Előfizetés

Kinek készül az újság?

Nem, nem a pártoknak. Csakis az olvasónak! Ezen a demokratikus sajtó alapleven, egyetlen kormányzatnak sincs joga felülemelkedni, hacsak nem diktatórikus eszközökhöz folyamodik. Még akkor sem, ha tudjuk, piacgazdaság van a médiában is.

Az is igaz ugyanakkor, egy orgánumot könnyebb ellehetetleníteni, mint "újraéleszteni". A talpra állás sikerül(het) egyszer-kétszer, de a végtelenségig nem! A sajtó és fogyasztója azonban úgy tűnik, hazánkban végképp szétválasztatott. Pontosabban: az olvasótól megvonják a szabad választás/tájékozódás lehetőségét. Az a tény, ami ma Magyarországon az ellenzékinek mondott médiumok ellen folytatott központi akaratot érvényesítő "hadjáratot" illeti, nem illeszkedik az európai és tengerentúli normákhoz.

Különösen most, amikor itt a Kárpát-medencében, nem az értékelvűség és a hitelesség, hanem a politikai perverzitás határait súroló súlyos szervilizmus lengi be a közéleti levegőt. Ám a valósággal szembe kell nézni! A romokban heverő balközép ellen indult "szalámi taktika" sajnos kezd sikeresnek bizonyulni. A szétaprózódó ellenzék nem tud, talán nem is akar egy olyan közös média platformot létrehozni, ahol offenzív módon jelen lehetne a közvélemény formálásában.

Magyarországon a liberalizmus üldözendő, értelemszerűen nem kívánatos a demokratikus sajtó sem. Nem illeszkedne a szabadságharc retorikájába. A propagandisztikus elemek csak egy irányba húz(hat)nak, aki a birodalmi (sic!) egyedülállást megkérdőjelezi, annak vége!? Más kérdés, hogy egy kétharmados kormány azzal lehetne valóban legitim és nagyvonalú, ha teret adna a sokszínű véleménynyilvánításnak. Igaz, ha még meg is tenné, mint ahogy teszi is, csak a másképp gondolkodókat amortizálja az ellenzék jelenlegi állapotában.

Ott, ahol a Google és Facebook oldalak kétszeres(!) megsarcolásának törvényi előkészítésén dolgoznak, nem lenne meglepő, ha hamarosan betiltanák, de legalább szigorú kontroll alá vonnák a hírportálokat, a médiumok, újságok online felületét. A vagabund öntörvényű akarat csak idő kérdése, mikor győzedelmeskedik - minden külső intés ellenére - saját elhatározása mellett. Az egyébként a magyarság dicső múltjára joggal emlékező hatalom ma csak saját akaratának nyilvánosságát ismeri el.

Legyenek, ne legyenek illúzióink? Úgy vélem, a mai hatalom eldöntötte: felesleges az önámítás. Itt már csak a józan ész diadalmaskodhat. A sajtófogyasztó, vagy "megeszi" a kormánymantrát, vagy gondolkodni is mer, és veszi a bátorságot a mérlegelésre!

Értetlenül nézem

Nagyon sokan, a baloldallal szimpatizáló állampolgárok értetlenül állunk az előtt a tény előtt, hogy az MSZP, nem tudta megszólítani és maga mögé állítani az ország többségét kitevő, bérből és fizetésből élőket, a kisnyugdíjasokat, a munkanélkülieket, egyszóval mindazokat, akik már csak anyagi helyzetüknél fogva nem is lehetnek mások, csak baloldaliak.

Fejtő Ferencre, Franciaországban élt honfitársunkra hivatkoznék, szerinte ugyanis nincs "emberarcú kapitalizmus". És ezt ma már ebben az országban egyre többen tapasztaljuk. Nem elég hangoztatni, hogy az MSZP nem utódpártja az MSZMP-nek, hanem az 1890-ben alakult Magyarországi Szociáldemokrata Párt folytatója, ha cselekedetei nem ezt mutatják.

Rendezvényeiken még mindig az Internacionálét és nem a szocdemek Marseilles-ét éneklik és elfelejtve a kalapácsos embert, jelképül a szegfűt választották.

A választáson elszenvedett vereségnek persze nem ez a legfőbb tanulsága. Másképpen kell megszólítani az állampolgárokat. A rejtőzködő politika sehová nem vezet. Egy stabil, a mindenkori hatalommal szemben álló, az 1880-ban alakult Magyarországi Munkás Egylet jogutódjaként, különböző tagozódású szakszervezetekkel együtt tevékenykedő szerveződésre van szükség, amelyből egyszer és mindenkorra kiűzetnek a "pártkatonák".

Értetlenül nézem

Nagyon sokan, a baloldallal szimpatizáló állampolgárok értetlenül állunk az előtt a tény előtt, hogy az MSZP, nem tudta megszólítani és maga mögé állítani az ország többségét kitevő, bérből és fizetésből élőket, a kisnyugdíjasokat, a munkanélkülieket, egyszóval mindazokat, akik már csak anyagi helyzetüknél fogva nem is lehetnek mások, csak baloldaliak.

Fejtő Ferencre, Franciaországban élt honfitársunkra hivatkoznék, szerinte ugyanis nincs "emberarcú kapitalizmus". És ezt ma már ebben az országban egyre többen tapasztaljuk. Nem elég hangoztatni, hogy az MSZP nem utódpártja az MSZMP-nek, hanem az 1890-ben alakult Magyarországi Szociáldemokrata Párt folytatója, ha cselekedetei nem ezt mutatják.

Rendezvényeiken még mindig az Internacionálét és nem a szocdemek Marseilles-ét éneklik és elfelejtve a kalapácsos embert, jelképül a szegfűt választották.

A választáson elszenvedett vereségnek persze nem ez a legfőbb tanulsága. Másképpen kell megszólítani az állampolgárokat. A rejtőzködő politika sehová nem vezet. Egy stabil, a mindenkori hatalommal szemben álló, az 1880-ban alakult Magyarországi Munkás Egylet jogutódjaként, különböző tagozódású szakszervezetekkel együtt tevékenykedő szerveződésre van szükség, amelyből egyszer és mindenkorra kiűzetnek a "pártkatonák".