„Stefi” nem volt más, mint Alfredo Di Stefano, akivel „Pancho” éveken át egész Európában rettegett támadó kettőst alkotott, barátságuk pedig egy egész életre szólt. Ha csak egyetlen mérkőzést kellene említeni, amivel örökre beírták magukat a futball-történelembe, akkor az 1960. május 18-i glasgow-i Bajnokcsapatok Európa Kupája döntője volt, amikor az Eintracht Frankfurtot 7-3-ra verte a Real: Puskás 4, Di Stefano 3 gólt lőtt. Még ugyanabban az évben ők vezették győzelemre a „Fehéreket” az első ízben kiírt Interkontinentális Kupában is az uruguay-i Penarol ellen. A montevideói 0-0 után a madridi Santiago Bernabeu stadionban 5-1-re alázták a dél-amerikai ellenfelet, itt Puskás két, Di Stefano egy találattal járult hozzá a sikerhez.
A két legenda immár ismét együtt őrjítheti a védőket a nagy égi stadionban. Di Stefano, a Real egyik legfényesebb csillaga, a klub tiszteletbeli elnöke 88 éves korában hétfőn hunyt el Madridban.
Az argentin születésű, olasz származású, de spanyolnak honosított Di Stefano a királyi csapat történetének legeredményesebb játékosa volt: ötször nyert a csapattal BEK-et, egyszer Interkontinentális kupát, nyolcszor volt spanyol bajnok és kétszer tüntették ki Aranylabdával, 1957-ben és 1959-ben. Ötször volt a spanyol bajnokság gólkirálya. 2003-ban megkapta az elmúlt 50 év legjobb spanyol labdarúgójának járó „Arany Játékos” díjat, de nem feledkezett el róla szülőhazája sem, ahol 2009-ben minden idők legnagyobb argentin játékosává választották.
A „Szőke Nyíl” (Saeta Rubia) becenévre hallgató nagyszerű középcsatár, aki 12 madridi éve alatt, 1953 és 1964 között 282 mérkőzésen 216 gólt lőtt, pályatársai szerint a világ „legteljesebb” futballistája volt, aki hallatlan játékintelligenciája, technikája, gyorsasága, irányító képessége révén gyakorlatilag bármilyen poszton képes volt játszani. Ugyanakkor pályán kívül és pályán is talpig úriember volt – mindenképpen kijárt neki a Don Alfredo megszólítás - és távol állt tőle minden nagyképűség. „Egyetlen játékos sem lehet olyan jó, mint az egész csapat” – idézte tőle a Marca című madridi sportlap. Pedig a „nagy Real” nem nélkülözte a világsztárokat, Munoztól Gentóig, az uruguay-i Santamariától a francia-lengyel Kopáig és természetesen Puskásig. Tisztelte az ellenfeleket, az utódokat is, különösen nagyra tartotta Raúlt, Maradonát, és Messit. Ez utóbbival kapcsolatban csak azt sajnálta, hogy nem a Realban játszik. Halálhírére Messi a Twitteren egy olyan fotóval búcsúzott tőle, amelyen hárman láthatók: Di Stefano, Maradona és ő.
Spanyolország mítoszát siratja. Nem véletlen, hogy Di Stefanót a Bernabeu stadion díszpáholyában ravatalozták fel, ahol kedd délelőttől egymást követték a Real régi és mai nagyságai: "Igazi nyerő ember volt és ezt az érzést át tudta adni társainak" - mondta Santamaria. "Ő a Real Madrid zászlaja, értékeivel és nagyságával" - méltatta az elhunytat Fernando Hierro. "Di Stefano annyit jelent: Real Madrid" - tette hozzá Iker Casillas.
A Marca „A futball Homéroszának” nevezte. A sportlap összeállításából megtudhattuk róla, hogy soha nem politizált, nem szerette, ha szembe dicsérik, de azért gyűjtött mindent, ami róla megjelent. Imádta a tangót, a bokszot, a lóversenyt, legszívesebben történelmi tárgyú könyveket olvasott. Puskás és Santamaria mellett egy másik magyar, Kubala László volt a legjobb barátja - nem számított, hogy a Barcelonában játszott. Az El País úgy írt róla, hogy Di Stefano "egyszerre volt D’Artagnan, Sztrogoff Mihály és Sandokan", és a lap szerint talán Johann Cruyff közelíthette volna meg a legjobban, ha a holland csillag nem lett volna olyan öntelt…Az ABC szerint Di Stefano volt "a bölcsek köve a madridizmusban".
A Marca nyomtatott száma 40 oldalas melléklettel jelent meg kedden, "Az ember, aki megváltoztatta a futballt" címmel.
Alfredo Di Stefano még halálában is hű maradt a Real Madridhoz: a végzetes infarktus a Bernabeu stadion melletti utcában érte...
