Dinók és forgó galaxis

A hívónevek: Luc Besson, Scarlett Johansson, Morgan Freeman és Min-sik Choi. Besson ezúttal nem csak a produceri nevét adta csaléteknek, ő írta és rendezte a sci-fibe hajló akció-thrillert. A Lucy című film egy szuperhősnő születéséről szól, meg arról, mi a röhejes és a mulatságos közötti különbség.

Meghökkentő felfedezés: a Lucy című filmben a gyönyörűséges Scarlett Johanssonnak ocsmány krumpliorra van. Nem mindig, de a jelentősnek szánt közeli képeken az esetek többségében, bárhogy fájlaljuk, a szépséges arcocskában elhelyezkedő orr - sajnos dumszli krumpliorr. Thierry Arbogast operatőri teljesítményének valójában ez az egyetlen mozzanata, amely kiemelkedik az átlagos akció-sci-fi-thriller látványvilágából.

A dinók száguldását és a forgó Galaxis látványát, benne a széken ülő gyönyörűséges Johanssonnal azért nem számolhatjuk oda, mert ez nem operatőri, inkább elektronikai mutatvány. A Lucy, a dinók és a Galaxis említéséből már kitetszik, Luc Besson tán legnagyralátóbb filmje.

Felöleli az évek és a fényévek sokmillióját, de ha azt vesszük, hogy a tudományosság álorcája mögé bújt laposságok és a filmes badarságok milyen mennyiségével önti nyakon közönségét, akkor az sajnálatosan a sor végére parancsolja ezt a mozidarabot.

A sci-fi és az akció műfajában a komolyan vehetőség és élvezeti szempontjából is az Ötödik elem messze-messze meghaladja ezt a kései utódot, nem beszélve a mindössze csak a tengermélyre merészkedő filmpoézisről, A nagy kékségről. A Nyikita meg a Leon, a profi című filmjeit ne is hozzuk fel, azok igazi remekművek.

Besson filmes eredetiségére és ügyességére gondolva még hihetnénk, hogy netán gúnyolódik a hollywoodiakon, onnan kerül annyi lükeség a filmjébe, de sajnos szó sincs iróniáról vagy parodisztikus humorról.

Pusztán csak nevetséges bugyutaságokat hord össze különösebb képi fantázia nélkül, s így a nevezetes sci-fi-elődökből vett képi idézetek ellenére sem lesz összekacsintósan mulattató, csak bosszantóan röhejes a Lucy című akciós-sci-fis közhely-hablaty.

A Lucy úgy kezdődik és úgy is folytatódik egészen kb. a játékidő feléig, ahogy egy jól pergő, meglepetésekkel is szolgáló, izgalmas akció-thrillernek illik. A Taipeiben egyetemistáskodó szőke szépség, Lucy elvállalja linkóci barátja rábeszélésére az eleve veszedelmesnek látszó közvetítő szerepet egy ismeretlen csomag átadásával, s ezzel a kegyetlen ázsiai - közelebbről koreai - drog-báró karmai közé kerül.

Kegyetlen jelenetek, vér, verés, kényszeroperáció, mígnem kiderül, hogy Lucy, és még három másik áldozat, a hasába beoperálva, hordozza a világ legerősebb drog-kompozícióját, a CPH4-et. Hogy mi ez, elég róla annyi, hogy Lucy, miután a gyomrában már egy adag ilyen anyag felszívódott a beoperált, de hasbarúgás következtében kihasadt zacskóból, egyre bölccsé válik hozzá, hogy rájöjjön, varázsanyag került a szervezetébe, amitől az agyát 100 százalékosan fogja tudni használni.

Bresson eddig a pontig fordulatosan, jól mesél, de itt története vesz egy szerencsétlen kanyart. Ahol eddig a gyönyörűséges Scarlett Johansson Lucyja gyűrkőzik, gyomrában a varázsszerrel, az Oldboy főszereplőjeként emlékezetünkben őrzött Min-sik Choi által játszott irtózatosan kegyetlen drog-báróval és bandájával, oda most Besson beköltözteti az emberi agy kapacitását a dinóktól napjainkig hosszas előadásban ecsetelő Morgan Freemant, mint korunk vezérlő tudósát, aki szerint már az agy 20 százalékos kihasználása is elképesztő csodákra lenne képes.

És ezek után párhuzamosan futnak a paródiába illő tudományos hablatyolások és Lucy szuperhőssé válásnak stádiumai. Ő ugyanis a felszívódó szertől szupernővé növi ki magát, aki agyának 20 százalékáéval már könnyedén bírja a mandarin nyelvet és hibátlanul puffantja le a nyomába eredt ázsiai maffiózókat. A 40 százalékával megemeli a bútorokat, majd következnek az emberek, üldözői a nyomában csak lebegnek a mennyezet közelében.

Már Párizsban látnoki erejével segít a rendőröknek elkapni a többi droghordozót a különböző repülőtereken. Majd egy ponton Lucy már két kézzel két laptopon veri a billentyűket, s miközben altatás nélkül operálják, hogy újabb adagot kapjon a varázsszerből a 100 százalék agykapacitás eléréséig, az anyukájának tesz vallomást telefonon, hogy emlékszik a saját születésére, meg az anyateje ízére és illatára is.

Bresson az ötletéből végül alig hoz ki valamit. Hogy az agyának 100 százalékos birtokában Lucy mit tesz, arról annyit, hogy, látványában és fennköltségében - itt jönnek a galaktikus fények és csillagködök Johansson köré - egyszerre abszurd módon bugyuta és nevetséges.

Nehéz ellenállni a feltételezésnek, hogy ha Besson csak a 10 százalékát működteti az agyában székelő filmes tehetségének, akkor az unalmas áldumák mellett a filmje e második része tán másról is szólt volna, mint féktelen gyilkolászásról, lövöldözésről, hullahegyekről. Miközben Lucyból a rengeteg agyával szép fokozatosan érzéketlen robot lesz, egy csinos női terminátor.

(Lucy **)