A Kertész Imrének tulajdonított cél, illetve indíték bírálhatatlan. "Bár a kitüntetettek a helyszínen nem adtak interjút, Kertész Imre a közmédia érdeklődésére - felesége útján - korábban úgy fogalmazott, hogy "a konszenzus megteremtésének a vágyáról és elodázhatatlan szükségességéről szól a díj elfogadása és átvétele".Tehát a nemzeti konszenzus elősegítéséről van szó. Kérdés azonban, hogy döntésekor, illetve a döntéshez való ragaszkodásakor miként észlelte a konszenzus létrehozásának valós körülményeit? Lehetséges, hogy nem érzékeli a különbséget a saját visszafogadása (ne feledjük, kétszer lökte ki a magyar nemzetnek minimum fele, először halálra deportálásakor, másodszor, amikor a Nobel-díjat kapta, s a kilökés nemegyszer olthatatlan visszavágyódást kelt, még ha titkoljuk is; hazaköltözött nemrég) és az egész magyar zsidóság - a mai napig meg nem történt - visszaölelése között? Az utóbbi tartalmazná a holokauszt reális, történelemhű recepciójához való kormányzati illeszkedést is. A személye és a kormány közti konszenzuális kapcsolatba lépést a Szent István Rend révén összetévesztheti a Horthy-rendszert mosdató, a hatalmon levő kurzusban megtestesülő nacionalista politikai erők és a magyar társadalom demokratikus, polgár-öntudatú része között hiányzó konszenzus létrejöttének nem talmi ígéretével. Beleértve - némi magunk általi szépítéssel - a holokauszt után máig itt maradt hazai zsidóságot is.