A csütörtökön történtek hűen szemléltetik hazánk viszonyát a labdarúgáshoz. Csupán néhány óra különbséggel történt, hogy bejelentették, grandiózus tervek alapján, mintegy 100 milliárd forint értékben, megújítják a Puskás Ferenc Stadiont, illetőleg hogy a két állva maradt magyar európai kupacsat egyikének, a Diósgyőrnek a kapusa orra bukott a labdában, kihagyhatatlannak tetsző ziccerbe hozva az ellenfél csatárát. A helyzet ugyan mégiscsak kimaradt, ám a borsodi egylet így is súlyos vereséget szenvedett az Európa Liga 3. selejtezőfordulójának hazai odavágóján a hat éve alapított orosz Krasznodar ellen: 1-5, ráadásul hazai környezetben.
Játék nincs, stadion lesz
Egy éven belül avatták a Pancho Arénát, a Nagyerdei Stadiont, hamarosan megnyitja kapuit a Ferencváros új otthona, közben kisebb mértékben renoválnak több tucat létesítményt, majd 2018 elejére ígérik átadni a stadionok stadionját, a Népstadion falai között meg(sz)épülő Puskás Ferenc Stadiont. A pályán közben minden magyar csapatot, legyen ifjúsági, klub vagy válogatott, agyba-főbe veri, aki szembe jön.
Orbán Viktor miniszterelnökről sok minden feltételezhető, de hogy a futballt rajongva szereti: konkrétan ténykérdés. Az a mérhetetlen mennyiségű (köz)pénz, amit a sportágra fordít a kormánya, ennek a hódolatnak a bizonyítéka. A jó szándékhoz kétség sem férhet.
Viszont éppen emiatt rémisztő, ami történik.
Egy olyan ember kezében van a sorsunk, egy olyan ember kényének-kedvének vagyunk kitéve, aki még azon sem tud segíteni, amit megveszekedetten szeretne fejleszteni. Legszívesebben Puskás Ferenc bőrébe bújva maga rohanna a pályára, hogy a magyarokat visszavezesse azokba a magasságokba, ahol az Aranycsapat anno ragyogott. Akadémiát alapít, stadiont épít, meccsekre jár itthon és külföldön, soha nem látott mértékben csoportosítja át az adóforintokat a honi futballba.
És minden hiábavaló
A központosított hatalomgyakorlással nem megy.
Az okok a tévedhetetlenségbe vetett hitéhez vezethetők vissza. Tusványoson elhangzott szavai, persze, autokrata vezetői törekvéseiről szóltak, ám egyúttal azt bizonyították, hogy ő különb mindenkinél, más utakat akar bejárni. A futballban is másként gondolkodik: ha lesznek stadionok, lesznek nézők, lesz jó futball.
Noha a sportág fejlődése infrastrukturális beruházások nélkül vitathatatlanul lassabb ütemű, nem véletlen, hogy a környező országokban egészen más a prioritás. Bukarestben ugyan 2011-ben átadták az 55 ezer férőhelyes Nemzeti Arénát, amely két éve az Európa Liga döntőjének otthonául szolgált, ám a román futball ettől még egyáltalán nem lett jobb. (Amúgy az sem lehet mellékes, hogy a tervezett Puskás aréna a románokénál 13 ezer férőhellyel nagyobb lesz…). Az osztrákokat leszámítva, akik a 2008-as, svájciakkal közösen rendezett Eb miatt több létesítményt is meg- illetve átépítettek, a térségben egyáltalán nem a stadionépítéstől remélik az előrelépést. A szerb U19-es válogatott címvédőként érkezett hazánkba az idén, s az elődöntőben csak büntetőkkel bukott el. A közelmúltban nem adtak át stadiont. A horvátok sem, ellenben kint voltak a brazíliai vb-n, s egyre-másra küldik Európába tehetségeiket. A legújabb sztárjuk Alen Halilovic, aki az élvonal legfiatalabb gólszerzőjeként, a válogatott legfiatalabb játékosaként igazolt 6,5 millió euróért Barcelonába. 18 éves. (Mifelénk ujjongást váltott ki, hogy a Ferencvárostól az Evertonhoz került egy 21 éves bosnyák futballista - 1,5 millióval kevesebbért…). A Dinamo Zagreb akadémiája világhírű, a horvát vb-keretből többen ott nevelkedtek, pl. a ma már a Real Madridot erősítő Luka Modric. A bosnyákok sem arénákat húznak, sokkal inkább valódi futballistákat képeznek.
Koncepció nélkül, hasraütés-szerűen
Lehet azon vitatkozni, hogy egy országnak mire van nagyobb szüksége, esetleg minél magas szintű közoktatásra, vagy több tízezres sportlétesítményekre, csak éppenséggel fölösleges. A választáson résztvevők nagyobb része azt a pártot emelte hatalomra, amely utóbbit preferálja. Az a tény viszont, hogy még a futballfejlesztési céljait sem képes megvalósítani, legalábbis jelzésértékű.
Hatástanulmányok, elemzések nélkül, a hozzáértő szakértők véleményének figyelmen kívül hagyásával, sőt őket elhallgattatva, partvonalon kívül helyezve, életeket, egzisztenciákat tönkre téve születnek a döntések. Ami ötlet odafent megfogan, azt végre kell hajtani! Műemlékvédelem, építészeti megfontolások mit sem számítanak.
A központosított hatásmechanizmus nem tűr ellenvéleményt. Nyilván ennek is megvan az oka. „A beruházás a foglalkoztatottság növelését eredményezi, és széles magyar vállalkozói körnek ad munkát!” – jelentette ki a tervek csütörtöki leleplezésekor Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter. Minthogy nem volt nyílt tervpályázat, nyilván most is az a széles vállalkozói bázis jár majd jól, amely a nemzeti dohánybolt-tendereken és földpályázatokon agyonnyerte magát. Két évvel ezelőtt 50-60 milliárd forintra taksálta Vígh László kormánybiztos a Puskás-stadion megújításának költségeit. Mára az összeg kis híján megduplázódott, jóllehet mifelénk – ezt aztán mindenki nagyon jól tudja -, az infláció éppen nulla.
Valaki biztosan jól jár
„Világszínvonalú infrastruktúrát építünk, amely új lendületet adhat a magyar sportnak, és alkalmassá teszi Budapestet arra, hogy még nagyobb sportrendezvényeknek adjon otthont, ráadásul sportdiplomáciában is előbbre tudunk lépni!” – rögzítette Seszták. Az építkezéssel mindenki nagyon jól jár. Persze egyesek nyilván még jobban… (Ha van is bármiféle tender, azt általában valakire konkrétan rászabva szokás manapság kiírni).
A bukaresti aréna egyébként 73,5 milliárd forintnyi összegből épült fel (4200 euró/szék), a kijevit 128 milliárdból újították meg (5800 euró/ szék), a Puskás esetében 317 milliárd eurós végösszegével kalkulálva (tegnapi árfolyam) 4600 euró/szék lesz a végszámla. Árnyalja a képet, hogy a bejelentés szerint a futballstadiont körülvevő kiszolgáló létesítmények 20 milliárd forinttal dobják meg a cechet - bár nem mintha külön lehetne választani a két dolgot.
Hogy 100 milliárd forintból milyen hatású intézkedéseket lehetne foganatosítani, arról egyetlen adat: a devizahitelesek megsegítése a bankszektor számára éppen ekkora pénzt emészt fel. Az érintettek száma „alhangon” 1,5 millió.
Bár az is igaz, a Puskás Stadion 15 millió magyarnak épül.
Egyikük biztosan roppant mód örül majd neki.
Habár Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a hónap közepén 110 milliárd forintos költségvetési kiigazítást jelentett be, s emiatt több kiemelt sportági szövetségnél attól tartottak, mindez fennakadást okozhat a forráshoz jutásban, a megszorítás nem érinti ezt a területet: a kormány tovább ömleszti a sportba a milliókat. A Népszabadság a múlt héten számolt be arról, hogy körülbelül 2,7 milliárd forinttal vágták meg az előirányzott összeget. Néhány szövetség drasztikus csökkenéssel kalkulálhatott: a kerékpárosoknak szánt összeg 78, a kajak-kenusoknak kínált 69 százalékkal csökkent volna. Időközben kiderült, mégsem a sportágakra szánt pénzt vonják el. Simicskó István sportért felelős államtitkár megerősítette: a stadionfejlesztési program időbeni kiterjedése lehetővé teszi a források átcsoportosítását, így a szövetségek hozzájutnak a remélt összegekhez.
Ezen felül a Hungaroring Sport Zrt. a rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tartalékból 600 millió, a Nemzeti Kézilabda Akadémia pedig 200 millió forint támogatást kap a kormány döntése nyomán - olvasható a Magyar Közlöny csütörtökön megjelent számában. Előbbi összeg annak fényében nem váratlan, hogy a kormány hétfőn 527,2 millió forint egyszeri, azonnali átcsoportosítását rendelte el a költségvetésből a Forma-1-es televíziós közvetítés 2014-es jogdíjának biztosítására. A kézilabda akadémia a működési és utánpótlás-fejlesztési feladatainak támogatására kaphatja a pénzt. A közlönyben megjelentek szerint ez egy állandó dotáció lesz az elkövetkezendő években: „a kormány felhívja az emberi erőforrások miniszterét és a nemzetgazdasági minisztert, hogy az éves központi költségvetések tervezése során gondoskodjon a Nemzeti Kézilabda Akadémia működési és utánpótlás-fejlesztési feladatainak ellátásához 2020-ig szükséges évi 200,0 millió forint támogatás biztosításáról”.
