Az Isten Ostora őrs még megvan

Mindenki látta, mit tesznek. Mégis, az MSZP (volt) elnöke és szerviensei - az Isten Ostora Őrs - leszegett fejjel tartottak a Parlament felé, miközben bizalomban és lehetőségben megtévesztették, meglopták a választóikat, s az időközben versenytársként feltűnt kényszer-partnereiket is. De folytatható-e bármiféle politikai tevékenység a felelősség intézményes felszámolása idején? Ezt a kérdést átmenetileg ki lehet kerülni, ám ez a politika teljes ellehetetlenülését eredményezi. Itt áll ma a baloldal. Képes kitörni?

Miután 2013 tavaszán egy 24 órás hírcikluson belül minden nyom nélkül elpuffant az MSZP elnökének évértékelője, a következőképp láttam a párt helyzetét:
"Az MSZP-nek hiteles arculata, programja, vezérkara, központilag tényleg irányítható szervezete, belső nyilvánossága, következésképpen demokratikus akaratképzése, önálló médiapolitikája, hatóképes társadalmi kommunikációja, valóban civil támogató társadalmi-szervezeti környezete és mindezek szolgálatára a jogállamban is vállalható finanszírozási rendszere nincsen.

Nincs identitás és nincs identitáspolitika, nincsenek alkalmas és ez alapján a nyilvánosságban ténylegesen felépített személyiségű szakpolitikusok, és szakértők, nincsenek rendszert alkotó jelképek, nincsenek évente megismételt és megerősített, az értékrendet építő tradícióban helyükön tartott ünnepek, nincs az évfordulókban, a szellemi örökség tételeiben és arcaiban felépített nemzeti karakter, önbecsülés és nemzeti büszkeség a pártban és a baloldal ethoszában." (Befejezetlen levélféle az Mesterházy Attillának az MSZP állásáról… 2013. 03. 05.)

Ezzel a mostani írásommal - miként a Népszabadságban eddig megjelent tucatnyi vitacikkemmel is - a baloldal politikai képviseletét, esetleg az MSZP jövőjét szeretném befolyásolni - közvetlenül is reagálva Újhelyi István: A cölöpök még megvannak - című cikkére (Népszava/Szép Szó 07.12.).

Politikai felelősség

Létezhet, hogy azok, akik a kétharmadhoz vezető önherélt kampánnyal, politikai bujkálással, s már cinikus színvonaltalansággal ötmillió kiszolgáltatott és alávetett magyart odalöktek Orbán Viktor kénye-kedvére, most árulásukért kénytelenek szembenézni további cirka negyven millió forintnyi várható személyes jövedelemmel? Lehetséges, hogy aki a kétpártrendszer távoli reménye miatt csak a maga szerepét látta - biztosan én vezetem majd az (ál)váltópártot - büntetlenül kijátszhatta szavazóit és partnereit, miközben csak a maga és a hegemón hasznára tekintett? (Egyébként: Milyen annak a pártnak a belső élete, az Alapszabálya, ahol ezt akadálytalanul végre lehetett hajtani?)

Mit csinál majd az MSZP esetleges új vezetése a frakció közepén keresztbe fekvő tucatnyinál több temetetlen politikai hullával? Van valaki, aki azt hiszi, hogy e probléma nyílt felvetése, kimondása és megoldása nélkül lehetséges eredményes ellenzéki, baloldali politikát építeni a jövőben? A büntetlen bűn és a bűnösök jelenléte mindent megfertőzne, amivel akár áttételesen érintkeznek! Figyelem: itt a helyzet radikális és végletes, nem a nyelv, amivel szólunk róla!

Reparáció

A minimum az lenne, hogy a kb. 14-15 visszahívott (lemondásra határozottan rábeszélt) MSZP képviselő helyére a két másik szövetséges párt is léptethessen be annyi képviselőt, akikkel teljes jogú frakciójuk lehet, azaz több erőforrásuk, szólási lehetőségük és nyilvánosságuk. A volt partnerek ezt nem vetik fel nyíltan, ami érthető. Mégis; ez a minimum az eredményes őszi - és főleg a távlati - együttműködés megkezdése érdekében.

Mert egyébként tisztelettel megkérdezem: van, aki azt hiszi; ha ezt nem kapják meg, és csak ők ketten fognak össze országosan, akkor nem az MSZP múlik ki az októberi urnákban? Van, aki nem látja, hogy ez csak az eddig hibát hibára halmozó MSZP önmentő gesztusa lenne? Ha a három párt háromfelé indul ősszel - a másik kettőnek ezt diktálja a távlatosabb politikai szakszerűség - akkor az MSZP minden síkon és vonatkozásban beköszön a tíz százalék alá, ami a lakosság egy huszadát jelenti. A véget. És akkor elsősorban a 15 újraválasztott megyei elnökből lesz politikai senki október 6. gyászkeretes reggelén!
Az Együtt és a PM emberei csak a DK felé tájékozódhatnak eredményesen, de úgy tűnik, nem akarnak! Ha az MSZP nem ad nekik parlamenti létet, négy év alatt eltűnnek, pedig a demokrácia fontos és valóságos hívei felé jelenthetnének utat. A májusban bizonyított arányaik után a helyet ki kell adni nekik! Mindez nem nyilvánvaló? Három parlamenti ellenzéki párt követhet akár (átmenetileg) önálló politikát is, de három frakciójuk következetes parlamenti bojkottja három év alatt felőrölheti az orbáni-kövéri álparlamenti demokrácia hamis látszatait! Ezt az irányt nem érdemes végiggondolni? Vagy marad az MSZP már felépített szalon-ellenzéki, feliratozgató, legitimáló, Orbánnak kedélyes európai látszatokat gyártó frakciója?

Program

Ki az, aki elhiszi, hogy másfél hónap alatt egy előzőleg végletesen vezérelvű, hűbéri rendre-fegyelemre stabilizált és kiürített pártot meg lehet újítani azon az elven, ahogy az egyre fogyatkozó székekre leülnek az óvódások, ha elhallgat a zene. Mert semmiféle zene, azaz élő politikai program nincsen! Mindenki dúdol magában valamit, leginkább a "pártban elől, és ha lehet, hatalomban lenni" dallamát, miközben - "Itt évek óta nem volt politika!" - mondta Botka László a legutóbbi választmányi ülésen, a Horn Gyula teremben. Ki hiszi, hogy a puszta pozícióra tülekedésben, küldetés, elhivatottság, tömegpárthoz méltó baloldali ethosz és program, és ebből konkrétan vállalt személyes részek és vállalások nélkül, a választó bázis kontrollját biztosító élő nyilvánosság nélkül elvégezhető egy párt egész életének, karakterének, vezérkarának megújítása?

Hol vannak életképes politikai csoportosulások az MSZP-ben? Most a "mi mégis túléljük" személyi koalíciója dívik. Politikai értékek? Meghatározó népcsoportok érdekei? Program? Másodlagosak! De mit ér majd az így szerzett szervezeti hatalom a támogató szavazatok nélkül? Mire lesz elég az egyhuszad az esetleges személyes megélhetésen túl?

Nem az volna a normális, ha valakik az adott szinten vezetni vágynak, álljanak elő egy új Alapszabály és egy Program főbb részleteivel? Most nem ezek vitája kezdődött el - bár befejezni persze 45 nap alatt az ilyesmit nem lehet. Nem kellene valami tartalmit is mondani, azon túl, hogy én leszek itt a pártvezető? Nem kellene valakinek kimondania, hogy rendszerkritikus pártot akar (ál)kormányváltó helyett? Nem egy olyan új alkotmányban való egyetértés jelenthetné most a programot, amit azok is támogathatnak teljes szívvel, akik együtt nem akarnak, és nem tudnak kormányozni? Nem ezzel kellene az ellenzéket összefogni? Lehetséges, hogy senki nem vállalja a tisztességes és nyílt beszédet az MSZP aspiránsok közül?

Akkor minden marad a 2010-ben kezdődött új múltban? Akkor a harmadik köztársaság összegyűrt és az Alaptörvénnyel önkényesen újrahajtogatott papírmasé intézményei lényegében mégis Európa-képesek maradnak, noha a politikai lét alá csúszott, politikai képviselet nélkül maradt csaknem ötmillió ember ezeken a rücskös papírfalakon nem lát át, labirintusukban életével járható utat soha nem talál. Akkor elégedett lehet majd a "törzsgyökös baloldali" elit eddig vesztesnek látszó, de április 6.-a utánra átmenekült maradék része is, és elégedettek lesznek persze a Fidesz kétszer rostált képviselői is? Tehát az összes szereplő abban bízhat, hogy a magyarországi politikacsinálás kialakult élősködő, szerzésközpontú, zsákmányelvű rendje változatlan marad?

Itt tartott ez a rég kész, megjelenésre váró kézirat, amikor Ujhelyi István cikke felbukkant. Ő a régi ifjak egyike, akikről Gál Zoltán azt mondta; "Mindent megtanultak abból, amit már nekünk is rég el kellett volna felejtenünk". Ujhelyi nézetem szerint nem volt hiba nélküli ember, egy időben az MSZP ősbűnként elhibázott médiapolitikájának oszlopa volt. De a mód, ahogy most önreflexiót mutat, és személyes vállalásokkal áll a szétzilált politikai közösség elé, erősen üdvözlendő. Válasz a XIII. kerület intésére; teljesítmény nélkül nem maradhatsz képviselői, vagy vezetői pozícióban! De egészen keddig úgy látszott, egyedül van. Aztán megjelent a Deák Ferenc Kör felhívásának a híre, de még inkább az aláírók névsora, majd Korózs Lajos cikke a koldusok országáról (Népszava, július 16). Nos, a deáki mellényt tényleg újra kell gombolni, de - nézetem szerint - nem azoknak, akik ötször már félregombolták! Korózs Lajos - Gőgös Zoltán mellett - az MSZP leghitelesebb szakpolitikusa, ajánlom őt a küldöttek figyelmébe. A jelölő bizottság hibázott, amikor kizárta a vezetői versenyből.

Gyurcsány legalább annyit megtanult a vállalati mezőben, hogy egy tönkrement árutermelés vevők és vagyon nélkül, de kétmilliárdos adóssággal nem hozható könnyen rendbe. Ha csak ezt nézi, akkor is új céget - pártot - kellett alapítania. Könnyű benne látni a magyar baloldal politikai gólemét; lám, már operatív műveletekkel bontják agyaglábait. A DK-t én neveztem először puszta glóriapártnak, most úgy illik, én minősítsem olyan alternatívának, amelynek kisebbik "morális előnye", hogy kétszer így nem lett frakciója, s a nagyobbik az, hogy nem nála lakik az Isten Ostora őrs. Már akkor ettől menekült, amikor még nem ez volt a neve. Kérdés: meddig tarthatja meg ezt a versenyelőnyt?

Coda

A nyomorba taszított kicsi Magyarország mesevilága nyitott könyvként áll az olvasni még tudók előtt. A kisfiú elégtételt vett a szigorú apán, s a világon. Mindjárt ő lesz Budán a komprádorkirály. A másik nagy álom is megvolt. Volt, aki elvette a szépségkirálynőt. Lehetséges, hogy a nemzet felemeléséhez, a felszabaduláshoz ez is kevés?