Mint elmondta, az I. kerületi önkormányzatnál, a vári beléptetési osztályon parkolási diszpécserként dolgozott és gyanús ügyeket bolygatott meg. Arra lett figyelmes, hogy kollégái közül többen megdézsmálták a parkolási bevételeket és az osztályán többeket szabálytalanul foglalkoztattak. A problémákat jelezte főnökeinek, de nem indult belső vizsgálat, sőt szerinte azért rúgták ki, mert szóvá tette a visszaéléseket.
A kerület ezt tagadta, mondván: átszervezési okokból bocsátották el a diszpécsert, s a munkaügyi bíróság is elutasította Hajdu keresetét. Hajdu azt mondta: készen áll az éhhalálra is. Hajdu korábban egyszer már volt munkahelye elé vonult és tiltakozó akció gyanánt felvágta az ereit. Hat nappal később, önveszélyes magatartásra hivatkozva, a férfit rendőri kísérettel, akarata ellenére egy budapesti pszichiátriai osztályra szállították.
A kényszerkezelést annak ellenére jóváhagyták, hogy a férfi a bíróságon azzal érvelt, nem akart öngyilkos lenni, csak a demonstrációnak ezt a szélsőséges formáját választotta. A bírói határozat ellen is fellebbezett, ám a másodfokú bíróság is jóváhagyta a kényszerkezelést. Ezután fordult a Kúriához, kérve az ügy felülvizsgálatát.
A Kúria döntése nyomán lezajlott új eljárás a pszichiátriai kényszerkezelést elutasította, így a férfi, akit korábban már „szökött elmebetegként” tartottak számon.
Hajdu mostani éhségsztrájkjával kapcsolatban az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány (amely korábban már segített a férfinak) emlékeztet arra, hogy Magyarországon megdöbbentően magas és sok esetben nem is indokolt a pszichiátriai kényszerbeszállítások (az illető akarata ellenére történő kényszerkezelések) száma.
Hivatalos adatok alapján pszichiátriai betegek intézeti gyógykezelésének elrendelésére és felülvizsgálatára 2009-ben például 46 065 esetben került sor. Az alapítvány szerint elgondolkodtató, hogy évente valóban több tízezernyi ember viselkedése válik ön- és közveszélyessé, hogy nincs más lehetőség, mint megfosztani a szabadságuktól és pszichiátriára szállítani őket.
A civil jogvédő szervezet sok olyan esettel találkozott, amikor gyermekelhelyezési ügy, családi, vagyoni vagy örökösödési vita miatt kezdeményezték a sürgősségi pszichiátriára szállítást – tehát szó sem volt arról, hogy a beszállított súlyosan veszélyes lett volna, ám így „pszichiátriai kórtörténete” miatt máris hátránnyal indult a vitás ügyben.
Tény, hogy vannak olyan esetek, amikor valaki ön- vagy közveszélyes, és ezért el kell különíteni a környezetétől, hogy ne tegyen kárt sem magában, sem másokban. A gond ott kezdődik, hogy sok esetben a beutalót az orvos úgy állítja ki, hogy nem is látta az illetőt.
Az elmeegészségügy ma nem mentes az emberi jogok rendszeres megsértésétől – és ez elsősorban nem pénzkérdés. A pszichiátriai kényszerbeszállításokkal kapcsolatban elkelne már a törvénymódosítás, amely elejét venné a visszaéléseknek.
