Érpatakról szóvá teszik

Mint azt a magyar nemzeti közszolgálati hírügynökség, az MTI az Önkormányzati Sajtószolgálata nyilvánosságra hozta, Érpatak község önkormányzata, tehát egy hivatalos magyar állami szerv közleményben tiltakozott az "izraeli szabadkőműves terrorállam népirtása" ellen.

Érpatak nem túl nagy település Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Újfehértó mellett fekszik, de a község irányítása láthatóan szívén viseli a világpolitika ügyeit is, az Érpataktól több, mint kétezer kilométerre zajló események például annyira megérintették, hogy nem tudott tovább hallgatni. De megkapták magukét a hazai újságírók is, mert a közlemény szerint az itthoni médiaterror arra kényszerít bennünket, hogy megemlékezzünk a múltbeli népirtásokról, de nekünk erkölcsi okokból nem szabad ennek a véleménydiktatúrának engedni, hanem fel kell emelnünk szavunkat akkor is, amikor napjainkban történik valami hasonló.

Eszerint tehát az a sajtómentalitás, amely nem engedi feledni a múltbeli népirtásokat - például a gulág történetét, vagy a majd két millió kelet-poroszországi német rettenetes pusztulással járó halálmenetét 1945 koratelén Gdansk felé -, az médiaterror és, mint Érpatak írja: véleménydiktatúra. Dehát valóban csak a múltbeli tragédiákról szól a média? A tuszi-hutu konfliktusról vagy a kambodzsai eseményekről talán nem jelentek meg tudósítások? És magáról a gázai eseményekről honnan tud Érpatak, ha nem a médiából? Azonkivül: Érpatak azt állítja egy demokratikus országról, amellyel az EU-nak és Magyarországnak rendezett diplomáciai viszonya van, hogy "a nemzetek biztonságát veszélyeztető, világuralomra törő szabadkőműves terrorállam". Ez nem egy magánvélemény. Érpatak önkormányzata Érpatakon a hatalmi szerv, ha tetszik, a magyar államiság képviselője.
Ezek a mondatok nem véleményt fogalmaznak meg, hanem tényállítások. Ahhoz, hogy valaki szolidaritást érezzen a szenvedő palesztin néppel, természetesen joga van, hiszen minden jóérzésű ember szolidaritást érez az ártatlan áldozatokkal. Sőt, még azokat is őszintén sajnáljuk, akik esetleg nem ártatlanok, de valamilyen eszme, hit, félreértett hazafiság okán véres tettek elkövetésébe keveredtek és aztán viselik a következményeket. Ha Érpatak nem teszi szóvá az izraeli nép szenvedését is, akkor elfogult, de joga van elfogultan véleményt formálni, ahhoz azonban nincs joga, hogy ilyen állításokat tényként írjon le, mert semmi és senki nem bizonyította be ezek valóságalapját.

A Magyar Újságírók Szövetsége tiltakozik a közlemény ellen, illetve a közleményben meghirdetett tüntetés megtartása ellen. Itt emlékeztetnék arra, hogy a lehetetlen helyzetbe hozott, margóra szorított MÚOSZ következetesen és erejét meghaladó módon küzd nemcsak az újságírók érdekeit, hanem a sajtó szabadságát és a közélet tisztaságát érintő ügyekben is. Tudom, mert mint egyik választott tisztviselője a szervezetnek nap mint nap megélem magam is a hatalmas tennivalók és a nyomasztó eszköztelenség dilemmáját. A MÚOSZ szerint: "Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a Magyarország önkormányzatait megszólító, szélsőséges szemléletű és hangvételű szöveget az MTI ÖS hírei közül három nap múltán sem törölték. Mi több, az oldal legolvasottabb közleményeként a nyitóoldal kiemelt helyén ajánlják olvasóiknak. Teszik ezt annak ellenére, hogy a nyílt mozgósítást tartalmazó - pontos helyszín- és dátummegjelöléssel tüntetésre invitáló - közlemény a saját szabályzatukat is nyilvánvalóan sértő tartalom."

Antiszemita sztereotípiákat kocsmai beszélgetésekben hangoztatni lehet. Szabad országban mindenki azt szeret vagy nem szeret, akit akar. De ha állami szervek vezetői viselkednek ilyen módon, az nem maradhat következmények nélkül, különben az a látszat keletkezik, hogy hivatalos véleményt hangoztattak. Érpatak polgármestere és az MTI vezetői nem maradhatnak a helyükön, mert abból az következik, hogy állami szintre emelkedett a gyűlöletkeltés, a megalapozatlan rágalmazás. Ettől a pillanattól fogva bármilyen rémisztő ostobaságot világgá lehet kürtölni azzal, hogy az valami világvégi kistelepülés eszement önkormányzatának a "közleménye".

Ilyenekkel hisztériát lehet kelteni és mozgósítani lehet. Mint ezt most az MTI tette. Ezt az ügyet nem intézheti el a hatalom egy kézlegyintéssel, mondván már megint valami értelmiségi túlérzékenységről van szó. Ebben az országban vagyonától megfosztottak és szülőföldjéről elűztek kétszázezer német származású magyart, pedig ők ártatlanok voltak a nácik bűneiben. Tízezerszámra vették el az emberektől a lakásaikat, dobták ki őket az állásaikból és telepítették ki őket minden civilizácó nélküli helyekre pusztán azért, mert a háború előtt a középosztályhoz tartoztak. Több mint háromezer embert kivégeztek 56 után azért, mert a törvényes kormány felszólítására a demokrácia és a függetlenség védelmében léptek föl, cikket írtak vagy beszédeket tartottak. Minden ilyen jogtiprást megelőzött egy sajtókampány, a lakosság érzelmi megdolgozása. A történelemtudomány alaptételként tanítja, hogy a mintegy hatszázezer ártatlan ember rettenetes halálára, a holokausztra nem kerülhetett volna sor a Horthy-rendszerben huszonöt éven át gátlástalanul áradó rágalmazó propaganda nélkül.

Természetesen nem állítom, hogy ez az érpataki őrültség bármi effélének a nyitánya lenne. Csak kérdezem: mi az oka, hogy mindez következmények nélkül maradhat? És mit üzen nekünk ez az enigmatikus kormányzati közömbösség?