Bagdad: összefogás helyett belső harc

Miközben Irakban a szélsőséges Iszlám Állam (IS) elképesztő térnyerése miatt a politikai szereplők összefogására lenne szükség, ennek éppen az ellenkezője történik, s teljes belpolitikai káosz alakult ki. Tegnap hirtelenjében két kormányfője is lett az országnak. Nuri al-Maliki miniszterelnök azt közölte, pert indít Fuad Maszum elnökkel szemben, s hogy kijelentésének nyomatékot is adjon, hajnalban katonai járműveket vonultatott fel a főváros stratégiailag fontos csomópontjain.

Lezárták egyebek mellett a Bagdad legbiztonságosabb része, a Zöld Zónának is nevezett diplomatanegyed felé vezető utakat, valamint a hidakat is. Az iraki biztonsági erők körbevették az elnöki palota épületét. Al-Maliki puccsal vádolta az államfőt, mert a kormányfői kinevezésre az alkotmány által biztosított idő lejárta után sem volt hajlandó kinevezni miniszterelnöknek.

Ezt követően az ország legfelsőbb bírósága úgy döntött, a hatalmi harcban Al-Malikinek ad igazat, így kormányfő maradhat. A bírák azzal érveltek, hogy a miniszterelnöké a legnagyobb frakció a parlamentben. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az államfőt Al-Maliki kinevezésére kötelezik. Ezután azonban új fordulat történt. Az elnök nem volt hajlandó engedelmeskedni a testületnek, s a síita Haidar al-Abadit bízta meg a kormányalakítással.

A hatalmi harc hátterében az áll, hogy Al-Maliki ugyan valóban megnyerte síita blokkjával az iraki parlamenti választást, de messze nem szerzett annyi mandátumot, ami az abszolút többséghez elegendő lenne. A jelenlegi kaotikus iraki helyzet előidézésében a miniszterelnöknek is döntő szerepe van azzal, hogy nem volt hajlandó megállapodásra jutni a hatalommegosztásról a szunnitákkal és a kurdokkal.

A szunniták több településen amiatt nem szálltak szembe az Iszlám Állam fegyvereseivel, mert úgy vélték, inkább élnek egy radikális szunnita fennhatóság alatt, mint a síita "elnyomásban". Washington a hatalmi harcban Fuad Maszum elnök mögé állt. Az Egyesült Államok szerint ő az alkotmány garanciája.  Washington tegnap bejelentette, megkezdte a fegyverszállítást a kurd harcosoknak, akik az IS útját próbálják állni.

Szerző

Hamarosan beveszik Donyecket

Publikálás dátuma
2014.08.12. 07:37
FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
Az ukrán hadsereg közlése szerint hamarosan visszafoglalhatják az egymilliós iparvárost, Donyecket, az oroszbarát lázadóktól. Andrij Lisenko szóvivő elmondta, sikeresen elszigetelték a várost Luhanszktól, ami továbbra is a lázadók ellenőrzése alatt áll. 

Jelenleg Donyeck bevételét tartják a fontosabb feladatnak, mivel az étel, a víz és az üzemanyag is fogytán van. A várost a hétvégén több bombatalálat is érte és a külvárosban hétfő hajnalig folytak a harcok. Találat ért egy börtönt is a város nyugati oldalán, egy rab vesztette életét és hárman sérültek meg.

Több mint száz elítélt szökött meg a veszélyes bűnözőknek fenntartott intézményből, később azonban sokan visszatértek. Hétfőn a lövedékek több erőműt is működésképtelenné tettek. A kormány vasárnap megadásra szólította fel a lázadókat, de ők ezt megtagadták.

Bár a kormány szerint egyre jobban sikerül visszaszorítani a lázadókat, Donyeck mellett, az ország keleti részén, még több város áll az irányításuk alatt, köztük Krasznij Lucs is. Ez a város is kulcsfontosságú, feltételezhetőleg ide szállították a szeparatistáknak az orosz katonai felszereléseket.

Szerző

Csodás egymásra találás 36 év után

Publikálás dátuma
2014.08.12. 07:36
Ignacio-Guido és nagymamája, Estela de Carlotto FORRÁS: TWITTER
Ritkán esnek meg ilyen csodák: 36 év után ölelhette magához először örökre elveszettnek hitt unokáját egy argentin asszony, Estela de Carlotto. A 83 éves nő a Május téri nagymamák emberi jogi szervezet vezetője, s már alig-alig remélte, hogy valaha meggyilkolt lánya, Laura gyermekének nyomára bukkan.

A Május téri asszonyok az argentín katonai junta országlása idején - 1976 és 1983 között - eltűnt, elrabolt férjeik, gyermekeik, unokáik felkutatására indították mozgalmukat. Először 1977-ben gyűltek össze Buenos Airesben, a Plaza de Mayo, a Május tér közepén, hogy békés felvonuláson tiltakozzanak a katonai diktatúra rémtettei ellen.

Argentína gazdasági gondjai

Argentína múlt héten technikai csődöt jelentett, bár talán még nem akkora a baj, mint amikor 2001-ben gyakorlatilag összeomlott az ország gazdasága. A brit The Economist hetilap szerint a néhai elnök, Néstor Kirchner özvegye, a jelenlegi államfő, Cristina Fernández de Kirchner meg is előzhette volna a bajt, ha szép csöndben visszavásárolta volna régi, lejárt államkötvényeit a hitelezőktől.

Az elnökasszony és sokat bírált gazdasági minisztere, Axel Kiciloff azonban összekülönbözött a Buenos Airesszel kevéssé barátságos fedezeti alapokkal, így végül bírósági ügy lett a 2001 óta húzódó adósságvitából. Hiába tette félre a pénzt a törlesztésre az argentin kormány, egy New York-i szövetségi bíró nem engedélyezte a több mint másfél milliárd dolláros összeg átutalását, s mivel e döntést az amerikai legfelsőbb bíróság is jóváhagyta, egyfajta technikai fizetésképtelenség állt elő.

A hosszú betegeskedés után éppencsak felépült argentin elnökasszony a harc mellett döntött, s a Nemzetközi Bíróságnál (IJC) beperelte az Egyesült Államokat. Cristina Fernández népszerűsége e harcias fellépés nyomán ugyan 40 százalék fölé ugrott, de hosszú távon az argentin gazdaságnak inkább árthat, mintsem használhat a konfrontáció.

Már a csőd bejelentése előtt jelezték, hogy idén másfél százalékkal visszaeshet a növekedés, megszaporodtak az elbocsátások, az infláció 39 százalékra kúszott, a feketepiacon pedig a hivatalos árfolyam másfélszereséért adják-veszik az amerikai dollárt. Argentina devizaadósságát leminősítették, tehát elapadhatnak a beruházások.

A derűlátóbb befektetők mindazonáltal arra számítanak, hogy a jövőre esedékes elnökválasztás után, amikor a Kirchner-dinasztia várhatóan végképp távozik a hatalomból, egy pragmatikus elnök és gazdasági vezetés gyorsan rendbe teheti a dél-amerikai ország gazdaságát.

Az asszonyok közzétették: minden hét csütörtökén összegyűlnek, mindaddig, amíg nem kapnak értesítést szeretteik sorsáról. Egy idő után fehér kendővel a fejükön vonultak fel, s mozgalmuk az egyeduralom elleni tiltakozás világszerte ismert szimbóluma lett.

Jorge Rafael Videla tábornok katonai juntája épp oly kegyetlen volt, mint a chilei Augusto Pinocheté: a rendszer ellenfeleit börtönbe vetették, megkínozták, megölték. Becslések szerint 13-30 ezer ember tűnt el nyomtalanul. A terhes nők megszülhették magzatukat, de szülés után a gyerekeket rendre elvették tőlük, s a rezsim megbízható támaszainak, jórészt rendőröknek, katonacsaládoknak adták őket.

Mintegy félezernyi csecsemőről tudni, akiket törvénytelenül örökbe adtak, elszakítva őket valódi családjuktól. A mintegy 500 kisded közül eddig 114 elveszettnek hitt unokát sikerült - utólag, DNS-vizsgálattal - azonosítani. A nagymamák azóta sem adták fel, s továbbra is várják azok jelentkezését, akiknek kétségeik vannak, vajon vér szerinti szüleiknél nevelkedtek-e fel.

Estela de Carlotto az évek során már számos sorstársával tudathatta, hogy valószínűleg megtalálták az unokáját, ezúttal viszont ő kapott hasonló

értesítést. A Május téri nagymamák egyik irodájánál ugyanis vizsgálatra jelentkezett egy 36 éves férfi, s a DNS-minta azt mutatta, nagy valószínűséggel ő Estela unokája, Guido Montoya Carlotto - a meggyilkolt leány, Laura de Carlotto és Walmir Óscar Montoya fia.

Ignacio-Guido és nagymamája, Estela de Carlotto FORRÁS: TWITTER

Ignacio-Guido és nagymamája, Estela de Carlotto FORRÁS: TWITTER

Laura és barátja a Montoneros nevű gerillaszervezet tagja volt. Estela azt sem tudta, hogy a leánya várandós. Utólag mesélte neki valaki, hogy Laura hat hónapos terhes volt, amikor elfogták, és már akkor eldöntötte, ha fia születik, Guidónak fogják nevezni. Estela lánya, ha élne, most 60 éves lenne, akkor még csak 24 éves volt, amikor a börtönben megölték, akárcsak 23 éves barátját, Walmirt.

(Az 1970-ben alakult szélsőbalos városi gerillacsoport a katonai junta hatalomra jutását követően katonák, rendőrök ellen követett el merényleteket. A hadsereg a szervezetet 1977-re gyakorlatilag felszámolta, legalább ötezer embert öltek meg.)

Estela unokáját, mint kiderült, jelenleg Ignacio Hurbánnak hívják. Vidéki családnál nevelkedett fel, egy Olavarría nevű településen, több mint 300 kilométerre Buenos Airestől.

Ignacio-Guido régóta tudta már, hogy örökbe fogadott gyerek, de csak egy éve kezdett motoszkálni benne valami, hogy utána kellene járnia, kik lehettek az igazi szülei. Nagy elszántság kellett ahhoz, hogy jelentkezzen a Május téri nagymamák La Plata-i irodájánál, s DNS-mintát adjon.

A megtalált unokák valamennyien súlyos traumán mennek keresztül, hiszen nehéz szembesülni azzal a tudattal, hogy voltaképp elrabolták tőlük saját gyermekkorukat. Az is komoly dilemmát vet fel, hogyan viszonyuljanak ettől kezdve azokhoz, akiket sokáig a szüleiknek hittek.

"Az unokáknak joguk van hozzá, hogy megtudják, kik ők és honnan jönnek" - vélekedik Estela de Carlotto. A Május téri asszonyok nem ítélkeznek, de az új és új leleplezéseket a hatóságok tudomására hozzák. Persze nagyon nehéz ennyi év után kideríteni, ki vitte el a csecsemőt egy-egy családhoz, s a nevelőszülők tudták-e, kiknek a gyerekeit bízta rájuk a katonai rezsim. Sok gyereknek fogalma sincs, hogy nem a vér szerinti szülei nevelték fel.

Ignacio Hurbán néhány nap türelmi időt kért a sajtótól, hogy képes legyen feldolgozni a váratlan fordulatot, de azután vállalta a nyilvánosságot. Amikor a múlt héten első alkalommal összeölelkezett nagymamájával La Platában, rögtön látszott, mennyire hasonlítanak egymásra. A férfi feltette a Twitterre közös fotójukat, s mivel Estela épp a Május téri nagymamák szervezetének vezetője, esély sem volt rá, hogy unokája elkerülje a reflektorfényt.

Guido-Ignacio a sajtóbeszámolók szerint jókedélyű, beszédes férfi, Buenos Airesben zenét tanult, majd visszament a szülővárosába, ahol egy zeneiskolát vezet. Elmondása szerint boldog élete volt eddig, nősülni készül, s menyasszonyát is magával vitte a nagy találkozásra.

A férfi 1978. június 26-án született a Buenos Aires-i katonai kórházban. Mindössze öt órát tölthetett édesanyjával, Laurával. A gerillalányt a La Plata-i titkos katonai börtönben, a La Cachában őrizték.

Csak két hónapig hagyták még életben, legalábbis akkor adták ki holttestét az édesanyjának. Ignaciónak, aki egyelőre úgy gondolja, meg fogja tartani eddigi nevét, hirtelen sok új rokona lett. Estelának ő a tizennegyedik unokája.

Anyja három testvére közül Claudia, a személyiségi jogok országos bizottságának titkára, az eltűnt személyek felkutatásával foglalkozik, Remo, az argentín képviselőház emberi jogi bizottságának elnöke, Kibo pedig Buenos Aires tartomány emberi jogi ügyeinek illetékese.

Estela de Carlotto egy tévéinterjúban elmondta, az évek során sokszor elfogta a kétség, vajon életben lehet-e valahol az unokája. Még nem tudja, miként alakul Ignacio kapcsolata frissen megtalált családjával, de az már kiderült, hogy sok közös van benne és többi unokájában, például a zene szeretete. A Május téri nagymamák vezetőjének levélben gratulált Ecuador, Bolívia és Venezuela elnöke is. Az örömteli találkozásba azonban némi üröm is vegyült.

Estela de Carlotta megütközve fogadta a támadásokat: volt, aki úgy reagált, hogy a szenzációs egymásra találás tulajdonképpen csak egy újabb fogás, hogy az argentin kormányzat gazdasági bajairól eltereljék a figyelmet. A még életben lévő Május téri nagymamák, akik mára már 70-95 évesek, újra reménykedni kezdtek.

Hirtelen rengeteg dolguk lett, irodáikban megállás nélkül csengenek a telefonok. Egy átlagos napon tucatnyinál több érdeklődő jelentkezik náluk, a La Nación argentin lap szerint most napi 300 telefont kapnak. Igaz, a feladatuk sem kicsi: még legalább 400 unokát kellene megtalálniuk.

Szerző