Előfizetés

Mária országa

Addig gyötörte Schmidt Mária nemzetért görcsölő gyomrát "a múlt fogságában" dagonyázó liberálisok gyűlölete, mígnem egyetlen, hatalmas szellemi böffentéssel ki nem adott magából mindent a Heti Válasz öt egész oldalán. Mint a kényszerűen távozó gyomortartalomban általában, ebben is megtaláljuk mindannak a nyomát, amit az érintett korábban behabzsolt, ám megemészteni nem tudott. Ez az okádék nem érdemelne figyelmet, akadnak publicisták, akik hetente többször is szolgálnak hasonlókkal. De: Schmidt mégsem csak afféle perc-skribler, hanem titulusa szerint történész, terrorházi főigazgató, holokausztemlékhely-kreatív. Mi több, időnként a miniszterelnök valóságos belső titkos tanácsosa, s mint ilyen, talán nemcsak tálalja, hanem ő (is) keveri a kormányfő gondolati zagyvalékát. Ezért, ha némi undorral is, de érdemes belepiszkálni abba, amit közszemlére tett.

"A történész nem vetítheti rá a múltra kora ideológiai sémáit" - írja, miközben mást sem tesz, mint hogy a múltat annak az útnak a "tanulságai" alapján írja át, amit Orbán Viktor az elmúlt negyedszázadban bejárt, s amit kizárólagosan követni hivatottnak gondol. Értsd: hogyan legyünk a hatalom megszerzése és gyakorlása érdekében radikális liberálisokból nacionalista jobboldali populisták, demokratákból etatista-autoriterek. Az Abszolút Igazság, amit mindenkinek követnie kellene, a Kormányfő Igazsága, aki pedig nem akar beállni az apologéták közé, az megátkozva kitaszíttatik a nemzet közösségéből, mint olyan, aki nem ért meg semmit a 2008-ban, a válsággal megkezdődött, új hatalmi struktúrákat létrehozó XXI. századból.

Schmidtet nem az ész, hanem az undor vezeti: a "2014-es választásokig kánont állító, szellemi terrort gyakorló, emblematikus balliberális megmondóemberek" utálata, akik "végérvényesen bezárták magukat a szavatosságát vesztett '68-as gondolati és értékvilágba". Hogy ki, mikor gyakorolt itt kánon-terrort, azon elmélázhatnánk kicsit, mindenesetre olyan nagyon hatékony ez a terror nem lehetett, ha a terrort gyakorló liberalizmus mára "elmeszesedett zárványba" kényszerült, vagy talán mégsem annyira elmeszesedett az a zárvány, ha ilyen hányingert tud még mindig kiváltani Schmidt Máriából.

Az nem meglepő, hogy Schmidt undorodik a liberalizmustól, az annál inkább árulkodó, ahogyan elsiratja a baloldalt. Pontosabban azt a szocialista pártot, amelyre a liberális zárvány a választások előtt sajnálatosan elvtelen kompromisszumot kényszerített, végképp ellehetetlenítve az akkor még életképesnek tűnő párt megújulását. Mert: "ez a semmilyen felelősséget nem viselő értelmiségi csoport folyamatosan támadta és alázta Mesterházy Attilát és a szocialisták többi olyan politikusát, aki az ő érték- és érdekvilágukon kívüli világ felé is orientálódni próbált volna, ha lett volna benne elég kurázsi." Schmidt persze nem a baloldalt siratja, hanem az egyelőre meg nem valósult orbáni tervet, hogy a posztkommunista etatista-autoriter utódpártiságban a Fidesszel osztozó, a Nemzeti Együttműködés Rendszerét elfogadó váltótársként üljön egy "baloldali" párt mellette a "demokratikus" parlamentben.

De hát ez csak futó betét a liberalizmus el- és kiátkozásában. Mert persze nem csak a baloldal, hanem a nemzet minden bajának okozója, hogy a magyarságot ért összes tragédiát bizonyos körök nem engedik feloldódni a közös gyászban, amelynek aktuális szimbóluma a Szabadság téri emlékmű volna. Miért nem engedik? Mert "bizonyos körök" az áldozati státuszt akarják abszolutizálni. Örökölhető és előnyökre váltható kiváltságnak szeretnék tekinteni felmenőik tragikus sorsát. Márpedig: ha az áldozati státusz örökölhetővé válik, akkor a "tettesség" is öröklődik. Gusztustalan egy logika! Azért, hogy a magyar államot és a magyar nemzetet felmentse (talán nem egymáshoz mérhető) felelőssége alól, amit a holokausztért visel, azzal vádolja a ma élő zsidókat, hogy a felmenőik mártíromságából akarnak kiváltságokhoz jutni. Amit, ha "a magyarok" engednek, úgy örökre beszorítják őket a tettes státuszába. Mert "eltagadják a különbséget gyilkos és bűnsegéd között". Legyen igaza Schmidtnek. Csakhogy akkor Gábriel arkangyal ott a téren a rá lecsapó náci sas bűnsegéde.

Innentől kezdve Schmidt dolgozata tényleg egyetlen hányás: a ballibek nem ismerik "a magyar érdek" szóösszetételt, csak a mindenkori birodalmi status quónak akarnak megfelelni, hol Moszkvának, hol Brüsszelnek, nem érdekli őket, ami a Nagykörúton kívül történik... Ne piszkáljuk tovább: mindez egyszerű zsidózás.

A zsidóság tragédiája a nemzet tragédiája lett - választja mottónak Schmidt az Auschwitzot megjárt Ránki György történész gondolatát. Igaz. De, mi lenne, ha megfordítanánk a mondatot: a nemzet tragédiája a maga meztelenségében a zsidóság tragédiájában mutatkozott meg. Mert nem csak (vagy elsősorban) a zsidókról van szó, hanem a nemzetről. A zsidóságot "magyarországi zsidóként" Schmidt legfeljebb megalázza, amikor öröklődő sorstalanságukat a magyarokra veszélyes zsidó sorsként mutatja fel. Ami ennél szörnyűbb: a magyar nemzetet csapja be, amikor retrospektív szociológiává silányítja a történelmet.

Schmidt tanulhatna Kierkegaardtól: "Abszolút Igazság egyedül Istennek adatik; ami nekünk megadatik, az az igazság keresése." Nem keresett, csak talált, kinyilatkoztatott: gyűlöletet.

Támadó játékmodor

Majdnem egy komplett ellopott nyugdíjpénztári összeg fölött rendelkezhet hamarosan Lázár János. Amellett, hogy megkapja a Postát, az MFB-t, ő lesz a külföldi hírszerzés főfelügyelője, övé a Budapest-megfojtási projekt, és még öt oldalon sorolja egy dokumentum, mi mindenhez kell értenie ennek az ambíciózus embernek. (Miközben persze titkos tárgyalásokat is folytat Londonban.)

A lázári funkciódömpingről jutott eszembe Rejtő Jenő Ellopott futárja, melyben egy titkos szerelmi viszony és nem kevés félreértés olvastán nevethetünk önfeledten. Itt írja a szerző, hogy "támadó játékmodorú, kiérdemesült közfunkcionáriusok, természetüknél fogva, öreg napjaikra jól hangzó, díszes és jelentéktelen kinevezésekhez jutnak.

Az egyik szereplő, egy tiszteletbeli tűzoltó főparancsnok, mellékesen a magasépítészet ellenőrző bizottságának címzetes tanácsosa, a missziós egyesületek elszámolásra kötelezett szubvencionált intézményének valóságos belső, jelképes világi gondnokhelyettese, az önkéntes mentők jótékony vigalmi alakulatának báli védnöke és végül a titkosszolgálat nyilvánosság számára berendezett múzeumának valóságos, külső, célzatos és jelleggel felruházott levéltárnok-helyettese volt." És valakinek megfordult a fejében, hogy ehhez ért is, és itt kezdődtek a bonyodalmak...

A különbség az élet és a fikció között az, hogy a könyvbéli mese kifejezetten szellemes. A támadó játékmodorú kiérdemesült funkcik itt viszont valódi hatalmat kapnak, és rengeteg pénzt.

Hende Csabára várva

Szabálysértést követ el az, aki jogtalanul használja a Vöröskereszt jelképét, pedig sok látássérült még mindig a fehér alapon vörös kereszt szimbólumot használ a vakvezető kutyák hámján, noha a törvénysértés megszüntetésére 2011-ig kaptak haladékot - írja a Bors. A Magyar Vöröskereszt 2007-ben indított kampányt, hogy a jogosulatlanok ne használhassák a jól ismert jelképet. Ugyanis a Genfi Egyezmény és több magyar jogszabály is kimondja: csak a honvédség egészségügyi alakulatai és a Vöröskereszt Mozgalom tagjai használhatják. A büntetés 50 ezer forint. Ez nevetséges. Nagyon is komfortos dolog ott az a vörös kereszt. Azt fejezi ki, amit gondolunk erről a jelenségről. Megszoktuk, megszerettük.

Soha el nem tudtam volna képzelni, hogy a Vöröskereszt ilyen helyzetbe tud juttatni vak embereket. Ha nem a Vöröskereszt, akkor a törvényhozók. Persze fölmerül egy-két kérdés.

Például miért nem viselhetnek vöröskeresztes jelet azok, akik bármilyen egészségügyi problémák miatt szorulnak kutyák segítségére? Egyáltalán elképzelhető, hogy egy rendőr odamenjen egy vakhoz azzal, hogy megbünteti 50 ezer forintra, mert tiltott jel van a kutyáján? Volt már erre példa? Mert akkor a rendőrségének is át kellene gondolni: ez csakugyan beletartozik-e a testület hivatásrendjébe?

És ha a vak azt mondja a rendőrnek, hogy ő azt a tiltott jelet nem látja, tehát nincs is ott? Hogyan bizonyítja a rendőr, hogy a vak vétett? Mi van akkor, ha a vak azt mondja, hogy ismeretlen - láthatatlan - tettes vöröskeresztes jelet rakott a kutyájára, pedig reggel még vörös félholdas volt? Különben: nincs is kutyája. A rendőr kóbornak nyilvánítja a legalább másfél millióért kiképzett - állatot, és ráküldi a sintéreket?

(A vakok is és a rendőrök is jó humorú emberek, ha egymásra találnak. Volt egy éjszakai rádióműsor vakoknak, amit jómagam vezettem Weszely Ernővel a vak harmonikással. Egyszer a Rádióból jövet a Dohány utcába kanyarodtam, mert nem vettem észre, hogy az "behejtani tilos" lett. A rendőrök meg ott vártak csípőre tett kézzel. Mondták, hogy mennyi lesz a büntetés, mire Ernő megszólalt, hogy "nem az Iván tehet róla, mert én nem figyeltem eléggé, nem láttam a táblát és nem szóltam neki." Mivel a rendőrök látták, hogy ő csakugyan nem lát, erős röhögésbe fogtak, és el is tépték a följelentést.)

Mi van akkor, ha a rendőr nem látja jól a színeket? Ez azért merül föl éppen bennem. mert színvak vagyok, és végignéztem egy csomó képet a vakvezető kutyákról. A fényképekről - de a való világban sem - nem tudom megállapítani, hogy a hámkeresztek milyen színűek. (Vélhetően zöldek vagy vörösek.)

Mi van akkor, ha a honvédségben több jóérzés van, mint a vöröskeresztesekben, és egy külön erre a célra létrekeltett egészségi alakulatba sorozza a vezetőkutyákat. (Hende Csaba jogtulajdonos jólelkű ember, és mindig szükség van a hadsereg népszerűsítésére.) A vak ember is és a kutya is remek marketingolásra, ézért is értehetetlen az egész történet. Nem lepődnék meg, ha a Vöröskereszt meghitten szaladgáló lovakkal javítana imágóján.

Talán hírnévjavításra jó, elegáns megoldás lenne, ha a Vöröskereszt elkülönítene egy összeget arra, hogy minden vakvezető kutyát meglepjen egy törvényes jeles hámmal. Biztosan jobb érzést keltene, mint ez a fenyegetőzés.