Előfizetés

Megvédte Eb-címét a magyar férfiválogatott

Publikálás dátuma
2014.07.14. 08:00
FOTÓ: MTI, Koszticsák Szilárd
Aranyérmet nyert a magyar csapat a férfiak hagyományos versenyében a székesfehérvári öttusa Európa-bajnokságon. A Kasza Róbert, Demeter Bence, Tibolya Péter összeállítású együttes mögött az olaszok végeztek a második, a csehek pedig a harmadik helyen. Egyéniben Kasza ötödik, Demeter nyolcadik, Tibolya 16., az egyéni induló Demeter Gergely pedig 31. lett. A nők is szépen teljesítettek, Kovács Sarolta a hatodik, Alekszejev Tamara 25., míg a női csapat hetedik helyen végzett. 

A magyar férfiak két szám - a vívás és az úszás - után a második helyen álltak, majd a lovaglás során az élre kerültek. Az addig komoly előnnyel vezető oroszok egyik embere, a junior világbajnok Jegor Puskarjevszkij ugyanis pont nélkül maradt, mivel bukott, a lova megsérült s így nem tudott végigmenni a pályán. A magyar trió az éllovas pozícióját magabiztosan őrizte meg a kombinált számban is.

"Boldog vagyok, mert meg tudtuk védeni Eb-címünket, pedig csapatunk bástyája, Marosi Ádám nem lehetett itt"- mondta Kasza Róbert a verseny után.  A legjobb női eredményt produkáló fehérvári kiválóság, Kovács Sarolta remekül kezdte a szombati döntőt, két szám, a vívás és az úszás után a második helyen állt, a lovaglásánál azonban nem várt akadályba ütközött Kovács lovát tudniillik megijesztette egy pályára befutó kutya, s így a hetedik helyre csúszott vissza Kovács a futással kombinált lövészetben, egy helyet javítva a hatodik helyen zárta a hazai rendezésű Eb-t.

"Nehéz bármit is mondanom. Nagyon jól indult a napom, míg a selejtezőben még görcsös voltam, ezúttal felszabadultan versenyeztem. Ami a lovas pályán történt, olyat még nem tapasztaltam: a kutya miatt kiestünk a ritmusból. Bár teljesítettem a pályát, utána lelkileg nagyon nehéz volt nekiállnom a záró számnak.

A hatodik hely nem rossz, ám hazai pályán jobb eredményt akartam elérni. Nem a kutyára haragudtam, nekem is van kutyám, hanem a gazdájára, aki ilyen felelőtlen volt"- nyilatkozta Kovács Sarolta. Ma a vegyes váltót rendezik, ahol Tibolya Péter és Kovács Saroltával indul majd.

Csillapodik Napóleon szigete

Várkonyi Tibor
Publikálás dátuma
2014.07.14. 07:32
Megelégelték az erőszakot a szépséges sziget lakói FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/THINKSTOCK
Hosszú, csaknem négy évtizedes krízis után, úgy látszik, hogy az idei nyár Korzika egéről elűzi a politikai viharfelhőket. Az FLNC, (Korzikai Nemzeti Felszabadítási Front), amely 1976 május közepén alakult, bejelentette, hogy "leteszi a fegyvert", véget vet a belháborúnak. Tizennégy oldalas közleményt publikált, amely kellemesen lepte meg a szigetlakókat, de kétségeket is hagyott maga után.

A kommüniké "fegyverletételről" szól, arról egyelőre nem, hogy a front végképpen föloszlott-e. De még így is örömmámor töltötte el a lakosságot, mert lezárja a hosszú háborúskodás, a merényletek, maffiaküzdelmek korszakát. Föllélegzést hozott Franciaországban is, mert a küzdelem néha ott is szedett áldozatokat. A krónikák nem csupán véres, megrázóan drámai esetekről is adtak hírt. Még három éve is, 2011. december elején szörnyű tettről számoltak be a jelentések.

A sziget déli részén koraeste tájban Jacques Paoli szalonjában ült, nem ügyelt arra, hogy egy alacsony férfi közelít, az arcát csuklya födi, rajta vadászkalap, még síszemüveg is. Mindössze másodpercek teltek el, lövések dörrentek, a gazda felesége és vendégei egy férfit láttak kisurranni. Paoli feje szinte szétrobbant, a lövés pontosan célzott. A csendőrök azt állapították meg, akárcsak "vaddisznóvadászat lett volna".

Három esztendő telt el azóta, már csaknem feledésbe merült az eset, de azt gyanítják, gazdasági indítéka is volt a leszámolásnak. Korzika déli részén bandák, amelyek korábban nacionalista jelszavakkal dolgoztak, az FLNC mögé bújtak. A "nemzeti ügy" sokszor csak ürügynek szolgált. Paoli, az áldozat, mezőgazdasági termelő, korábban maga is "bandavezér" volt, háborúság tört ki közte és az ellentábor fegyveresei között.

Az ellenségeskedés 2007-ben kezdődött, amikor bevásárló központot építettek, többen hat árusító helyre pályáztak, Paoli a dohányboltot szemelte ki magának. Az egyik korábbi áldozat, Paolini, az egyik focicsapat elnöke, autószakértő, több lövedéket kapott a fejébe, mert éppen befektetési lehetőségek felől érdeklődött. Szitává lőtték a kocsiját is.

A leggonoszabb bandavezérek egyikeként ismerték Pierit és Orsonit. A föltételezések szerint mindketten kétes üzletágakban, bűnbandák vezéreként szereztek hírnevet. A különböző irányzatokat a fegyveres küzdelmek kezdete óta nacionalista indulatok is fűtötték. Két orientációt figyeltek meg.

A "függetlenség pártiak" igen erőszakos csoportjaként tartották számon a "Corsica Liberát", a másik, a "Győztes Korzika" volt, amely Bastiában, az önkormányzati választásokon diadalmaskodott, egyaránt a politikai erőszak prófétái. Egy alkalommal, szőlőültetvények megtámadásakor az összecsapásban csendőröket öltek meg. 

A nem elfelejthető esetek között tartják számon, már azért is, mert egyike a legfrissebbeknek, éppen egy éve, tavaly július elején történt. Felső Korzikán, hajnali egy órakor, a szőlőtermő vidékek dombról dombra visszahangzottak a lövésektől. A csendőrök az egyik út mentén holttestre bukkantak, nem messze tőle súlyos sebesültre, aki a kórházba szállítás után röviddel maga is meghalt. Az igazságszolgáltatás haladéktalanul megindította a vizsgálatot, de eddig nem jutott semmire.

Föltételezik, hogy a leszámolás azért történt, mert az egyik korábbi "szabadságharcos" maga is kísértésbe esett, áttért az üzleti banditizmusra. A Corsica Libera mozgalom telekspekulációkba kezdett vállalkozót gyanúsít. Bonyolítja a tisztánlátást, hogy páncélautójának közelében, golyóktól szitává lőve hamarosan egy korábbi merénylő tetemére is rábukkantak.

Csillapodik Napóleon szigete

Várkonyi Tibor
Publikálás dátuma
2014.07.14. 07:32
Megelégelték az erőszakot a szépséges sziget lakói FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/THINKSTOCK
Hosszú, csaknem négy évtizedes krízis után, úgy látszik, hogy az idei nyár Korzika egéről elűzi a politikai viharfelhőket. Az FLNC, (Korzikai Nemzeti Felszabadítási Front), amely 1976 május közepén alakult, bejelentette, hogy "leteszi a fegyvert", véget vet a belháborúnak. Tizennégy oldalas közleményt publikált, amely kellemesen lepte meg a szigetlakókat, de kétségeket is hagyott maga után.

A kommüniké "fegyverletételről" szól, arról egyelőre nem, hogy a front végképpen föloszlott-e. De még így is örömmámor töltötte el a lakosságot, mert lezárja a hosszú háborúskodás, a merényletek, maffiaküzdelmek korszakát. Föllélegzést hozott Franciaországban is, mert a küzdelem néha ott is szedett áldozatokat. A krónikák nem csupán véres, megrázóan drámai esetekről is adtak hírt. Még három éve is, 2011. december elején szörnyű tettről számoltak be a jelentések.

A sziget déli részén koraeste tájban Jacques Paoli szalonjában ült, nem ügyelt arra, hogy egy alacsony férfi közelít, az arcát csuklya födi, rajta vadászkalap, még síszemüveg is. Mindössze másodpercek teltek el, lövések dörrentek, a gazda felesége és vendégei egy férfit láttak kisurranni. Paoli feje szinte szétrobbant, a lövés pontosan célzott. A csendőrök azt állapították meg, akárcsak "vaddisznóvadászat lett volna".

Három esztendő telt el azóta, már csaknem feledésbe merült az eset, de azt gyanítják, gazdasági indítéka is volt a leszámolásnak. Korzika déli részén bandák, amelyek korábban nacionalista jelszavakkal dolgoztak, az FLNC mögé bújtak. A "nemzeti ügy" sokszor csak ürügynek szolgált. Paoli, az áldozat, mezőgazdasági termelő, korábban maga is "bandavezér" volt, háborúság tört ki közte és az ellentábor fegyveresei között.

Az ellenségeskedés 2007-ben kezdődött, amikor bevásárló központot építettek, többen hat árusító helyre pályáztak, Paoli a dohányboltot szemelte ki magának. Az egyik korábbi áldozat, Paolini, az egyik focicsapat elnöke, autószakértő, több lövedéket kapott a fejébe, mert éppen befektetési lehetőségek felől érdeklődött. Szitává lőtték a kocsiját is.

A leggonoszabb bandavezérek egyikeként ismerték Pierit és Orsonit. A föltételezések szerint mindketten kétes üzletágakban, bűnbandák vezéreként szereztek hírnevet. A különböző irányzatokat a fegyveres küzdelmek kezdete óta nacionalista indulatok is fűtötték. Két orientációt figyeltek meg.

A "függetlenség pártiak" igen erőszakos csoportjaként tartották számon a "Corsica Liberát", a másik, a "Győztes Korzika" volt, amely Bastiában, az önkormányzati választásokon diadalmaskodott, egyaránt a politikai erőszak prófétái. Egy alkalommal, szőlőültetvények megtámadásakor az összecsapásban csendőröket öltek meg. 

A nem elfelejthető esetek között tartják számon, már azért is, mert egyike a legfrissebbeknek, éppen egy éve, tavaly július elején történt. Felső Korzikán, hajnali egy órakor, a szőlőtermő vidékek dombról dombra visszahangzottak a lövésektől. A csendőrök az egyik út mentén holttestre bukkantak, nem messze tőle súlyos sebesültre, aki a kórházba szállítás után röviddel maga is meghalt. Az igazságszolgáltatás haladéktalanul megindította a vizsgálatot, de eddig nem jutott semmire.

Föltételezik, hogy a leszámolás azért történt, mert az egyik korábbi "szabadságharcos" maga is kísértésbe esett, áttért az üzleti banditizmusra. A Corsica Libera mozgalom telekspekulációkba kezdett vállalkozót gyanúsít. Bonyolítja a tisztánlátást, hogy páncélautójának közelében, golyóktól szitává lőve hamarosan egy korábbi merénylő tetemére is rábukkantak.