Hegyi Imre építészhallgatóként az alakuló Állami Népi Együttesbe került, hivatásos énekes volt, majd betanító karnagy harmincöt éven át. Pászti Miklóssal az első magyar profi oratórium-énekkart szervezte meg.
A Magyar Rádióban tényfeltáró, oknyomozó dokumentumműsorokat készített 1965-től. Nevéhez fűződik a Névjegy című portréműsor és a Kovalik Mártával közösen készített Húszas Stúdió több ezer, egyórás műsora, a magyar dokumentumműfaj kiemelkedő alkotásai, mint például a Kék vér kutyabőr és a Vállalom. A Józsefváros című lap szerkesztője 1995-től volt. Az Állami Népi Együttes, a Magyar Rádió és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége örökös tagja.
Munkásságát egyebek mellett SZOT-díjjal, Pour l'Ensemble-díjjal Magyar Rádiózásért díjjal, Pulitzer-emlékdíjjal és többször Tolerancia-díjjal jutalmazták, megkapta a Magyar Rádió nívódíját és a MÚOSZ Aranytoll díját is. Hegyi Imrét a Magyar Rádió Nonprofit Zrt. saját halottjának tekinti.