Kérem, nekünk addig jó, míg Orbán él. Mert mit ad nekünk Orbán? A felelőtlenség szabadságát. Hogy nem kell ám sokat gondolkozni. Benyalsz vagy megszöksz! Tessék választani! Ja, választani azt nem kell, az is agyi tevékenységnek számít. Max válaszd a hazait. A Nemzeti Együttműködés (leánykori neve Hazafias Népfront) jelöltje ezentúl mindig 99,5 százalékot szerez. Benne van ez már valahol az Alaptörvényben, Kerényi is lefestette, és a szolga vigyáz rá az Alaptörvény asztalánál, ahonnan mindenki egyaránt vehet - aki szívében, lelkében fideszes.
És mit ad Orbán az E.ON-nak? Hatszázmilliárd forintot. Guruló forintokkal támogassuk a liberális demokráciák gazdaságát? De nekünk ehhez semmi közünk, mert Ő biztos tudja, miért jó ez nekünk. Minékünk annyi a dolgunk, hogy befizessük az adót. Oszt' jónapot. És kapunk ráadásul stadiont. Cirkusz már van. Kalács is sokaknak - de ők annyit is érnek. És amúgy meg: mindenki másnak kuss. Néhány perccel a csatlakozás tizedik évfordulója után köszönjünk el egy időre Európától. Viszlát. Jó lett volna veled. De mi most megyünk le a mélybe. Nekünk önkény kell. Diktátort ide, hamar. Ha nincs tatár, török, muszka - akkor saját erőből megoldjuk. A magyar lelelményes. És nekünk ne tessenek magyarázni polgári jómodorról, késről és villáról. Mi, ha akarjuk, a hagymát is hagymával esszük. Mi boldogan és öntudatosan hátrafelé nyilazunk, miközben máshol már hadront ütköztetnek. Mi, hiába az ismételgetés, nem akarunk tanulni semmiből.
Viszlát Európa, jó lett volna veled. De nekünk sötétlelkű kisdiktátorok kellenek, kiskirályok és kisoligarchák. Korszerű egyetem, független bíróság, profi közigazgatás, öntudatos művészek, szabad újságírók? - csak megzavarnátok a nép egyszerű lelkét. Így látnak minket a királyi várból. Én mégis azt mondom utoljára:
Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell!
