Nincs bérletiltás, ha az adós kéri

Publikálás dátuma
2014.08.13. 07:22
Fotó: Thinkstock
Bár a törvény kötelezi őket, a végrehajtók gyakran nem függesztik fel az eljárásokat, és továbbra is vonják az adósok bérét. A kormány szigorúbb kontrollt akar gyakorolni a végrehajtói kamara felett. Az adósok kérelmére meg kell szüntetniük a végrehajtóknak a munkabérletiltásokat a devizahiteles-törvény értelmében – nyilatkozta Patyi Gergely igazságügyi államtitkár a Magyar Nemzetben. 

A lap szerint a végrehajtók több esetben nem függesztik fel az eljárásokat, és továbbra is vonják az adósok bérét. A devizahiteles-törvény egyértelműen fogalmaz, a munkabérletiltásokat fel kell oldani, ha azt az adós a jogszabály alapján kéri a végrehajtótól – közölte az államtitkár, aki szerint a végrehajtó nem tarthatja vissza az adósok fizetését arra hivatkozva, hogy annak tovább kell "parkolnia" a végrehajtó vagy a munkáltató számláján.

Az Igazságügyi Minisztérium be fogja kérni a kamara által a végrehajtók részére a devizahitelesek ügyében megfogalmazott körlevelet, amely szerint a nem magyarországi székhellyel rendelkező pénzintézetek által indított végrehajtásokat folytatni kell, és ha az nem pontos, a jogszabályoknak megfelelő körlevél elkészítésére utasítják a kamarát. Az államtitkár a lapnak kijelentette: határozottabb törvényi felügyeletet fognak gyakorolni a végrehajtói kamara felett, a végrehajtók mellett a közjegyzői és az ügyvédi kamara működését is vizsgálják.

Szerző

Luxuskastély félmilliárd forintért

Publikálás dátuma
2014.08.13. 07:21
Fotó: Népszava
Vérlázítónak, pökhendinek, megalománnak, gátlástalannak, betegesnek és urizálónak nevezte a Magyar Nemzeti Bank (MNB) vezetésének pazarló, felelőtlen magatartását Bodnár Zoltán a jegybank egykori alelnöke, nevezetesen, azt hogy az adófizetők pénzéből 415 millió forintért luxuskastély szállót vásárolt a jegybank magának Tiszaroffon. Több ellenzéki párt Matolcsy György elnök országgyűlési bizottsági meghallgatását sürgeti, és kíváncsiak az eladóval való kapcsolatára is.

Mint az ismeretes: az MNB a közelmúltban megvásárolta a négycsillagos kastélyszállóként működő tiszaroffi Borbély-kúriát. Az elmúlt évtizedekben közvetett vagy közvetlen nemzeti banki tulajdonban mintegy két tucat ingatlan volt található, melyek közül, általában ötöt-hetet rekreációs és üdülési célra használtak. Ezt az üdülőhálózatot azonban 2009-ig teljes egészében felszámolták. A mostani üdülővásárlás indoka igazán magasztos: "a társadalmi felelősségvállalási stratégiájának értelmében a jegybank törekszik arra, hogy béren kívüli juttatással, támogatási és segélyezési rendszer működtetésével, valamint egyéb jóléti szolgáltatásokkal támogassa több mint ezer munkavállalóját."

Persze az MNB szociális érzékenysége is figyelmet érdemel: "a megvásárolt ingatlan Magyarország keleti, gazdaságilag elmaradottabb régiójában, a Tisza közelében található. A Tiszaroff kistelepülésen található Borbély-kúria üdülőként való üzemeltetése mostantól több helyi lakosnak biztosít megélhetést." Az ingatlant az elidegenítéssel megbízott közvetítő 680 millió forint plusz áfáért hirdette meg, de a végleges vételár megállapítását megelőző alkufolyamat után végül 415 millió forint plusz áfáért került az az MNB tulajdonába.

Az előnyösnek beállított adásvétel azonban széle körű indulatokat váltott ki. "Rendkívül felháborító, végtelenül cinikus az MNB társadalmi felelősségvállalásra és a dolgozók jóléti szolgáltatására való hivatkozása - így vélekedett lapunk érdeklődésére Bodnár Zoltán. A jegybank egykori alelnöke ehhez hozzátette: nem hinné, hogy a négycsillagos besorolású kastélyszálló 30 szobájába a jegybanki postázó, vagy egy adminisztrátor bármikor betehetné a lábát.

Meggyőződése szerint a kastély a bank felső vezetőinek kényelmét fogja szolgálni, azoknak akik a 2 millió forint feletti fizetésük mellett "rászorulnak" az MNB jóléti szolgáltatásának igénybevételére. Bodnár Zoltán beteges dolognak nevezte, hogy a jegybank mostani vezetése úgy kezeli annak kasszáját, mintha az nem az adófizetők pénze, hanem a sajátja lenne, amiből tetszésük szerint szórhatnak.

Visszanyúlás a múltba
Matolcsyék kastélyvásárlásán élcelődő cikk jelent meg a Financial Times blogjában. Azt írják, a rendszerváltás előtt a szocialista országokban természetes volt, hogy az állami nagyvállalatok üdülőket tartanak fenn az egyébként rosszul fizetett közszolgák nyaraltatására, a piacgazdasággal azonban a helyzet megváltozott, a vállalati üdülőket is nagyrészt eladogatták.
A magyar jegybanki vezetés azonban most visszarepíti a múltba dolgozóit, céges nyaralót vásárol, hogy ott pihenhessenek a jegybank munkatársai. Nem egy lepukkant, ízléstelen Balaton parti üdülőt vesz, egyből egy 415 milliós 30 szobás kastélyt szemelt ki. Medencével, wellness-szel, szaunával, minigolf-pályával. Persze mindezt kizárólag a társadalmi felelősségvállalás jegyében.
Hasonló minőségű és célú nyaralója egyik jegybanknak sincs a régióban, úgy tűnik a 30 szobás jegybankároknak fenntartott szállodával megint a magyar lesz a legvidámabb barakk.

Felháborítónak tartja az adófizetők pénzének herdálását, és már kezdeményezte Matolcsy György MNB-elnök meghallgatását az Országgyűlés költségvetési bizottsága előtt, az LMP.

Szerintük pontosabb és szigorúbb szabályozásnak kellene megakadályoznia, hogy az MNB olyan, alapfeladataival nem összefüggő célokra költhessen el százmilliókat. Az ilyen beruházások ugyanis közvetlenül nem vezethetők le a jegybanktörvény rendelkezéseiből. Az LMP már korábban is szót emelt az MNB olyan pénzköltési tervei ellen, amelyeket a jegybank nem véletlenül nem vert nagy dobra, 50 milliárd forintba került egy épület kerül, oktatási célra, 40 milliárd forintba pedig az ingatlanok felújítása. Az LMP szerint az ország jelenlegi pénzügyi helyzetében egy közpénzből fenntartott intézmény fényűző költekezése nemcsak gazdaságilag, de erkölcsileg sem helytálló.

A mostani MNB pazarlóan működik Simor András elnökségéhez képest. Jelenleg mintegy 1100-an dolgoznak az MNB-nél (ezt a növekményt a PSZÁF bekebelezése nem indokolta), míg a 2000-es évtized második felében mindössze 557-en - ezt Braun Róbert szocialista politikus mondta az ATV Egyenes Beszéd című műsorában. A jegybank elnökségének volt tanácsadója szerint az MNB-nek inkább példát kellene mutatnia, különösen most, amikor a kormány 100 milliárd forintos megszorítást hajt végre, és az emberek többsége nehéz körülmények között él.

Lapunk érdeklődött jegybanknál a februárban bejelentett jegybank 2018-ig 30 milliárd forintost műkincs-visszavásárlási célú Értéktár-program pénzeinek felhasználása iránt. Az MNB-től mindössze annyit sikerült megtudnunk, hogy elkötelezettek a hazai kulturális értékek megőrzése és gyarapítása mellett, így támogatják az elmúlt történelmi periódusokban különböző okok miatt külföldi tulajdonba került legfontosabb magyar vonatkozású műkincsek minél nagyobb számban történő visszavásárlását, illetve a hazai hagyatéki értékek itthon tartását. Jutott a pénzből a Design terminálnak.

Az Opera/Erkel Színház három év alatt 450 millió forintot kapott,, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, a Nemzeti Színház és a Művészetek Palotája pedig összesen 906 milliót. A Budapest Music Center három év alatt 150 millió forinthoz jutott, a Design Terminál három év alatt 60 millió, a Kecskemétfilm 50 millió forintos támogatást élvezhetett. De részesült az MNB-juttatásból a Városmajori Érsebészeti Klinika, a szegedi Tiszatáj irodalmi folyóirat (három év alatt 50 millió forint) , Kubinyi Anna gobelinművész és a Balkan Fanatik, a gyermekvállalást támogató Három Királyfi Három Királylány Alapítvány. (Szakemberek szerint ilyen alapítvány nincs is, csak egy mozgalom.) Van, aki megkapta már a pénzt, mások még várnak rá.

A Demokratikus Koalíció (DK) is tudni akarja, hogy pontosan milyen forrásból fizette ki az MNB a kúria megvásárlását, valamint, hogy a bank elnökének, Matolcsy Györgynek van-e bármi köze az ingatlan tulajdonosához. A DK megjegyezte, hogy a Matolcsy György által vezetett jegybanknak ez már nem az első ilyen jellegű luxuskiadása. A DK választ vár arra is, hogy Matolcsy Györgynek az ingatlan közvetítésével megbízott csoporthoz van-e bármilyen köze, és milyen céllal költ el a jegybank ennyi pénzt.

Katona Tamás, az MNB idei kormányváltáskor megszűnt felügyelő-bizottságának szocialista tagja is nonszensznek nevezte az MNB kastélyvásárlását. Lapunknak arról beszélt, hogy szerinte jegybankok nem szoktak kastélyokat vásárolni, és luxusüdülőket fenntartani. Utalt arra, hogy az MNB munkatársainak magas béréből mindenki eldöntheti hol nyaral.

Felcsuti: A pénzköltést csak a törvényi előírások szerint!
A különböző sajtóorgánumok eltérő intenzitással foglalkoztak a kérdéssel (örvendeztek vagy fanyalogtak), ám szerintem nem tették fel a legfontosabb kérdést: lehet-e egyáltalán a jegybanknak társadalmi felelősségvállalási programja és költhet-e pénzt egy ilyen program keretében? - tette fel a kérdést Felcsuti Péter közgazdász, a Népszabadságban megjelent írásában. Pontosabban, feltételezve, hogy születik olyan törvény, amelyik ezt lehetővé teszi, mi értelme van annak, hogy egy állami intézmény ilyen programot működtessen.
A kérdés megválaszolásához célszerű visszanyúlnunk az alapokhoz: a kifejezés pontos megnevezése „corporate social responsibility” (CSR), azaz vállalati társadalmi felelősségvállalás. A koncepció nagyjából fél évszázados múltra tekint vissza, de lényegét jól ragadja meg az Európai Bizottság által 2011-ben kínált meghatározás: a vállalatok felelősséggel tartoznak tevékenységükért, amely hatással van a társadalomra.
Állami szervezet, hivatal, minisztérium vagy a jegybank esetében ilyen, tehát pénzköltéssel együtt járó társadalmi felelősségvállalásról beszélni szimpla tautológia, hiszen tevékenységük, amelyet a törvény határoz meg, értelemszerűen a társadalom javát szolgálja, a tevékenység végzéséhez szükséges eszközöket pedig az állami költségvetés biztosítja számukra. 
A jegybank SR-je (a C-t bölcsen elhagyták a jegybank kommunikációs szakemberei) ehhez képest maga az abszurditás. Pusztán a tény, hogy a jegybankban sok pénz van (emisszió, jegybanki tartalékok és felügyeleti bírságok) nem jelenti azt, hogy azt bárki másra költhetné, mint amit a jegybankról szóló törvény előír. Az ilyen és ehhez hasonló állami CSR-programok kiválóan alkalmasak arra, hogy magasztos elvekbe burkolják a közpénzek elfecsérlését, igazolják a paternalizmust, rosszabb esetben a korrupciót - írja Felcsuti Péter.

Szerző
Témák
MNB Luxuskastély

Megint romlik a pénz

Publikálás dátuma
2014.08.13. 07:20
Fotó: Thinkstock
Ismét megjelent júliusban az infláció a gazdaságban, amit üzemanyagárak és az üdülési szolgáltatások árának a felfelé mozdulása idézett elő. A pénzromlást már nem fékezik a korábbiakhoz hasonlóan a kormány rezsicsökkentései sem. Így az év végére akár két százalék közelébe is felszaladhat az árindex. A jövő évben pedig megvalósulhat a jegybank inflációs célkitűzése is, ami három százalék - állítják elemzők.

Fordulat következett be az infláció alakulásában. Amíg ugyanis az előző három hónapban nem volt pénzromlás, addig júliusban ismét megkezdődött a pénzünk értékvesztése. Ez folyamat várhatóan nem áll le az év hátralévő részében. A jövő évben pedig számottevően erősödik majd - nyilatkozta lapunknak Török Zoltán. A Raiffeisen Bank vezető elemzője annak kapcsán mondta el ezt, hogy a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) tegnap közölt adatai szerint júliusban 0,1 százalékos volt az infláció. Azok után, hogy az előző három hónapban csökkentek a fogyasztói árak az egy évvel korábbihoz képest. Az előző hónaphoz, júniushoz mérten pedig 0,2 százalékkal emelkedtek az árak.

Török Zoltán szerint az infláció újbóli megjelenését elsősorban az üzemanyagárak és az üdülési szolgáltatások árának a felfelé mozdulása okozta. Emellett, bár ősszel ismét lesznek kisebb rezsicsökkentések, a közüzemi szolgáltatások árának a mesterségesen alacsonyra szorítása már egyre kevésbé fékezi a pénzromlást.

A vezető elemző úgy véli: a harmadik negyedévben akár 0,5 százalékra is növekedhet az infláció, ami az év végére akár két százalék közelébe is felszaladhat. Az éves árindex növekedés azonban nem éri majd el az egy százalékot. A jövő évben pedig megvalósulhat a jegybank inflációs célkitűzése is, ami három százalék. A szakember felhívta a figyelmet arra, hogy a kismértékű, kordában tartott infláció hasznos a nemzetgazdaság működésére nézve. Miután az árak enyhe, rugalmas növekedése segít mozgásban tartani a gazdaságot.

Gabler Gergely, az Erste Bank vezető elemzője kiemelte, hogy az üzemanyagok drágulására lehetett számítani a geopolitikai feszültségek következtében emelkedő olajárak és a jelentősen gyengülő forint miatt. A szolgáltatások 0,9 százalékos havi változása azonban igen nagy meglepetés, a szezonális hatásokon kívül egyéb, egyelőre nem ismeretes tényező is állhatott az áremelkedés mögött - tette hozzá a szakember.

Éves összehasonlításban ugyanakkor továbbra is a háztartási energiaárak estek legnagyobb mértékben, 12 százalékkal, a hatósági energiaárak csökkentése miatt. Az új dohányipari kiskereskedelmi törvény hatására továbbra is nagy, 7,3 százalékos drágulást mutatnak a szeszesital és dohánytermékek, a szolgáltatás árak pedig 1,8 százalékkal emelkedtek átlagosan - hívta fel a figyelmet az elemző.

Bár júliusban szezonális okok miatt tovább csökkentek az élelmiszerárak, ennek mértéke jóval elmaradt a tavalyitól, így éves összehasonlításban 0,4 százalékra mérséklődött az élelmiszerár-csökkenés a júniusi 1,3 százalékról - hangsúlyozta Gabler. Hozzátéve: a maginfláció, amely kiszűri az élelmiszer- és energiaárak hatását, 2,6 százalékon maradt júliusban.

Gabler Gergely szerint viszont a következő hónapokban továbbra is mérsékelt lehet az infláció. Úgy véli: 0 százalék körüli számok valószínűek, különösen a szeptemberre tervezett újabb energiaár-csökkentő lépések miatt. Év végére azonban az előrejelzési szerint már egy százalékra ugorhat a fogyasztói árindex, amikor végleg lecseng a tavaly novemberi, kormányzati rezsicsökkentés hatása. Éves átlagban azonban 0,1 százalék körül maradhat az infláció, jövőre viszont már jelentősebb drágulás jöhet - közölte.

A jövő év végére 3,6 százalékra is ugorhat az inflációs mutató, több tényező együttes hatása miatt - vélik elemzők. Akik szerint a forint jelentősebb gyengülése idővel az üzemanyagon kívül más importtermék árában is megjelenik. Az Európai Központi Bank törekvése, hogy két százalék körülire emelje az euróövezeti árindexet, szintén az "importált" inflációban csapódhat le.

Szerző