Talán azért is, mert ötmillió forintot ér. Ennyi közpénzt fordított ugyanis a főváros a tavaly októberben Bartók Béla, Kodály Zoltán és Ady Endre szobrainak szomszédságában Tarlós István főpolgármester által felavatott Urmánczy Nándor emlékpadra - ebből már jutott a padot vigyázó, három térfigyelő kamerára is. Ezeket 2013. október 1-től 2014. március 31-ig a Budapesti Történet Múzeum (BTM) üzemeltette; erre külön Távfelügyeleti Szolgáltatási Szerződést kötött az egykori fővárosi közterület-felügyelettel, a FÖRI-vel, amelyet annak lejártakor egy évvel, 2015. március 31-ig meghosszabbítottak. A közgyűlés elé hétfőn kerülő mostani módosítás az összegen (80 ezer + áfa) nem változtat, de "a szakmai kompetencia érdekében áttelepíti" a feladatot a BTM-től közvetlenül a FÖRI-hez.
Az Urmánczy-emlékpadot már felavatása előtt bírálta az ellenzék, ahogy az emlékpad kialakításának ötmillió forintos költségét is. A legtöbb kritika azért érte a kormánypárti kezdeményezést, mert Urmánczy a hazai irredentizmus egyik vezéralakja volt, és közismerten rokonszenvezett a fasizmussal. Olyannyira, hogy a kezdeményezésére fölállított Szabadság téri szoborcsoportra is egy Mussolini-idézetet vésetett. Urmánczy Nándor báró amúgy 1902-1918 között országgyűlési képviselő volt, a Nemzeti Párt tagja, 1918-ban létrehozta a Székely Nemzeti Tanácsot, 1928-1940 között külföldön élt, majd 1940-ben tért vissza Magyarországra, ahol nem sokkal később meghalt.
Az ő nevéhez fűződik a Védők Ligája Szövetség alapítása, a Nemzeti Hiszekegy, az ő indítványozására született az Ereklyés Országzászló, és a Honvédelmi Párt alapítása. Eredeti emlékpadját 1942 októberében az Erdélyi Férfiak Egyesülete emelte tiszteletére a Margitszigeten, ahol Urmánczy mindig szívesen időzött. "A revíziós mozgalom öndicsérete jegyében" készült emlékművet a II. világháború után azonban eltávolították. Az emlékmű-emlékpadot 71 évvel később eredeti formájában és helyén avatta fel Tarlós István főpolgármester, aki korábban Kerényi Imre "állampolgári javaslatára" utcát neveztetett el a közgyűléssel Horthy Miklós "kedvenc" antiszemita írónőjéről, Tormay Cécile-ről, ám a döntést a botrány hatására végül visszavonatta.