Előfizetés

Éhhalált hoz a nukleáris tél

Publikálás dátuma
2014.08.06. 16:47
Fotó: Facebook
„Néhány perce érkezett a hír, hogy három alacsony hatóerejű nukleáris fegyvert vetett be a NATO az előre törő szovjet haderőkkel szemben” – ezt a hírt hallották 1983. november 20-án amerikaiak milliói a tv-ben.

Szerencsére nem valódi tv-híradó volt – és nem is hitték igazi híradásnak, mint az 1938. október 30-i „marslakó-támadást” – csupán egy tv-film részlete volt. A Másnap (The Day After) című alkotás ősbemutatója volt, amely egy képzeletbeli atomháborúról szólt a NATO és a Varsói Szerződés között. Tipikusan hidegháborús termék volt, az amerikai-szovjet kapcsolatok mélypontján, amelyet az európai közepes hatótávolságú rakéták telepítése körüli vita (Pershingek kontra SS-20-asok) és Ronald Reagan elnök csillagháborús tervei mellett tovább súlyosbított a KAL-007 jelzésű dél-koreai utasszállító gép Szovjetunió feletti, 1983. szeptember 1-i lelövése. Sokan hitték akkor a világban, hogy ismét a III. világháború küszöbén állunk, így a Másnap nem tűnt sajnos légből kapott elmeszüleménynek.

A film egy atomtámadással elpusztított Amerika apokaliptikus képét mutatta be és mint ilyen, nagy vihart váltott ki az Egyesült Államokban, politikusok és tudósok egyaránt bekapcsolódtak a fegyverkezési hajsza kockázatairól szóló vitába.

Már nem az írói-filmes fantázia birodalmába, hanem a tudományos megközelítések közé tartozik – és éppen ezért félelmetesebb – az a tanulmány, amelyet napjainkban írt négy amerikai kutató arról, hogy milyen klimatikus és légköri változásokat okozna egy atomháború a Földön. A tanulmány, amely az Amerikai Geológiai Társaság folyóiratában, az Earth’s Future-ben jelent meg, nyugtalanító forgatókönyvet kínál: hirtelen több fokkal csökkenne a Föld globális hőmérséklete és ezáltal évtizedekre felborulnának a kényes klimatikus és atmoszferikus egyensúlyok. Pedig a szerzők nem egy világméretű nukleáris konfliktus szimulációira, hanem csupán egy „helyi összecsapás” modelljére alapozták elméletüket.

A kutatók a hadviselő feleknek Indiát és Pakisztánt választották ki. Mindkettő atomhatalom, és gyakoriak közöttük a már-már háborúba torkolló konfliktusok. A modell szerint mindkét fél 50, egyenként 15 kilotonnás atombombát vetne be  - ekkora volt a hirosimai bomba, a mai nukleáris töltetek ereje ennek akár ezerszeres is lehet, pedig a hirosimai is gyakorlatilag a földdel tett mindent egyenlővé másfél kilométeres sugarú körzetben.

A tudósok a ma rendelkezésre álló legmodernebb klimatikus modelleket használták fel megállapításaik alátámasztására, mindenekelőtt a Community Earth System Modelt, amely az óceánokat, a szárazföldeket és az atmoszférát párhuzamosan tanulmányozza. Kiszámították, hogy a 100 atomtöltet felrobbantásával óriási mennyiségű égéstermék kerülne a légkörbe, köztük mintegy 5 millió tonna „black carbon”, amely elzárna a napfényt a Földtől, és ettől több lehűlés következne be. Legalább 20 év kellene ahhoz, hogy a Föld megszabaduljon ettől az „ernyőtől”, és ez az elmúlt évezred legalacsonyabb átlaghőmérsékletéhez vezetne.  Ennek következménye lenne, hogy 9%-kal csökkenne a Földre hulló csapadék mennyisége. Kevesebb esővel, kevesebb és gyengébb minőségű terméssel a mainál súlyosabb éhínségek fenyegetnek!

Ez az eredmény alátámasztja az Orvosok a Nukleáris Háború Megelőzésért nemzetközi szervezet 2012-ben kiadott tanulmányát, amely szerint még egy kisebb mértékű nukleáris háború is legalább 10 évre 10%-kal visszavetné a Föld gabona- és rizstermelését, és ez a csökkenés bizonyos időszakokban elérheti a 20%-ot. Ez pedig olyan világ méretű éhínséget okozna, hogy kétmilliárd ember halna meg – vagyis a Föld jelenlegi lakosságának több mint egyharmada!

A nukleáris égéstermékeknek a légkörbe való kerülése nem csupán bolygónk hőmérsékletét csökkentenék. Az atmoszféra magasabb rétegeiben a hatás ellentétes lenne, 50-60 km-re a Földtől akár + 80 C fokos lehet. Ez olyan kémiai reakciókat váltana ki, amely akár 20%-kal is csökkentheti az ózonréteget. Ezáltal kritikus mértékben csökkenne a Nap káros sugarai elleni védelmet. Ennek következményei pedig beláthatatlanok a növényzet fejlődésétől az emberi egészségkárosodásokig.

A „nukleáris tél” elmélete tehát, amelyet a neves amerikai csillagász Carl Sagan és kollégái fejtettek ki 1983 decemberében a Science-ben, több mint 30 évvel később megerősítést nyert. Manapság kisebb a veszélye annak, hogy a legnagyobb atomhatalmak közül valamelyiknek az első embere megnyomja azt a bizonyos „piros gombot”, csakhogy azóta már néhány ország is (valószínűleg) rendelkezik atomfegyverrel, amelyeknek cselekedetei több mint kiszámíthatatlanok. Így nem tehetünk mást, mint bízunk a végső emberi józanságban, hogy a Másnap szörnyűségét soha ne éljük át.

 

Az aula ücsörgője

Van abban ráció, hogy a hatalom eltávolítja Karl Marx szobrát a közgazdasági egyetem aulájából, ahol egy ideje idegenül üldögél. A mai állapotokat kétszeresen is jobban kifejezné mondjuk Corvin Mátyás ücsörgése, aki korának egyik legdurvább adóbeszedője volt, a magyarok, "az emberek", ennek ellenére több mint ötszáz éve Igazságos Mátyásként tisztelik. Ami csak azt bizonyítja, mindegy mekkora az adó, píár kérdése az egész. Azt meg "az emberek" agyával együtt ma a hatalom uralja. Azért persze előfordulnak még bornírt logikai bakugrások. Mint a Magyar Nemzet első oldalán, ahol azt olvassuk: "ugyanaz a liberális-baloldali értelmiségi kör, amely a zsidó lakosság érzékenységére hivatkozva a német megszállási emlékmű lerombolására szólított fel, és a náci indulatok elburjánzásáról számol be, szemet húny Marx egyértelmű antiszemitizmusa fölött." Itt nincs már helye az észnek, azért ennek a leírásához már tényleg különleges tehetség és szellemi sötétség kell.

Ehhez képest apróság, hogy Rostoványi Zsolt rektor ugyanazzal érvel augusztusban a szobor eltávolítása, mint érvelt januárban a szobor megtartása mellett. Hogy tudniillik az egyetem múltjának a része. Elég volt egyetlen Kehi-vizsgálat, hogy ez a "múlt" ellentétes értelmet és értelmezést nyerjen. "Marx szellemi teljesítményét az egyetemes művelődéstörténet önmagában nagyra értékeli" - mondja a rektor, mert mégiscsak rektor. Mi pedig keserű tényként kell, hogy elfogadjuk: nehéz az egyetemi autonómia, és saját gondolkodásunk sérthetetlensége mellett érvelni homályosnak tálalt gazdasági ügyek árnyékának állami szorításában.

Győzni látszik tehát a januárban indított offenzíva, beteljesedik Rétvári Bence államtitkár és az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség szent esküvése, Marx pedig eltakaríttatik az aulából, ahol eddig ücsörgött, és mosolyogva nézte, hogy "az általa teremtett ideológiából hogyan nőttek ki diktatúrák". Most majd nem nézheti tovább. Nem láthatja azt sem, hogy mintegy mellékesen, alighanem magát az egyetemet is feldarabolják.
És ezen alighanem az ő megkésett kiebrudalása sem segít.

Az aula ücsörgője

Van abban ráció, hogy a hatalom eltávolítja Karl Marx szobrát a közgazdasági egyetem aulájából, ahol egy ideje idegenül üldögél. A mai állapotokat kétszeresen is jobban kifejezné mondjuk Corvin Mátyás ücsörgése, aki korának egyik legdurvább adóbeszedője volt, a magyarok, "az emberek", ennek ellenére több mint ötszáz éve Igazságos Mátyásként tisztelik. Ami csak azt bizonyítja, mindegy mekkora az adó, píár kérdése az egész. Azt meg "az emberek" agyával együtt ma a hatalom uralja. Azért persze előfordulnak még bornírt logikai bakugrások. Mint a Magyar Nemzet első oldalán, ahol azt olvassuk: "ugyanaz a liberális-baloldali értelmiségi kör, amely a zsidó lakosság érzékenységére hivatkozva a német megszállási emlékmű lerombolására szólított fel, és a náci indulatok elburjánzásáról számol be, szemet húny Marx egyértelmű antiszemitizmusa fölött." Itt nincs már helye az észnek, azért ennek a leírásához már tényleg különleges tehetség és szellemi sötétség kell.

Ehhez képest apróság, hogy Rostoványi Zsolt rektor ugyanazzal érvel augusztusban a szobor eltávolítása, mint érvelt januárban a szobor megtartása mellett. Hogy tudniillik az egyetem múltjának a része. Elég volt egyetlen Kehi-vizsgálat, hogy ez a "múlt" ellentétes értelmet és értelmezést nyerjen. "Marx szellemi teljesítményét az egyetemes művelődéstörténet önmagában nagyra értékeli" - mondja a rektor, mert mégiscsak rektor. Mi pedig keserű tényként kell, hogy elfogadjuk: nehéz az egyetemi autonómia, és saját gondolkodásunk sérthetetlensége mellett érvelni homályosnak tálalt gazdasági ügyek árnyékának állami szorításában.

Győzni látszik tehát a januárban indított offenzíva, beteljesedik Rétvári Bence államtitkár és az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség szent esküvése, Marx pedig eltakaríttatik az aulából, ahol eddig ücsörgött, és mosolyogva nézte, hogy "az általa teremtett ideológiából hogyan nőttek ki diktatúrák". Most majd nem nézheti tovább. Nem láthatja azt sem, hogy mintegy mellékesen, alighanem magát az egyetemet is feldarabolják.
És ezen alighanem az ő megkésett kiebrudalása sem segít.