A PRGN tagjai 14 európai országban 165 újságírót kérdeztek meg információszerzési, illetve interjúztatási szokásairól. A felmérés részeként kíváncsiak voltak arra is, hogy az újságírók mennyire tolerálják a külső nyomást, illetve a velük szemben megnyilvánuló nem megfelelő viselkedést.
A felmérés kíváncsi volt arra is, hogy egy interjú előtt milyen forrásokból készülnek az újságírók. E tekintetben is érdekesek a magyar adatok: míg európai átlagban az első helyen a szabadon elérhető dokumentumok (egy vállalatvezetői interjú esetén például az érintett társaság jelentései) állnak 64 százalékkal, addig Magyarországon az interjúalany korábbi nyilatkozatai jelentik a legfontosabb forrást (az újságírók 77 százaléka ezt jelölte meg).
A közösségi médiát, mint kutatási forrást - az európai átlaggal szinte megegyező arányban - Magyarországon a válaszadó újságírók 15 százaléka tartja fontosnak, ők azonban mind a szakmai, mind a személyes közösségi oldalakon "utánanéznek" a leendő interjúalanyoknak.
A kutatás további érdekes megállapítása, hogy igen jelentősek a különbségek abban a kérdésben, hogy az újságírók milyen mértékig engedik meg az interjúalanyoknak az elkészült cikkek megjelenés előtti átnézését.
Míg az angolszász, illetve a dél-európai újságírók kevéssé hajlandóak megengedni az elkészült cikk teljes szövegének, vagy akár az interjúból felhasznált idézetek megjelenés előtti átnézését, addig kelet-közép-, illetve észak-európai kollégáik e tekintetben jóval megengedőbbek.
Ami a magyar újságírókat illeti, amennyiben nem klasszikus kérdés-válasz interjúról van szó, 15 százalék egyáltalán nem enged betekintést a készülő cikk szövegébe, 23 százalék esetenként, 31 százalék az adott interjúalannyal, vagy az azt képviselő PR-ügynökséggel való kapcsolattól teszi függővé, és csak további 31 százalék engedi ezt korlátozás nélkül. Az európai átlag 14, 21, 22 és 42 százalék.