A július 15-re tervezett szavazáson a bizottsági elnökjelöltnek minimum 376 szavazatot kell szereznie a 751 fős Európai Parlamentben, ahol az őt leginkább támogató Néppártnak és a szocialistáknak összesen is csak 55%-uk van. (Ez egyébként jól jelzi a két nagy néppárt térvesztését és a kisebb pártok, mozgalmak megerősödését.) Junckert minden valószínűség szerint az őt jelölő Néppárt soraiból is éri hátsó tőrdöfés, a Fidesz 12 képviselője a dolgok jelenlegi állása szerint szembemegy a saját frakciója (és Angela Merkel) jelöltjével.
A szocialisták közül a brüsszeli megfigyelők szerint húsz brit munkáspárti képviselő sem fogja támogatni a néppárti jelöltet. Akitől egyébként a szocialisták erős szociális politikát és az európai ipar újraélesztését várják. A liberálisok egyelőre nem nyilatkoznak arról, soraikból hányan támogatják majd Junckert. Akitől ők viszont azt várják, hogy egy betűt se változtasson a Stabilitási és Növekedési Paktumon, amivel más Juncker-támogatók nemigen értenek egyet. A brit konzervatívok vezette csoport nyilvánvalóan nemmel fog szavazni.
A Zöldek nyíltan megfogalmazták dilemmájukat. Részint elvi alapon támogatják, hogy a legnagyobb frakció előre bejelentett jelöltje, tehát Juncker legyen a bizottsági elnök. Másrészt nem értenek egyet Juncker vonalával, a zöld frakció a fenntarthatóságra és a megújuló energiára alapozná az európai gazdaság válság utáni újjáépítését. Könnyen elképzelhető, hogy a Zöldek egyes képviselői különbözőképp szavaznak majd a jelöltről.
Így hát minden szavazat számít. Barroso jelenlegi elnök első ciklusa elején 61%.ot, öt évvel később már csak 53%-ot kapott a parlamenttől. (Az összes megválasztott képviselő 50% + 1 szavazata a kötelező minimum.) Az EurActiv szakértőjével egyetértve azt mondhatjuk, hogy ha Juncker 53% alatt szerepel, akkor – még ha az 50% össze is jön – rossz ómen lesz elnökségéhez. De mivel ő az első, a parlament által előre megnevezett és a Tanácsra oktrojált jelölt, ez az Európai Parlament presztízsét sem növelné.