Putyin akciói az oligarchák ellen

Publikálás dátuma
2014.07.24 07:31
Hodorkovszkij érdeklődése újra a politika felé fordulhat FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/BRENDAN HOFFMAN
Fotó: /
Oroszországban nem életbiztosítás oligarchának lenni. A milliárdosok, akik a Szovjetunió széthullását követően a nyersanyagkincsek megkaparintása révén gazdagodtak meg, sosem tartoztak a népszerű személyiségek közé. A jelcini korszak gátlástalan privatizációjának szennyeséhez tartozott, hogy potom pénzért jutottak a természeti kincsekhez, akik még arra sem mutattak hajlandóságot, hogy tisztességesen adózzanak, viszont kiszolgálták a Kreml elvárásait. Ezért nem is indult tömegmozgalom értük, miután az 1999-ben elnökké választott Vlagyimir Putyin hadjáratot indított azokkal szemben, akiket veszélyesnek tartott. 

Akadtak persze olyan oligarchák is, mint például Roman Abramovics, akik beálltak a sorba, kompromisszumot kötöttek a Kremllel, s haza is csepegtettek bőven a vagyonból. Így Putyin békén hagyta őket. De a tavaly decemberben elnöki kegyelemmel szabadult Dmitrij Hodorkovszkij ügye mutatja milyen az, ha valaki politikusi babérokra tör, s szembekerül az államfővel.

Hodorkovszkij szintén a jelcini rendszerhez állt közel. 1992-1993 között energetikai és üzemanyagügyi miniszter volt. Ezt követően 2005-ig a Jukosz (Yukos) olajvállalat főrészvényeseként ténykedett. A 2000-es évek elejétől azonban figyelme egyre inkább a politika felé fordult. 2001-ben hívta életre a Nyílt Oroszország Alapítványt.

2003 februárjában, amikor Vlagyimir Putyinnal találkozott, azt állította, az államapparátus velejéig korrupt, mert jelentős kenőpénzeket fogadnak el az illetékesek. Hodorkovszkij rendkívül befolyásos személyiség volt hazájában, így a Kremlt rémülettel töltötte el, amikor azt közölte, indulni kíván a következő elnökválasztáson.

Ezzel végérvényesen kiesett Putyin kegyeiből, s megtapasztalhatta, milyen az, ha valakin bosszút áll az elnök. A Yukost csődbe vitték, feldarabolták és eladták, többségében állami kézbe került. Hodorkovszkijt 2003 októberében letartóztatták. Ezt követően két ügyben is ítélkeztek felette. 2005-ben 8, 2010-ben 14 év szabadságvesztést kapott, mert a bíróság bűnösnek találta csalás, sikkasztás, adóelkerülés elkövetésében.

A bíróság ekkor beleszámította az előző 8 évnyi büntetést, majd a fellebbviteli bíróságok 2011-ben, 2012-ben és 2013-ban is egy-egy évvel csökkentették azt, így Hodorkovszkij csak 2014 augusztusában szabadult volna. Hodorkovszkij és üzlettársa, Platon Lebegyev ügyével a strasbourgi emberi jogi bíróság is foglalkozott.

A taláros testület ugyan nem tartotta politikai ügynek az ellenük indított pereket, de kifogásolta azt, hogy az orosz bíróság az első Yukos-per során nem hallgatta meg a védelem legfontosabb tanúit, akik szakértői jelentést készítettek az ügyben.

Hodorkovszkij jelképévé vált annak, miként használta fel a Kreml a bíróságokat politikai célokra. Putyin személyes támadásai célpontjának szemelte ki Hodorkovszkijt, és figyelmen kívül hagyta a szabadulását kérő felhívásokat. Börtönéveit megalázó körülmények között a csak végtelen utazással megközelíthető, kínai határmelléki csitai területen, a fővárostól mintegy 6500 kilométerre lévő Krasznokamenszkhez közeli börtöntelepen kezdte meg.

A nyáron nagyon meleg, télen viszont mínusz 33 fokos térség arról híres, hogy itt van Oroszország egyik legnagyobb uránbányája és ércdúsító kombinátja. Hodorkovszkij több mint tíz évig tartó kálváriájának oka volt az is, hogy Putyin felismerte: az orosz birodalom akkor válhat ismét igazán erőssé, ha az állam visszaszerzi a gazdag nyersanyagkészlet feletti ellenőrzést, s az elnök emberei kerülnek a vezető olaj- és gázvállalatok élére.

Putyin Hodorkovszkij kapcsán azt sérelmezte, hogy az olajmágnás az ő megkerülése nélkül akarta eladni a cég részvényeinek jelentős hányadát. Hodorkovszkij eltávolításával azonban sikerült elhárítani ezt az akadályt is, a cég főegységének, a Yuganszknyeftyegaz visszaállamosításával nagy nyereséget könyvelhetett el a Kreml. A Yukos vállalattól lefoglalt vagyon a Rosneft (Rosznyefty) állami olajvállalat kezébe került, a céget jelenleg Putyin szövetségese, Igor Szecsin irányítja.

Amikor Putyin tavaly sajtóértekezletet tartott Hodorkovszkij elengedése után, azt mondta, hogy maga Hodorkovszkij kért kegyelmet, és ő teljesíti azt. "Több mint tíz évet töltött börtönben, ez már elég hosszú idő, ideje döntést hozni a kegyelemről" - mondta az elnök. Arról is beszélt, hogy az olajmágnás korábban is szabadulhatott volna börtönéből, ha benyújtotta volna a kegyelmi kérvényt, de Hodorkovszkij erre nem volt hajlandó.

Hodorkovszkij az év elején Svájcban telepedett le, s bejelentette, nem tör politikai babérokra. Ugyanakkor ennek némiképp ellentmond, hogy márciusban Kijevben, a Majdan téri tüntetők előtt is felszólalt, s erőteljesen Putyinellenes beszédet mondott. "Megmutatták nekem, hogy mit műveltek itt a téren hatóságok.

Mindent az orosz hatóságok beleegyezésével tettek, több mint száz ember halálát és több mint ötezer sebesülését okozva" - jelentette ki. Április végén pedig azt közölte, "a bosszúvágy vezérli az orosz elnököt Ukrajnával kapcsolatban." Hírmagyarázók úgy értékeltek, hogy Hodorkovszkij ezzel újra a politikai élet szereplőjévé vált.

Tavaly márciusban találták holtan angliai házában Borisz Berezovszkij orosz nagyvállalkozót, aki - Hodorkovszkijhoz hasonlóan - Jelcin bizalmasa, Putyin orosz elnök kíméletlen bírálója volt, többször beszélt arról, hogy Putyint csak erőszakkal lehet eltávolítani.

Berezovszkijnak hatalmas befolyása volt a politikai életre, és személyesen Borisz Jelcin elnökre. 1997-ben még 3 milliárd dollár vagyona volt, két évvel később azonban már Putyin elnöksége idején pénzmosással vádolták meg. Ez is azt mutatta, új szelek fújtak Oroszországban.

Berezovszkij 2000-ben emigrált Londonba, és kapcsolatban állt Alekszandr Litvinyenkóval, az orosz állambiztonsági szolgálat (FSZB) egykori ügynökével, aki ugyancsak 2000-ben dezertált a brit fővárosba. Litvinyenkót 2006 novemberében, a szervezetébe juttatott hatalmas adag polónium 210-es sugárzó izotóppal megölték.

A mérgező anyagot a Scotland Yard vizsgálata szerint Litvinyenko teájába csempészték az Egyesült Államok londoni nagykövetségének közvetlen közelében lévő elegáns Millennium Hotel bárjában, ahol a dezertőr exügynök 2006. november 1-jén két másik orosszal találkozott. Litvinyenko megölése után egy évvel kerültek nyilvánosságra Londonban olyan értesülések, amelyek szerint moszkvai ügynökök Berezovszkijt is megpróbálták megölni.

Moszkva már 2002-ben kérte Berezovszkij kiadatását adócsalás gyanúja miatt, de 2003-ban politikai menedékjogot kapott. Az egykori oligarcha utolsó éveiben állítólag már anyagi gondokkal küzdött.  Berezovszkij nem egyszer nyílt felhívásokat intézett az orosz ellenzékhez Putyin akár erőszakkal történő eltávolítására. A The Guardiannak 2007-ben azt mondta, hogy Vlagyimir Putyin rendszerét csak erővel lehet megdönteni. Hozzátette: személyesen pénzel olyan embereket, akik az államfő közelében vannak, és akik "palotapuccsra" szövetkeznek.

Berezovszkij szembekerült egy másik orosz oligarchával, Roman Abramoviccsal, szintén Londonban élő volt üzlettársával és barátjával, a Chelsea futballklub tulajdonosával, akitől hárommilliárd font kártérítést követelt. Keresete szerint Abramovics fenyegetéssekkel és megfélemlítéssel kényszerítette őt arra, hogy 2001-ben eladja a Szibnyeft olajtársaságban lévő részesedését a tényleges érték töredékéért, 1,3 milliárd dollárért.

Abramovics ugyanakkor azzal az érvvel kérte a kártérítési igény elvetését, hogy Berezovszkijnak soha nem volt részesedése a Szibnyeftben, az 1,3 milliárd dollárt "politikai keresztapaként nyújtott segítségért és védelemért" kapta a cég létrehozása idején.
Hodorkovszkij és Berezovszkij a két legismertebb oligarcha azok közül, akik a kilencvenes években komoly vagyonra tettek szert, de aztán szembekerültek a Kremllel. Ugyanakkor egy sor olyan kevésbé ismert személyiség is akad, akikről kevesebbet írt a sajtó, de ők is hasonló pályát futottak be.

Szerző
2014.07.24 07:31

Véletlenül fejbe lőtte magát az iráni Forradalmi Gárda egyik tábornoka

Publikálás dátuma
2018.12.16 21:29

Fotó: AFP/ ATTA KENARE
A veterán, aki egy katonai bázis parancsnoka is volt, gondatlanul tisztogatta fegyverét az iráni állami hírügynökség szerint.
Csak a fegyverét tisztította éppen Qodratollah Mansouri, az iráni Forradalmi Gárda tábornoka, az Irán és Irak közti, 80-as évekbeli háború veteránja, amikor az a fegyver elsült, és véletlenül eltalálta Mansurit. A tábornokot a fején érte a golyó, és belehalt sérülésébe - legalábbis ezt írja az IRNA iráni állami hírügynökség a Reuters szerint.
Mansuri egy észak-iráni katonai bázis vezetője volt.
2018.12.16 21:29

Ha karácsonyig nem támadnak az oroszok, nem marad az ukrán hadiállapot sem

Publikálás dátuma
2018.12.16 18:21

Fotó: AFP/
Porosenko szerint nem zavarhatja meg a közelgő választásokat a hadiállapot. Ám az orosz katonák alig tíz százalékát vonta vissza Ukrajna határaitól Putyin.
Nem hosszabbítják meg az Ukrajna tíz megyéjében bevezetett hadiállapotot - a rendkívüli állapot egy formáját - december 26-i lejárta után, ha nem történik nagy szabású támadás Ukrajna ellen Oroszország részéről - biztosított újfent Petro Porosenko ukrán elnök vasárnapi kijevi sajtótájékoztatóján.
Az államfő leszögezte: azon az elvi állásponton van, hogy nem zavarhatja meg a jövő márciusban sorra kerülő elnökválasztás kampányát a hadiállapot. Mint fogalmazott:
"amennyiben nem támadnak az orosz csapatok, megkezdődhet a készülődés a választásokra az ország egészében".
Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy sajnálatos módon Oroszország a hadiállapot bevezetése óta az ukrán határ közvetlen közelében a területén állomásoztatott csapatoknak mindössze csak a tíz százalékát vonta hátrébb, a java része továbbra is ott tartózkodik.
2018.12.16 18:21