Jó hír a büdösbogarakról

Tegye fel a kezét, aki a Magyar Televízióból tudta meg Robin Williams halálát? Vagy éppen Bajor Imréét? Vagy, azért nem értesült ezekről a szomorú hírekről, mert ugye az MTV csak némi késéssel számolt be minderről, már ha egyáltalán. Mert előbb még volt egy keresztény cserkésztalálkozó dalosversenyéről szóló tudósítás, aztán meg szapulni kellett egy kicsit egy külföldi, liberális újságírót, aki szájára merte venni a kis vezetőt, végül még be kellett mondani, hogy kinyílt a pitypang, megírom.

Ugyanis vége azoknak az időknek, amikor rossz hírekkel tömték a liberálisok a nép fejét. Na, mondhatom, meg is volt az eredménye. Nem. Kérem, itt épül szépséges stadion – van róla beszámoló, hogy attól koldulsz. Magas sikértartalmút arattak a boldog mosolyú parasztok valamelyik vazallus birtokán, miközben szép csasztuskákat énekeltek a haza felemelkedéséről – hangképes beszámoló. És az egészségügyben is egyre több a siker. Azt, hogy ha megfájdul a dereka, de annyira, hogy lépni sem tud, mire egy hang a telefonba azt feleli az orvosnál: esetleg két hét múlva tessék érdeklődni – az is diadal, mert mondhatott volna hármat vagy négyet, de még ötöt is, mint nyilván az elmútnyocévben.

De a fontos híreket ezzel együtt bárki tudhatja. Egyrészt, ha orvoshoz kell mennie, tapasztalja, mi is van itt. Másrészt, negyven alatt a telefonjáról. Afölött is. Vagy a facebookról, az internetről a Népszavából vagy a Klubrádióból, esetleg a szomszéd átszól, hogy te, hallottad, hogy a szegény Imre…

Úgyhogy az egész közmédiás izmozásnak sok teteje nincs. Pénzmosoda az egész. Inkább az igazi jó hírek hiányoznak, hogy az ellenzéki pártok mély kussban megegyeztek, most csókolgatják egymást, megvannak a legszuperebb jelöltek és így simán leverik ezt a büdösbogár társaságot. És akkor a köztévé ugye is megoldódik.

Szerző

Mostohatestvérek

A magyar titkosszolgálat is előfizetője egy, az elnyomó rezsimek által kedvelt internet-lehallgató szoftvercsomagnak. Az átlátszó.hu írta meg, hogy egy hacker által nyilvánosságra hozott adathalmazban megtalálták a levelezést, amiben a magyar Nemzetbiztonsági Szakszolgálat segítséget kért a gyártótól a FinFisher nevű kémprogram használatához. (Ez az a szolgálat melynek új vezetőjét a minap előbb nevezte ki Orbán Viktor, minthogy őt a nemzetbiztonsági bizottság javasolta volna.) A szoftvert nem mutatják ki a vírusirtók, de mindenhez hozzáférést biztosít a fertőzött számítógépeken, beleértve a kódolt e-maileket és fájlokat is. Adathalászat ez a javából, és nem látszik felette a kontroll.

Közzétették, hogy a magyar fél saját nevén, kormányzati e-mail címéről (óh, konspiráció!) levelez a céggel. Panaszolja például, hogy nem sikerült fertőző CD-t előállítaniuk. Kiderült az is, hogy lehallgatás helyett, ügyetlenségből megcsörgették a kiszemelt telefont, a cseppet sem gyanús 8888-ként kijelzett számmal. Ráadásul még a titkosított laptopjuk is elromlott, és nem tudják megjavítani.

De nem csak a nemzetbiztonság ilyen veszélyes - bár némiképp ütődött - Nagy Testvér. Mostani hír az is, hogy civil jogvédők a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordultak, mondván: a magánélethez fűződő alkotmányos jogokat sérti, ha bírói engedély nélkül is megfigyeléseket végezhetnek. Az erről szóló keresetüket be is fogadta a bíróság! A TEK-nek ugyanis 2012 januárja óta, ha nemzetbiztonsági célokkal indokolják a megfigyelést, a bíró helyett az igazságügyminiszter adja ki az engedélyt. Így sokkal szélesebb körűek a TEK-esek jogai, és a megszerzett adatokat sem kell megsemmisíteniük az ügy lezárása után.

A kémprogramról kiderült: nemcsak közismert liberális jogállamok - Katar, Vietnam, Nigéria, Mongólia, Bahrein - vásárolják, hanem magáncégek is. (Felrémlik egy régi eset, egy kémszoftverről, bizonyos UD Zrt. esetében, de ez nyilván csak véletlen képzettársítás, meg aztán biztos hazugság is volt...)

Mindenesetre kéne már egy magyar Snowden, hogy végre megtudjuk, mi az ördög folyik valójában ebben a szomorú hazában!

Szerző

Galambosoké a világ

Nem attól lesz valaki nagy művész, hogy díjakat kap. Azok csak azt jelzik, hogy az éppen aktuális hatalom is elismeri, amit a nézők már régóta tudnak. És nem az minősít egy művészt, hogy halálhíre megjelenik-e a manapság közszolgálatinak már csak csúfolt médiumokban. Ha nem közlik, az az intézményről állít ki bizonyítványt.

Nem kell tehát meglepődni azon, hogy Bajor Imre után Robin Williams elhunyta sem érte el a köztévé szerkesztőinek magasságait. A kormány annyi sikeréről és az ellenzék annyi kudarcáról kellett beszámolni, hogy emellé nem fért el más. Meg különben is, szomorúságot okozó eseményekről csak mértékkel szabad hírt adni, nehogy újra lehorgadjon a magyarok felemelt feje.

Bajor Imre valóban nem volt Kossuth-díjas. Nem volt kíváló, vagy érdemes művész, Jászai Mari díjat sem kapott. Csak a közönség szerette. Mert igazi színész volt, ezer arccal és belülről jövő, valódi tehetséggel. Bizonyára jólesett volna neki, ha díjakkal is elismerik, de az, hogy nézők millióit szórakoztatta igényesen és karakteresen, feltehetően mindennél többet jelentett neki. Maradandót alkotott szerepeivel, és mint Robin Williams szinkronhangja, a Jó reggelt Vietnam című filmben. És ha már: a nagyszerű, sokoldalú amerikai színész sem volt - érthetően - Kossuth-díjas. Igaz, ő kapott Oscart, de az itt minálunk a jelek szerint mit sem számít. Ő is a nézőknek játszott, a közönség kedvence lett - és szerepeinek hosszú sorát látva: méltán.

Jelképes az a kis videó, amely a hvg.hu-n látható hétfő óta. Az MTVA vezérigazgató-helyettesétől próbálja megtudni a riporter, miért is nem számoltak be Bajor haláláról. A válasz kínos mosoly, meg egy megjegyzés, tessék írásban feltenni a kérdést a cég kommunikációs osztályának, mi most nem ezért vagyunk itt (mellesleg egy parlamenti eseményen). A riporter még egy kicsit erősködik, végül a kérdezett eltűnik egy ajtó mögött. Az illetőt Galambos Istvánnak hívják, egykor hírszerkesztő volt a közrádióban, ma a közmédiumok egyik feje. Arctalan végrehajtó. A riporter: Kazimir Annamari. Apja a híres rendező, anyja Takács Mari, aki egykor a Magyar Televízió egyik arca volt.

Ma a Galambosoké a világ. Ez mindent megmagyaráz.

Szerző