"Az államigazgatás jelentőségét nehéz túlbecsülni... az intézmények állapota, működése közvetlenül összefügg az ország képességeivel, dinamizmusával és civilizációs értelemben vett fenntarthatóságával... intézményeink a közepesnél gyengébb társadalmi támogatást élveznek, és nem kooperatívak, nem segítőkészek, gyakran kifejezetten rombolóak, így fennáll a veszélye, hogy országunk lassacskán mérsékelten élhető, nagy kultúrák farvizén sodródó, középszerű, dinamizmusát vesztett civilizáció állapotába csúszik le... Már jó ideje folyik az intézmények megkerülése, a vezetésre létrehozott kabinetek maguk intézik a döntő ügyeket, az intézményekre pedig a rutinműveletek maradnak... A káoszon a vezér képes csak úrrá lenni. (Tömpe István: Sugárzó hónapok, Ab Ovo kiadó.)
Mielőtt még valaki azzal vádolna bennünket, hogy "a liberális demokrácia államszervezési elveit" siratjuk eme idézettel, néhány szó a kormányfőtől (beszéd a parlamentben a fővárosi és megyei kormányhivatalok vezetőinek kinevezésekor, július 18.): "A versenyképes magyar gazdasághoz versenyképes, jól szervezett új magyar állam kell... Az államnak jelen kell lennie, elérhetőnek kell lennie az állampolgárok számára egészen a járások szintjéig, enélkül nem lehet jól megszervezni az életüket... Szükségük van arra, hogy az önkormányzatok mellett a központi állam is jelen legyen."
A Hivatalos Értesítő szerdai számában jelent meg: májusban Seszták Miklós Nemzeti Fejlesztési Minisztériumából öt ember távozott közös megegyezéssel, 170 dolgozónak más törvény erejénél fogva szűnt meg a munkaviszonya, egy alkalmazottnak pedig a próbaideje alatt mondtak fel.
Vajon, milyen hatékonysággal működött, működhet, s fog működni az a minisztérium, ahonnan egyik napról a másikra úgy lehet utcára rakni 176 embert, hogy azt senki meg sem érzi?
