Megfog, nem ereszt

Hat hónapot faragott le a Kúria jogerős ítéletében Hunvald György börtönbüntetéséből, vagyis a volt erzsébetvárosi polgármestert "csak" egy év szabadságvesztésre ítélte, miközben a volt szocialista politikus ennél jóval többet, összesen több, mint két és fél évet töltött előzetesben. Félő, hogy az a tény, miszerint az alapügyben - az erzsébetvárosi ingatlanértékesítéseket illetően - első-, másod-, majd most harmadfokon is felmentették a "maffiavádak" alól, kevés ahhoz, hogy kikerüljön a célkeresztből. Az sem segít rajta, hogy a fő büntetésen enyhítő ítélet őt igazolja, bár a Kúria egy esettel meg is toldotta a bizonyítottnak talált hivatali visszaélések számát. A Fidesz egyik fő elszámoltatási célpontja marad a célkeresztben.
Kétsége nem lehet Hunvaldnak afelől sem, hogy több mint 30 hónap börtönlét, három éve tartó folyamatos bírósági tárgyalás, és az öt éve tartó politikai meghurcolás, a bilincsben, vezetőszáron mutogatás után lemoshatja magáról a sarat. Főképpen azután nem, hogy kimondva-kimondatlanul, de készült arra, hogy újra politikai szerepet vállaljon. Titkon abban bízott, ha kimondják az ártatlanságát, Erzsébetvárosban elindulhat az önkormányzati választáson. Hiába tehát a "maffiavádak" alóli felmentés, és a korábbi ítélet enyhítése, a politikai karriernek - rövid távon - vége. A Kúria ugyanis helybenhagyta a két év közügyektől eltiltást. Emiatt biztosan nem indulhat a választáson.

Ha indulhatott volna, akkor sem lett volna nyugta, hiszen a mostanival eddig párhuzamosan folyik egy másik eljárás, amely a VII. kerületi és a zuglói önkormányzatot egyaránt érintő tanácsadói szerződéseket érinti, és ezeket, a Kúria előtti perben is felmerült vádpontokat elkülönítették a most lezárt ügytől. A tanácsadói szerződések ügyében tehát a jogerős ítéletre várva mehetett volna bele Hunvald az őszi önkormányzati kampányba, folyamatosan kitéve magát annak, hogy politikai ellenfelei bűnözőként állítják be. Még akkkor is, ha a tanácsadói szerződések ügyében tavaly ősszel első fokon bűncselekmény hiányában minden vádpont alól felmentették.
Ártatlan vagy bűnös? Mindegy. Megfogták és nem eresztik.

Szerző
Lengyel Tibor

Hallgasd a zenét...

Az ember szíve kivásik/ Egyik nyár, akár a másik - írta Weöres Sándor Valse triste című versében. Nem erről a verséről írta ugyan, de ide illik: „Tartalma, értelme, mondanivalója megfoghatatlan, mégis létező, mint a muzsikáé: nem tudjuk pontosan, mit jelent, mégis felemel, átalakít.”
Szerencsésnek tartom magam, mert a zene nekem is mindig segít. A Bartók adót még nem lepte el a hazugság, a nemzetieskedő halandzsa, ott még igazi művészetet hallhatunk. Életjel a szervilitás és hazudozás özönében - ezért is inkább hallgatom azt, mint a persze mindig rendelkezésemre álló CD-ket, na és régi fekete lemezeket.

A hőségbe dermedt délutánon minap maga a csoda szólalt meg Kathleen Ferrier Schubert és Schumann dalokat énekelt a zongoraművésznek is remek Bruno Walter közreműködésével. Az, ahogy megszólal a Te vagy a csend...csodája, a szívszorító Halál és a lányka! Aztán Schumann megrendítő Asszonyszerelem, Asszonysors ciklusa! A szépség, a művészí igazmondás visszaadja a reményt, hogy a terroron, a gyalázaton, a megalázottságon túl is van egy másik élet - a művészeté. Az a közeg, ahol csak az igazi érték számít, ahol nincs" kétharmad", ahol az erőszak csak nevetségessé teszi az erőszakoskodót; mostanában már úgy hallgatok zenét, mintha gyógyszert vennék be; mintha egy fertőzés ellen védekeznék - a zenével.

Nem tudok betelni a Don Giovanni nagyszerű frivolságával, szabadságával életerejével, a Varázsfuvola emelkedett humanizmusával és bizony könnyes lesz a szemem - így van ez rendben -a Fidélió szabadsághimnuszától. Tudom, sokan mondják - okos, jó barátok is -, hogy ez nem más, mint öncsalás, menekülés a kérlelhetetlen valóság elől, amelyik nem lesz emberibb, engedékenyebb a muzsikától. Nem? Meglehet. De én - erősebb, tisztességesebb leszek. Mindenki igazabb, különb ember lesz - a zene megtisztít, felemel.

A zene úgy hat, mint a legendabeli Anteuszra az anyaföld, "érintésétől" új erőre kapunk, újra kiállunk önmagunkért, emberségünkért. Nem véletlen, hogy a mögöttünk lévő pokoli században és most, a jelenkorban, a magyar jelenben is a nagy muzsikusok, vállvetve néhány nagyszerű íróval, nemcsak a muzsikában, hanem a mindennapi életben is a szabadság hősei. Toscanini inkább elviselte a fizikai inzultust - igen, megverték fasiszta suhancok Rómában! - de a fasiszta himnuszt nem vezényelte el. Bruno Walter, Klemperer vállalta a száműzetést, hogy szabadon, büszkén muzsikálhassanak. És a legjobbak, akiknek nem kellett származásuk miatt menekülni egy Erich Kleiber, Fritz Busch vagy Bartók Béla tiltakozásul az embertelenség ellen az önkéntes száműzetést választották. Emigrációja előtt Bartók egy svájci ismerősének ezt írja: "Nálunk a keresztény középosztály szinte teljes egészében a náci eszméknek hódol. Szégyenkezem, hogy én is ebből az osztályból származom". Ma Fischer Ivánnak, Fischer Ádámnak, Schiff Andrásnak kell az aljasság, a "hazafiság" nevében elkövetett újabb gyalázat ellen felemelnie a szavát. Ha a hivatalos lakájsajtó lehazaárulózza, lezsidózza őket, elszántságuk annál teljesebb, bátorságuk maradéktalanabb lesz.

De mindenki előtt ott van maga a muzsika. Bach fensége, Mozart égi tökéletessége, Beethoven szabadságszeretete, a romantikusok Schubert, Schumann, Mahler fájdalmas szépsége.
Igen, a diktatúra, az elnyomás, az embertelenség ellen - hallgassunk zenét. Higgyék el, a muzsikától erősebbek és főleg emberibbek leszünk. Emberek maradunk.

Szerző
Szász István

Dohányforduló

Szerény MTI-közleménnyel ülte meg első születésnapját a Nemzeti Dohányboltok Hálózata. A szerénység indokolt: még az a néhány adat is értelmezhetetlen, amit léte igazolásaként a szépnevű Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. közzétesz. Mi abban a siker, hogy a koncessziós jogon működtetett hálózatnak köszönhetően ma már a lakosság 98 százalékának folyamatos az ellátása dohánytermékkel? Ki tudja azt bizonyítani, hogy elértük a nemes célt, a fiatalkorúak védelmét, hiszen 58-ról 12 százalékra csökkent körükben a füstölők aránya?

Egy év után is csak annyi biztos: a hálózat a bornírt államosítás példájaként vonulhat be a gazdaságtörténetbe. Hogyan lehet a 40 ezer dohányt (is) árusító helyből betörőbiztos-tejüveges hatezret csinálni úgy, hogy a tulajdonosok csaknem teljes körét lecseréljük párthívekre. Nem vigasz, de amúgy az új koncessziósok sem mind jártak jól. A dohánygyártók nyolcmilliárd forintnyi bizományosi árujából májusban kétmilliárdnyi lejárt tartozás volt. A trafikok kétharmada veszteséges. A "piacot" a kényszer tartja még egyben: sokan az összes tartalékukat befektették, így nem tudnak kiszállni az üzletből, mert mindenüket elvesztenék. Négyszáz milliárdnyi állami adóbevételt generáló piac billeg itt.

Ahol a szabad piac nyakán túlságosan szorul az állami kötél, ott virul a fekete piac, amelyet a korábbi 30-ról 4 százalékra sikerült visszaszorítani, de aztán ismét feljött 12 százalékra, ami a zrt. szerint természetes. Nincs is nap, hogy a pénzügyőrök le ne csapnának valamely csempészre. Az évfordulón éppen hatszázezer doboz cigarettát foglaltak le a Pest megyei Taksonyban.
Látnivaló: siker sikerre van itt halmozva.

Szerző
Friss Róbert