A film, amelynek főszereplője egy spanyol és olasz zsidó ősökkel rendelkező barcelonai diákszakszervezeti vezető, Enrique Irazoqui volt, egyszerre szól a hitről, az emberi reményről, a szegénységről, a fájdalomról és a szeretetről. Olyan alkotás, amely nemcsak a hívő embereket, hanem az ateistákat is megindítja. Nem csoda, hiszen Pasolinival éppen az volt a „baj”, hogy nem csupán a maga módján mélységesen hívő volt, hanem meggyőződéses kommunista is. Igaz, templomba nem járt, és a párttal sem ápolt túl jó viszonyt.
Az ő szomorú és magányos Jézusában benne volt az a keserűség, amelyet Pasolini érzett kora cinizmusával, megalkuvásaival szemben. Ugyanakkor, mint korábbi műveiben – és Jézus a maga korában – megpróbálta felrázni az embereket a fásultságukból, hogy vegyék észre saját testi és lelki nyomorúságukat.
Hiába volt Olaszország a neorealizmus hazája, Pasolininak nem egyszer meg kellett küzdenie a cenzúrával és a legellenségesebb támadásokkal. Már első filmjének, A csóró (1961), amely a római mélyrétegek körében játszódott, hónapokig várnia kellett a bemutatási engedélyre a szegénység kendőzetlen ábrázolása miatt. Egy évvel később, amikor a Mamma Rómát bemutatták a velencei filmfesztiválon, neofasiszták rendeztek ellene tüntetést, mert egy, a gyermekéért mindent feláldozó idősödő prostituáltat szinte szentként mutat be. 1963-ban a ROGOPAG című epizódos filmet a bemutató napján elkobozták: Pasolini jelenete, A túró ugyanis egy Jézus-film forgatásán játszódik, ahol egy éhező statiszta, aki az egyik latrot játssza, hozzájut egy nagy adag túróhoz, de agyontömi magát és valóban meghal a keresztre feszítés jelenetében. Az epizód végén a rendezőt alakító Orson Welles csak ennyit mond: „Nem volt más választása, hogy emlékezzenek rá.” A filmet „az államvallás meggyalázása” címen tiltották be, Pasolinit első fokon négy hónapi börtönre ítélték, de végül másodfokon felmentették. A Máté Evangéliumával pedig az volt a baja az egyháznak, hogy, mint azt annak idején a L’Osservatore írta, hogy „hű a történethez, de nem az Evangélium ihletéhez.” A vatikáni lap akkor azzal vádolta a rendezőt, hogy „csupán meg akarta hökkenteni az értelmiségiek világát.” Nem állt messze az igazságtól az Il Tempo bemutató utáni kritikája sem, amely szerint Pasolini "Jézus életének azokat a mozzanatait hangsúlyozta, amelyekben a lázadás csíráit látta.”
Pasolininak később is rendszeresen meggyűlt a baja az egyházzal. 1968-ban a Teoréma című filmjét minősítették vallásgyalázónak egy „profán” megváltó-ábrázolás miatt, de támadták a Dekameron és a Canterbury mesék után is, mert az író-rendező bőségesen válogatott Boccaccio és Chaucer azon történeteiből, amelyek az álszentséget állítják pellengérre. Most azonban a hivatalos vatikáni lap nem csupán remekműnek nevezi a Máté Evangéliumát, hanem úgy látja, hogy „Pasolini saját emberi válságára a keresztény tanításokban talált rá a megoldásokra. Új erőt ad a keresztény Igének, amely ebben az összefüggésben még aktuálisabb, még konkrétabb, még forradalmibb.”
A lap egyúttal bejelentette, hogy elkészült a 2005 óta a vatikáni filmarchívumban lévő példány digitalizálása. A restaurálás – írja a L’Osservatore – „visszahozta annak az emberségnek az érzését, amely az egész film középpontjában áll”, a filmbeli Jézus pedig a kritikus számára „terhének és áldozatának tudatában lévő isteni ember.” Még azt is megpendíti, hogy a film nagyszerűsége sokat segíthet Matera városának, az egykori forgatási helyszínnek, amely 2019-re megpályázza Európa kulturális fővárosa címét.
„Pasolini a Paradicsomba jut Ferenc egyházában” – kommentálta a La Stampa a rendező vatikáni megkövetését. A lap szerint a L’Osservatore dicsérete összecseng Ferenc pápa nézeteivel, a szegények megszólításával. Mellesleg Pasolini a filmet annak idején az egy évvel korábban elhunyt XXIII. János pápa emlékének ajánlotta, akit Ferenc május 1-én avatott szentté II. János Pállal egyetemben. „A Vatikán felfedezi Pasolinit” – írta az Il Messaggero, emlékeztetve a L’Osservatore 50 évvel ezelőtti soraira is. Ugyancsak felidézi a múltat az Il Giornale, mely szerint míg az ortodox baloldal „ideológiai zűrzavarral” vádolta Pasolinit, addig katolikus körök azért támadták a filmet, mert olyan Jézust mutatott be, aki szólni tudott a tömegek nyelvén.
Magyarországon sem siették el a Máté Evangéliuma bemutatóját. 1976 őszén vetítették először a Filmmúzeumban, az első nagyobb értékelést a kor legkiválóbb vallástörténésze, dr. Hahn István professzor írta róla a Filmkultúrában Eretnek gondolatok egy hívő filmről címmel. A magyar köztelevízió viszont azóta sem mutatta be, szemben a szintén Materában forgatott Mel Gibson-féle nézhetetlen, ráadásul antiszemita felhangoktól sem mentes A Passió című ópuszával, amelyet néhány éve minden nagypénteken levetítenek…
