X_Foci VB 2014;Jogkereső;Brazília;David Luiz;Dani Alves;Recifé;Jornal o Globo;

2014-07-09 21:19:00

A király immár meztelen

Szomorú, elhagyatott, végzetes - mondaná erre a költő, a tragédiából kölcsönözve a fogalmakat. Pedig hát egy játékot, egy futballmérkőzést kellene jellemeznünk, ami bármilyen komoly is, még sem ér fel egy halálos csapással. Főleg nem, ha egy nemzet magasságából tekintünk rá. A brazil lapok szerdán mégis úgy jelentek meg, hogy a leggyakrabban használt fogalmak - a könny, a sokk, a katasztrófa, a dráma - oldalakat töltöttek meg. Mintha a végítélet sújtott volna le a kontinensnyi országra, amikor szembesültek a ténnyel: nem csupán a világbajnokságot veszítették el, hanem annak eszközét is, amellyel fanatizálni lehet egy népet. S a másnap ilyenkor szörnyű reveláció. Ha a felvezetés nem nélkülözte a túlzásokat, ha a sérült Neymart "hősi halottnak" kiáltották ki, akkor a végkifejlet sem lehet más, csak súlyos túlzás. 

Szenvedés, frusztráció, döbbenet - olvasható a legnagyobb példányszámú brazil lap, a Jornal o Globo szerdai számának címlapján. S közelképek a zokogó szurkolókról, fotogaléria a csalódottság következményeiről, magukból kivetkezett drukkerek törnek, zúznak. Több brazil városban zavargások törtek ki, a mérkőzésnek otthont adó városban, Belo Horizontéban nyolc randalírozót tartóztattak le.

Brazília-Németország 1-7 (0-5)
Elődöntő, Belo Horizonte, Mineirao Stadion, 58 ezer néző. Jv.: Marco Rodríguez (mexikói)
Brazília: Julio Cesar – Maicon, David Luiz, Dante, Marcelo – Fernandinho (Paulinho, 46.), Luiz Gustavo – Bernard, Oscar, Hulk (Ramires, 46.) – Fred (Willian, 71.).
Németország: Neuer – Lahm, Boateng, Hummels (Mertesacker, 46.), Höwedes – Khedira (Draxler, 76.), Schweinsteiger – Özil, Kroos, Müller – Klose (Schürrle, 58.).
Gól: Oscar (91.) illetve Müller (11.), Klose (23.), Kroos (24., 25.), Khedira (29.), Schürrle (70., 79.)Sárga lap: Dante (68.)

Nem sok híja volt, hogy a stadiont is felgyújtsák az elkeseredett szurkolók, hogy mementója se maradjon ennek a szégyennek. De a keserűség másutt is haragba csapott át. Sao Paulóban minimum 20 autóbuszt gyújtott fel a mérges tömeg, míg Curitibában három személyautót is lángokkal borítottak be. Salvadorban nagy ünneplésre készültek a brazilok, de végül le kellett fújni a zenés estét, míg Recifében szintén az erőszaké volt sajnos a főszerep: itt lovasrendőröknek kellett közbeavatkozniuk.

Az idősebb olvasóknak talán ismerős lehet a kép. Az 1954-es svájci világbajnokság elbukott döntője után Magyarországon is incidensek történtek. Az Aranycsapat tagjainak, az agyonajnározott válogatott futballistáinak úgyszólván a kertek alatt kellett hazakullogniuk. Pesten spontán tüntetés tört ki, ahol Sebes Gusztáv szövetségi kapitány házát felforgatták, gyerekét megverték.

Az incidens hírére a vonattal Pest felé tartó csapat Tatabányán leszállt, hogy ne kelljen szemtől szemben találkoznia az elkeseredett szurkolókkal.. A propaganda kirakat csapata hitelét vesztette azzal, hogy a hároméves terv utolsó pontját nem tudta hozni. Politikai vereség volt ez és a Párt felelősöket keresett, de talán pont saját maga volt a felelős, mivel a sportot politikai célokra használta, a sportvezetők rettegtek a bábu szerepben és nem mertek dönteni.

David Luiz mostani nyilatkozatát olvasva szembetűnő a hasonlóság. A Thiago Silva távollétében a csapatkapitányi karszalagot viselő hátvéd zokogva próbált nyilatkozni a televíziónak, de csak mondatfoszlányok hagyták el azt ajkát. - Még mindig nem hiszem el... Mindenki látta, hogy mi történt... Nem tudom... Bocsánatot kérünk... - próbált magából kipréselni valamit a kétségbeesett játékos.

- Örömöt akartunk szerezni az embereknek. Azoknak az embereknek, akik ezen az estén rengeteget szenvedtek. Sajnos nem sikerült bejutnunk a döntőbe, ezért minden braziltól elnézést kérünk. Szerettük volna boldognak látni az embereket. Mindenki tudja, milyen fontos volt a számunkra, hogy mosolyt csaljunk a szurkolóink arcára.

Megrendítő szavak. Olyan misszióba buktak bele ezek a huszonéves fiatalemberek, amely eleve teljesíthetetlen volt. Hatvan évvel a magyarok bukása után is akad még ország ezen a földkerekségen, amely teljesítendő feladatnak, állampolgári kötelességnek írja elő egy sportverseny megnyerését. S ha ez nem sikerül, könnybe borul az egész ország, háborús tragédiaként élve meg a sportpályán elszenvedett vereséget.

Mi, magyarok csak tudjuk, mit jelent az, amikor leütik az ember fejéről a koronát. Sőt, mi tudjuk csak igazán. Az Aranycsapat ugyanazt a német válogatottat, amelytől a döntőben 3-2-re kikapott, 8-3-ra verte a csoportküzdelmek során. S a magyar futball a vb-döntő elvesztése után is a világ legjobbja maradt. Ugyanez nem mondható el a mai brazil válogatottról.

Merthogy ez egy törékeny csapat, Neymar és Thiago Silva nélkül pedig egy zavart, erőtlen gárda. Meggyőződésünk szerint ettől a - minden idők legerősebb - német válogatottjától két sztárjával együtt is kikapott volna a brazil válogatott, nélkülük viszont borítékolható volt a vereség. Dani Alves volt az egyetlen, aki a már idézett O Globónak elismerte, hogy a király meztelen. Hogy a brazil foci színehagyottá vált, alapjaitól kell újjáépíteni.

Eközben a vereség minden felelősségét magára vállaló Scolari kapitány ugyanezzel a csapattal akar eljutni a 2018-as oroszországi világbajnokságra, s azt megnyerni. Szavak. Könnyek. Jórészt ezzel a két fogalommal írható le a mostani brazil labdarúgó válogatott. Gyenge, neurotikus futballcsapat, még mindig azzal a tudattal, hogy a Teremtőtől azt a feladatot kapta, tanítsa a világot futballozni.

Csak hát, szem elől tévesztik, hogy a Teremtő a tanító mester szerepét időközben másra ruházta. Jobban tetszik neki a németek játékstílusa, ez a spanyolos tiki-takát erővel és gyorsasággal elegyítő futball.

A brazilokban mindig volt lelki erő ahhoz, hogy belássák: másoktól is lehet tanulni. Talán sokan emlékeznek rá, hogy az 1966-os angliai világbajnokság után - ahol a magyar válogatott a brazilokat 3-1-re legyőzte -, meghívták Brazíliába a magyarok csodacsatárát, Albert Flóriánt.

Tanítsa focizni a brazilokat, mert noha a Copacabanán sok fiatal tehetség tűnik fel, a modern futball már régen nem grundfoci, hanem tudomány. S a professzorok pillanatnyilag Németországban élnek. Akik pontosan tudják: a futballpálya sem nem csatatér, sem nem templom.