Nemet mondanak a háttéralkukra az MSZP nagy "öregjei"

Új programot, másfajta szervezeti felépítést, alapszabályt sürget az ismert szocialista politikusokból vasárnap alakult Deák Ferenc Kör. A csoport huszonegy alapítója javaslatait már elküldte az MSZP kongresszusi küldötteinek azt remélve, hogy a hétvégén ezt figyelembe véve választják meg a szocialista párt új vezetőit és az elképzelések a kongresszus határozataiba is bekerülnek. A csoport tagjai szerint a párt nagyobb bajban van annál, mint hogy szokás szerint a különböző csoportok alkuja nyomán válasszon vezetőket. Az alapítók szeretnék visszaszorítani a Mesterházy Attila által összeállított parlamenti frakció szerepét, ezért azt javasolják, hogy az új elnökség kétharmadát lehetőleg az országgyűlési képviselői tisztséget nem viselő párttagok közül válassza meg a kongresszus, az ellenőrző testületek élére pedig egyáltalán ne válasszanak képviselőket.

A Bátorság a változásra címet viselő felhívást - amelyet teljes egészében közlünk - mások mellett Lendvai Ildikó, Tóth József, Szekeres Imre, Veres János, Juhász Ferenc, Kökény Mihály, Katona Tamás, Burány Sándor és Tüttő Kata jegyzi.

Bátorság a változásra

Magyarország bajban van. Eljátsszák jövőjét és meghamisítják múltját. A nemzet sok százéves törekvéseinek hátat fordítva egyre messzebb sodorják a fejlett Európa világától. Az állampolgárok százezrei Nyugatra menekülnek, az állam vezetői keleti diktatúrák kegyeit keresik. A megnövekedett társadalmi különbségek szétszaggatják az országot. A leszakadás riasztó mértékű. A jogállam elsorvad, a demokratikus intézmények romokban, nem védenek a kiszolgáltatottságtól. Soha nagyobb szükség nem volt erős szocialista pártra. Hogy azzá legyünk, komoly változásokra van szükség. A választók 2010-ben kormányzati politikánk hibáit, 2014-ben ellenzéki politizálásunk elégtelenségét utasították el. Nem folytathatjuk úgy, mint eddig.

A változás irányának meghatározását minél több vitázó műhelynek kell segítenie. E műhelyek egyikét hoztuk létre a Deák Ferenc Körben. Deák, mert az új irányok tartalmában való megegyezést kívánjuk szolgálni, és Deák, mert történetesen a Deák Ferenc utcában szoktunk találkozni.

A baloldal és benne az MSZP teljes újjászervezésére, politikai és szervezeti reformjára van szükség, beleértve a demokratikus pártok viszonyának rendezését. Akár az alkalmi és választási együttműködés, akár egy pártszövetség lesz a modell a későbbiekben, nekünk most először a saját pártunkat kell alkalmassá tennünk hivatása betöltésére.

Az első lépés a kongresszus.

1. A kongresszus hozzon határozatot egy új program, új szervezeti felépítés, új alapszabály előkészítésére. Foglalja össze annak lényegét, milyen változásokat akar elősegíteni az országban, és ehhez miben kell a pártnak is változnia. Sem tartalmi, sem személyi döntéseiben ne adjon módot a rossz gyakorlat visszarendeződésére.

2. A pártnak erős és tekintélyes elnökségre van szüksége. Ez nem a Fidesz, itt csak a csapatmunka és a demokratikus működés hoz eredményt.

- Nagyobb a baj annál, mint hogy szokás szerint a különböző csoportok alkuja nyomán válasszunk vezetőket. Javasoljuk mindenkinek, aki a tisztújításon indul, hogy ne csak a küldöttek, hanem a teljes pártközösség számára tegye nyilvánossá pályázatát.

- A parlament ugyan kiüresedik, de a szűk médiatérben még mindig fontos terep a politikánk megjelenítésére. Annak érdekében, hogy a párt hozhassa meg a lényeges politikai döntéseket a frakció munkájáról, alapszabályi előírások nélkül is ajánljuk, hogy az elnökség kétharmadát lehetőleg az országgyűlési képviselői tisztséget nem viselő tagjaink közül válasszuk meg.

- Az ellenőrző testületek növeljék erkölcsi és gazdasági kontrollszerepüket. Vezetőik ne legyenek országgyűlési képviselők.

3. Olyan pártot akarunk, amely kritikus és önkritikus. Totális ellenzéke annak a politikai rendszernek, amely szétszakítja a társadalmat, gyilkolja a szolidaritást, korlátozza a szabadságot. Híve az értelmes, nyílt vitának és párbeszédnek, de ezzel a rezsimmel semmiféle háttéralku gyanújába nem keveredik.

A szocialista pártnak baloldali rendszerkritikát kell képviselnie azzal a régiónkban kialakult vadkapitalizmussal szemben is, amelyben a fejlett piacgazdaságokhoz képest torzulnak a versenyszabályok, az állam és a kiváltságosok visszaélnek erőfölényükkel, a szociális védelem elégtelen, a munkavállalók jogait csorbítják.

Nem a piacgazdaság az ellenfelünk, hanem a gazdaság és a társadalom egészséges működéséhez szükséges szociális ellensúlyok és fair play hiánya.

Önkritikára képes pártot akarunk. Ugyan a társadalmi különbségek az elmúlt négy évben nőttek meg drámaian, de a mobilitás, az emelkedés, az integráció útjait a mi kormányaink sem tudták megnyitni. Az "elitek demokráciáját" nem tudtuk mindenki demokráciájává szélesíteni, ezért válhatott védtelenné. Nemcsak elszenvedői, de olykor okai is voltunk a politika iránti bizalom foszladozásának. Volt felelősségünk tehát a kétharmad létrejöttében, érzelem- és gondolatszegény ellenzéki politizálásunk miatt pedig a stabilizálódásában is.

4. Olyan pártot akarunk, amely egyszerre és elválaszthatatlanul vállalja a szociális és a demokratikus elkötelezettségét. Szűkösnek és elégtelennek érezzük azt a demokráciát, amelynek lehetőségeiből sokan szociális helyzetük miatt szorulnak ki. De zsákutca az a politika is, amely a baloldal számára másodlagosnak, szavazatszerzési szempontból érdektelennek vagy megosztónak tartja a mindenkit megillető méltóság és szabadság demokratikus jogait.

Olyan országot akarunk, amely számára minden polgára fontos. Mindenkinek ad esélyt a szellemi és anyagi gyarapodásra, a méltó emberi életre. Amelyik folyamatosan közelebb kerül a fejlett világhoz, ahol a politikai döntések azt szolgálják, hogy nagyobb legyen a biztonság, több a szabadság, érvényesíthető az igazság és közelebb a jólét. Olyan pártot, amely ehhez azzal járul hozzá, hogy a társadalmi különbségek csökkentését, a mobilitás újraindítását,a szolidaritásra képes közösségek életre hívását és segítését tűzi zászlójára.

Ezért új program kell, amely tartalmazza korábbi követeléseinket is a különbségek csökkentésére, így különösen az oktatás feltétlen prioritását, a nettó 100.000 forintos minimálbért, a közmunkások helyzetének és bérének rendezését, a felzárkóztatást segítő gazdaságpolitikát, az egészségügy talpra állítását.

Az új program legyen bátrabb a réginél:

Kezdeményezzen vitát a garantált, feltétel nélküli alapjövedelemről. Vállalja fel és vitassa meg párton belül is őszintén a mélyszegénységben élők, köztük a cigányság integrációjának ügyét. Vállalkozzon a kiszolgáltatottság régi és új formáinak áldozatai (fogyasztók, munkavállalók, nők, fogyatékosok, világnézetük, származásuk, helyzetük miatt hátrányt szenvedők,az állami bürokrácia áldozatai, betegek, gyermeküket egyedül nevelők, idősek) politikai képviseletére és speciális jogvédelmére. Ne elégedjen meg az 1989-es demokrácia céljaival, dolgozza ki az állampolgárok valódi beleszólását biztosító "részvételi demokrácia" eszközeit.

5. Nyitott és demokratikus pártot akarunk. Olyat, amelynek szervezete a választókerületekre épül, de ott a pártszervezetekkel egyenrangú fontosságúként becsüli és támogatja a klubokat, köröket, online véleményközösségeket, civil szervezeteket, a rezsim kulturális és morális ellenzékét jelentő műhelyeket. Amely nem uralni akarja a civil közösségeket, hanem szövetkezni velük a szociális és demokratikus célokat szolgáló mozgalmak, hálózatok létrejötte érdekében. Olyan pártot akarunk, amelyben, és amely körül izgalmas viták folynak. Ahol a társadalom szerveződésében kívánatos elveket: a demokráciát, a sokféle aktivitás lehetőségét, a folyamatos véleménycserét, a kapcsolatok helyett a valódi teljesítmény megbecsülését, a túlcentralizálás elkerülését a saját közösségünkben is érvényesítjük. Ennek előmozdítását várjuk új vezetőinktől és saját magunktól is - zárul a Bátorság a változásra címet viselő felhívás.