Permanens forradalom

A Népszava 2014. augusztus 1-ji, pénteki számában (a 7. lapon) ezt írja Beck Tamás: "A "permanens forradalom" tézise nem csupán a sztálini paranoia terméke, hanem minden egyeduralkodó hitvallása, korszaktól és rendszertől függetlenül." Ez a monumentális műveletlenségre valló mondat - olyasvalakitől, akinek kitűnő cikkeit olvastam - átcsúszott a szerkesztőn, ami fölfoghatatlan. (Baloldali lapban!) A permanens forradalom elmélete természetesen nem Sztálintól származik. A permanens forradalom elméletének éppen Sztálin volt a legélesebb kritikusa.

A permanens forradalom koncepciója - tehát az az elképzelés, amely szerint a szocialista forradalom nem éri el a célját avval, hogy a proletariátus és pártja átveszi a hatalmat, és megszilárdítja saját államát, amely a maga kényszerintézkedéseivel alakítja ki (kívülről és fölülről) az új társadalmat - még az első világháború előtt alakult ki, kezdeményezői Parvus és Rosa Luxemburg. Elméletté nem Sztálin, hanem Sztálin legnagyobb ellensége, Lev Davidovics Trockij formálta. Lényege az, hogy a munkástömegeknek (szemben a párttal és a szovjet állammal is, ha kell) meg kell tartaniuk az átalakító (politikai) kezdeményezést, és mozgósítottságukkal, folyamatos cselekvésükkel kell megakadályozniuk a hierarchia, az állami elnyomás, az egyenlőtlenség újraformálódását. Tudjuk, hogy nem ez történt: "a forradalom megfagyott". Lett belőle diktatúra, zsarnokság, Gulag és a többi. (És Trockij meggyilkolása a híres jégcsákánnyal…) De ezt nem a permanens forradalom érte el, hanem az ellenkezője.

Beck Tamás persze nem erre gondol, hanem a zsarnokoknak arra a szokására, hogy folytonos átszervezésekkel, személycserékkel, alárendeltjeik viszályainak kihasználásával akadályozzák a velük potenciálisan szembeszegülhető hatalmi gócok kialakulását - és ez természetesen igaz: a zsarnokoknak csakugyan van erre hajlamuk.
De a "permanens forradalom" elméletének ehhez semmi köze, ez éppen azt lett volna hivatott megakadályozni, hogy a szocialista forradalom diktatúrává silányuljon.

Magyarországon a baloldal, a munkásmozgalom története - szemben majdnem minden más európai országgal - puszta vakfolt, egyébként művelt embereknek sincs fogalmuk róla. Ami különös, hiszen ez a XX. század történelmének közép- és súlypontja. Aki meg akarja érteni, olvassa a Népszava 1947 előtti évfolyamait.