Inog Chávez utódának széke?

Saját párttársai körében egyre többen követelik a venezuelai elnök, Nicolás Maduro távozását. A még Hugo Chávez által kiszemelt utód függetlenítené magát a néhai elnök régi gárdájától, miközben mind többen alkalmatlannak látják az elnöki poszt betöltésére. Kérdés, hogy a chávezi tábor megosztottságát ki tudja-e használni a választásokon többször is alulmaradt ellenzék.

Kezdettől sejteni lehetett, hogy a baloldali populista venezuelai elnök, Hugo Chávez "cipője" túlságosan nagynak bizonyul utóda számára. A tavaly március 5-én elhunyt Chávez karizmatikus egyéniség volt, aki a bajok ellenére is magával tudta ragadni a tömegeket, az egykori buszvezetőből lett új államfő viszont hiába próbálta ellesni a "bolívari szocializmus" atyjának trükkjeit. Nemcsak népvezérnek túlságosan szürke egyéniség, de nem is tudja hatékonyan kézben tartani a dolgok irányítását. Népszerűsége jelenleg alig haladja meg a harminc százalékot.

Pedig Maduro igazán mindent megpróbál. Egy párttanácskozáson "bibliájából", Chávez "Kék könyvéből" olvasott fel részleteket, számolt be róla a madridi El País tudósítója, megállapítva, hogy elődjének dicsőítésével Maduro csak saját gyengeségét emelte ki. Diosdado Cabello, a Venezuelai Egyesült Szocialista Párt (PSUV) első alelnöke, az államfő egyik tántorítatlan híve figyelmeztette a tagságot, legyen vége az intrikáknak, a megosztottságnak. Ennyivel azonban a zúgolódást aligha sikerül megállítani.

Morgolódnak a mundérosok is. E hét elején Chávez egykori katonatársa, az 1992-es sikertelen puccskísérlet vezetőinek egyike, Yoel Acosta Chirinos követelte az államfő lemondását, mondván, gazdasági és intézményi káoszba taszította Venezuelát. Egy másik volt katonatiszttel, Carlos Guyónnal közösen kiadott közleményükben hangsúlyozták: "Maduro és miniszterei távozása elkerülhetetlen, haszontalan áldozat több időt adni nekik". Acosta a fegyveres erők jelenlegi vezetéséhez fordult, sürgetve, hogy "történelmi szerepüket betöltve lépjenek fel a venezuelai demokrácia megmentéséért".

Bírálta Madurót Mérida állam korábbi kormányzója, Florencio Porras is, aki szintén a régi gárdához tartozik, ő is részt vett a Carlos Andres Pérez akkori elnök elleni puccskísérletben 1992-ben. Porras a PSUV képviseletében volt kormányzó, de 2012-ben szembefordult Chávez mozgalmával, s függetlenként jelöltette magát. Szerinte Venezuela az "antiforradalom" napjait éli. A volt katona másokkal együtt felháborodott a legfelsőbb bíróság nemrégiben hozott rendeletén, amely engedélyezi, hogy a katonák politikai rendezvényeken vegyenek részt - feltéve, hogy a kormányzó pártot támogatják.

A vita előzménye: a védelmi miniszter idén márciusban egész katonai egységeket rendelt ki a Madurót támogató pártrendezvényekre, a fegyveres erők azonban kikérték maguknak. A venezuelai alkotmány korábban azt mondta ki, hogy a hadsereg pártok felett álló, semleges intézmény. Ennek vetett véget az alkotmánymódosítás, tovább amortizálva a dél-amerikai ország demokratikus intézményrendszerét. Venezuelában erre azért különösképpen érzékenyek, hiszen az olajország kimaradt a latin-amerikai katonai diktatúrák sorából, az elmúlt fél században végig polgári kormányzatok vezették, emlékeztetett a Foreign Policy magazin.

A chávezi erők belháborúja már akkor napvilágra került, amikor június elején Maduro menesztette tervezési miniszterét. Jorge Giordani már több mint 15 éve állt ezen a poszton, ő volt a néhai elnök, Hugo Chávez mentora, aki Venezuela fő gazdasági irányvonalát meghatározta. Leváltását követően a régi gárda bizalmi embere kitálalt. Giordani nyílt levelében nem rejtette véka alá, hogy az elhunyt Chávez hívei körében dúl a hatalmi harc, súlyos a megosztottság. A tervezési tárca leváltott vezetője szerint ő már korábban figyelmeztetett, hogy vissza kellene fogni a pazarló kormánykiadásokat. A költekezés már a 2012-es elnökválasztáskor elszabadult, amikor minden áron újjá akarták választatni a haldokoló Chávezt, s azóta szerinte csak romlott a helyzet. "Fájdalmas és riasztó látni, hogy egy olyan elnök áll az ország élén, aki képtelen az irányításra, nem mutat fel vezetői erényeket, semmi másra nem telik képességeiből, mint a nagy előd, Chávez tetteinek másolására" - írta a többi között a tervezési miniszter. A közösségi oldalakon ugyanakkor azonnal rámutattak, Giordani megfeledkezett az önkritikáról, a venezuelai gazdaság gyászos állapotáért ő maga is nagymértékben felelős.

Antonia Munoz, a kormányzó párt egyik vezetőségi tagja, Portuguesa szövetségi állam volt kormányzója az El Universal című helyi lapnak nyilatkozva úgy vélte, belső fórumot kellene létrehozni a viták rendezésére. Szerinte a volt tervezési miniszter élesen kritikus levelének nyilvánosságra sem lett volna szabad kerülnie, "a köztársasági elnök iránti tiszteletből". Maduro már jóideje tart attól, hogy szembefordulnak vele a katonák, néhány hónapja több tisztet is menesztett, állítólagos puccsista szervezkedés miatt. A párton belül is hozzákezdett a tisztogatáshoz: egyik bírálója, Héctor Navarro, Chávez egykori kebelbarátja kommentárjai nyomán gyorsan repült a vezetésből. Egy másik volt miniszter, Víctor Álvarez mindennek nyomán a "sztálinizmust" vélte felbukkanni Caracasban. Maduro elnök ezt személyes támadásként vette, s visszautasította: "Egyesek azzal vádolnak, hogy sztálinista vagyok. Pedig nem vagyok más, mint Chávez fia".

Ha csillapodtak is a februárban kirobbant kormányellenes megmozdulások, a kormányerők és az ellenzék közötti, a katolikus egyház és a külföld által is szorgalmazott párbeszédnek semmi jele. Henrique Capriles Radonski, Miranda állam kormányzója, az ellenzéki pártok közös elnökjelöltje, aki Chávezzel és utódával szemben is alulmaradt, a napokban "progresszív tervezetet" kínált a caracasi kormány kudarcos gazdasági modelljével szemben. "Ha nem birkóznak meg a kormányzás feladataival, adják át nekünk a hatalmat" - mondta az ellenzéki politikus.

Capriles a politikai megoldások híve, s nem pártolta, hogy a Chávez-párti kormányzat ellenében utcára vigyék az embereket. Más ellenzéki vezetők ugyanakkor azonnali változást akartak volna kikényszeríteni, de nem jártak sikerrel. Az utcai megmozdulások vezéralakjaként kiemelkedett másik ellenzéki politikust, a VP (Népakarat) nevű párt vezetőjét, Leopoldo Lópezt július 23-án állítják bíróság elé, egyebek mellett kormányellenes erőszakra való felbujtással vádolják. A rezsim első számú közellenségének kikiáltott López néhány nap rejtőzködés után, február 18-án önként adta fel magát, azóta egy katonai börtönben tartják fogva. Ha bűnösnek találják, akár tíz évre is ítélhetik. A következő parlamenti választás másfél év múlva lesz esedékes Venezuelában.

Új gazdasági cár, új tervek

A brit Financial Times idén Argentína és Venezuela számára jósolt negatív növekedési kilátásokat. A problémák már Chávez idejében növekedtek, a bajok azután örököse, Maduro nyakába zuhantak. Az elmúlt másfél évben a vezenuelai valuta, a bolívar értéke elszállt a feketepiacon, állandósult az alapvető fogyasztási cikkek hiánya, ismét nagy áramkimaradások voltak. Az infláció világméretekben is rekordmagas, 60,9 százalékos.

Maduro új gazdasági "cárt" nevezett ki, Rafael Ramírez személyében. A gazdasági ügyekért felelős új miniszterelnök-helyettes egyszemélyben az állami olajcég, a PDVSA elnöke, s olaj- és bányászati tárcavezető is. Ramírez dolga lenne a venezuelai gazdaság stabilizálása. Egyik első lépéseként a 2003-ban bevezetett, tavaly háromsávossá átalakított árfolyammechanizmus egységesítését ígérte, valószínűleg egy alacsonyabb szinten, ami szakértők szerint "lopakodó" leértékelést jelent, s valamelyest megemelheti Venezuela valutatartalékait.

Washingtont leginkább az foglalkoztatja, hogyan alakul a világ legnagyobb kőolajtartalékával rendelkező latin-amerikai állam olajpiaca. Venezuela Chávez hivatali idejében diverzifikálta kőolajexportját, amely korábban szinte kizárólag az Egyesült Államokba irányult. Jelenleg naponta 640 ezer hordó olajat exportál Kínába, 400 ezret Indiába, de továbbra is 1,2 millió hordót ad el az Egyesült Államoknak a Wall Street Journal által idézett adatok szerint. Ramírez ezt a mennyiséget valamelyest emelné is. Az új gazdasági főember ígéretet tett arra, hogy véget vetnek a hazai benzinár szubvencionálásának, a Chávez-kormányzat évi 12 milliárd dollárt költött arra, hogy irreálisan alacsony áron tartsa a benzinárat.

Ramírez reformjai elemzők szerint alkalmasak lehetnének a venezuelai gazdaság stabilizálására, csakhogy sokan kétségbe vonják, hogy tényleg megpróbálják racionálisabb lábakra állítani a gazdaságot.