Hatalmas összegbe kerül majd a magyar társadalomnak, ha a kormány egységes vízdíjakat vezet be országszerte. Az egyentarifák vízszolgáltatókra erőltetése ugyanis várhatóan számtalan céget veszteségessé tesz, s azok életben tartásához több milliárd forintos központi támogatásra lesz szükség az adózók pénzéből. Később pedig a veszteséges üzemelés miatt elmaradó fejlesztések, karbantartások elvégzéséhez még nagyobb kompenzációs pénzek kellenek majd. Így a lakosság nem fogyasztóként, hanem adófizetőként fizeti majd meg az ivóvíz árát. Nem ismeretlen a kormány gyakorlatában, hogy azok is fizethetnek, most majd a drága vízért, akik nem is használtak belőle. A dolog kísértetiesen hasonlít, a többi államosított, a rezsicsökkentés égisze alatt árkorlátozással sújtott, s ezáltal pénzügyileg tönkretett közműszolgáltatás esetére - nyilatkozta lapunknak Kovács Róbert.
Az önkormányzati gazdálkodással foglalkozó Helyi Obszervatórium Kft. ügyvezetője ezt annak kapcsán mondta el, hogy Szabó Zsolt, a kiemelt közműszolgáltatásokért felelős államtitkár a napokban bejelentette: tovább csökkenhet a vízdíj, miután még az ősszel a kormány elé kerülhet egy egységes tarifáról szóló szakértői vélemény. Ennek alapján döntenek majd arról is, hogy országosan vagy regionális szinten lesz-e egységes a vízdíj, és erről készül egy törvénytervezet is. Az államtitkár hozzátette: a kormány célja, hogy idővel önköltségi áron kapja a lakosság a vizet.
Kovács Róbert elmondta: az elmúlt évek során folyamatosan zajlott a vízcégek koncentrációja, s míg négy éve még 490 társaság volt, addig ma már csak 48 cég van a vízpiacon. Az árak azonban több mint tízszeres különbséget is mutathatnak a különböző régiók között. Ennek az az oka, hogy az ország különböző részein jelentősen eltérőek a vízkivételi lehetőségek, a terepviszonyok, a tisztítási költségek és településenként változó a vízszállítási távolság, csakúgy mint az üzemgazdasági szempontból döntő fontosságú ügyfélsűrűség. Vagyis tucatnyi magyarázata van annak, hogy az árak különbözőek, s ezeket az eltéréseket nem szünteti meg egy kormányrendelet. Emiatt az egységárak bevezetése is eleve elvetélt ötlet.
A szocializmus idején már voltak egységes vízdíjak - jegyezte meg a szakértő. Már akkor is bebizonyosodott, hogy az állam olyannyira nem mindenható, hogy szinte minden vállalata ráfizetésesen működött - tette hozzá Kovács. Ez ma sem történik másként: attól nem lesz olcsóbb a víz, hogy állami cég szolgáltatja. Az pedig különösen nem tesz jót a ivóvízellátási szektornak, hogy a tarifákat nem egységes, költségeket tükröző képlet, hanem politikai alapon határozza majd meg a kormány. Ez ugyanis erőteljesen magában rejti a protekcionizmus lehetőségét. Vagyis félő, hogy például a fejlesztési támogatások elosztásánál a politikai kapcsolatok dominálnak majd, nem a gazdasági szükségszerűségek.
A közgazdász-szociológus úgy véli, hogy az egyentarifák alkalmazása mellett garantáltan instabil lesz majd a víziközmű cégek működése. Döntéseik, gazdálkodásuk pedig a sokszor valóságtól elrugaszkodott központi politikai akarattól és a rövidtávú pártpolitikai céloktól függ majd. Miközben az ilyen ágazatoknak elengedhetetlen szüksége lenne a kiszámíthatóságra, a stabilitásra, mivel a szektor sajátosságaiból fakadóan hosszú távon megtérülő befektetésekről van szó. Amíg ugyanis más gazdasági ágakban rendszerint már három év alatt megtérülnek a ráfordítások, addig a vízközművek esetében legalább nyolc éves megtérülési időszakkal kell számolni.
Ebben az ágazatban ráadásul a magánbefektetők a szokásosnál sokkal alacsonyabb haszonkulccsal kénytelenek dolgozni mint más üzletágakban, mert az ivóvíz árak valamilyen szinten mindig szabályozottak voltak. Jelenleg például a tarifák többségét a helyi adottságokkal tisztában lévő önkormányzatok szabják meg, nem a helyszínt nem ismerő hivatalnokok, akikre óriási gazdasági és politikai felelősség hárul majd, ha felvállalják az ármegállapítást.
Az egészséges ivóvízhez jutás alapjog - hívta fel a figyelmet a szakértő. A víz esetében pedig más szolgáltatásokkal ellentétben közegészségügyi vonatkozásokat is figyelembe kell venni. Emiatt ebben a szektorban már rövidtávú, vagy akár eseti minőségromlás is katasztrofális helyzetekhez vezethet. Emiatt óriási gondok forrása lehet egy-egy olyan fejlesztés hiánya, amely az árkorlátozásokból eredő pénzhiány, vagy állami döntéshozási mechanizmus lassúsága, esetleg politikai megfontolások miatt elmarad.
Érdemes megjegyezni: a rezsicsökkentéssel eddig a Fidesz-kormány által tönkretett közműtársaságok - például szemétszállító és távhőszolgáltató cégek - életben tartása már ma is évente hozzávetőleg százmilliárd forintjába kerül az adófizetőknek.