy a voksolás újabb lépés a demokrácia felé vezető úton. Ám egyelőre a demokrácia igénye kevésbé látszik, annál inkább mélyülnek a törzsi, vallási és földrajzi választóvonalak. Dúl a hatalmi harc.
A mérsékelt iszlamista erők átvennék a kormányrudat, de az előzmények ismeretében mindenképpen megakadályoznák a Kadhafi nyugalmazott tábornokához, Halifa Hiflerhez hű fegyveresek, akik nemrég a parlamentet is megostromolták.
Ők kitartóan harcolnak az iszlamistákkal, akiknek esetleges győzelme esetén újabb elhúzódó polgárháború telepedhet az országra. Ott vannak még a diktátor ellen harcoló törzsi alapon szerveződött milíciák is, akiket az elmúlt három évben még nem sikerült fegyverletételre kényszeríteni.
Ilyen körülmények között csak akkor lehetett volna működőképes, stabilitást hozó kormányt alakítani, ha magas
részvétel mellett erős felhatalmazást kap valamely politikai erő. Ám épp ennek az ellentéte történt.. A hatmilliós országban alig több mint másfél millióan regisztráltak , az első jelentések szerint csupán 630 ezren adták le voksukat. A 2012 júliusában megrendezett választásokon 2.8 millió regisztrált szavazó, tehát az ország lakosságának 62 százaléka járult az urnákhoz, s ez sem volt elég egy stabil kormányzathoz.
A szerda esti urnazáráskor egy politikai gyilkosság híre rázta meg az országot. Otthonában lelőtték Salwa Bouguiguis ügyvédet és emberi jogi aktivistát Bengáziban. A katonai egyenruhát viselő csuklyás férfiak kiléte és hovatartozása egyelőre ismeretlen. Bouguiguis aktív szerepet játszott a 2011-es líbiai forradalomban, egy ideig tagja volt az Általános Nemzeti Tanácsnak, és alelnöke volt a nemzeti párbeszéd bizottságnak.
Államfőként utolsó hivatalos külföldi programját bonyolítja a Közel-Kelet nagy veteránja, a 91 esztendő Simon Peresz izraeli államfő. A Washingtonban Barack Obama amerikai elnökkel tárgyaló politikus kétségesnek tartja, hogy Irak képes lesz megőrizni egységét. Az egyre terebélyesedő és egyre inkább szektáriánus konfliktus kapcsán úgy fogalmazott, a külföldi országoknak nem kell beavatkozniuk Irakban, hogy elrendezzék a szunniták és a síiták közötti ellentéteket, nem a külföldnek kell megmondania, "ki Mohamed próféta igaz örököse".
Peresz az iráni atomprogram miatt is kifejezte aggodalmait. Az Izrael számára amúgy is fenyegető iráni atomprogram új megvilágításba kerül a rohamosan mélyülő és terjedő közel-keleti válság kapcsán, ugyanis az iraki helyzet akár amerikai-iráni enyhülést, bizonyos fokú együttműködést sem zár ki. Ettől viszont jogosan tart Jeruzsálem.
A Netanjahu kormányzat szerint az Egyesült Államoknak arra kellene törekednie, hogy Iránt és a szunnita muzulmán lázadókat egyaránt meggyengítse. Maga a miniszterelnök az amerikai NBC televíziónak adott vasárnapi interjújában nyíltan azt szorgalmazta, hogy az Obama-adminisztráció ne működjön együtt Teheránnal Irak stabilizálásában.
