Elindult a végzet

Hetvenöt évvel ezelőtt olyan események kezdődtek Európában, amelyek végzetessé váltak az egész kontinens, sőt, hamarosan az egész világ, és nem utolsó sorban Magyarország számára. A „gleiwitz-i határincidensként” ismert náci provokáció nyomán lépett működésbe a német hadigépezet Lengyelország ellen, hogy öt és év múlva 50 millió halottat, mérhetetlen szenvedést és pusztulást maga után hagyva pusztuljon bele világuralmi törekvéseibe.

A Népszava 1939. szeptember 2-i számában, amely első oldalán Teleki Pál kormányfőnek az országhoz intézett szózatát és a háború kitörésének és első eseményeinek híreit, míg második oldalán Hitler háborús bejelentését tette közzé, 3. oldalán „Elindult a végzet” címmel jelent meg felhívással felérő vezércikk. Ebből idézünk:

„Nem akartuk, nem tudtuk elhinni, hogy a háború fúriái elszabadultak láncaikról. Hittünk abban, hogy sikerül megmenteni a békét tárgyalásokkal, egyezkedésekkel, engedményekkel. Lestük a híreket és vártuk, reméltük: sikerül tisztességes megegyezéssel a háborút elhárítani. A hajnali órák eseményei minden reményt és minden hitet, bizakodást megsemmisítettek!...

Pénteken hajnali 3 órától dúl a háború Német- és Lengyelország között. Menetelnek a csapatok, szól az ágyú, ropognak a géppuskák, bombákat szórnak le a repülőgépekről.

Dúl a háború és e pillanatban nem tudjuk, hogy hömpölygő áradatáról hol önt ki. kiket ragad magával és hogy szélesedik ki, hogyan lesz belőle világháború.

Hiábavaló reménykedésnek látszik az elszigetelt német-lengyel háború. A háborús tűzvészt, úgy látszik, nem lehet korlátok közé szorítani, nem lehet elszigetelni. A háború lángja átcsap az érdekelt országokon. A különböző katonai szövetségi szerződések és érdekek magukkal rántják a többi nagyhatalmat is Egyre bizonyosabb, hogy nemcsak a német-lengyel háború, hanem az új, a második világháború indult el a végzet útján.

Mi a teendő most? Ezernyi kérdés tódul elénk. Itt a háború, közvetlen közelünkben. Az első parancs számunkra: óvjuk meg minden eszközzel, minden módon, okosan, elszántan, nyugalommal és bizalommal Magyarország békéjét és semlegességét.

A béke és a semlegesség felel meg az ország érdekeinek. Magyar-ország jövőjének és függetlenségének. Bé':e és semlegesség: a szívünkből fakad. A kormány ebben az elhatározásában az egész dolgozó magyar népet maga mögött találja. Béke és semlegesség minden vonatkozásban azt is jelenti, hogy minden propagandától tartózkodni kell, amely a háborúba keveredett országok egyike vagy másika mellett szólna. A béke és a semlegesség alapelve még az érzelmekbe is és felfogásokra is tartózkodást parancsol. Így lehet megóvni az ország békéjét és semlegességét és csak így lehet szolgálni függetlenségét és maradandóságát. Egyik háborús felet sem szabad szolgálni, egyiknek sem szabad kedvezéseket tenni. Tárgyilagos, egészen elfogulatlan és becsületes szándékból fakadó semlegességet kell gyakorolnunk. Csak ez biztosítja részünkre a semlegesség megtartását is. Ilyen magatartás biztosítja, hogy az ország nem sodródik a háborúba és Magyarország megóvhatja legnagyobb kincsét: a békét.

Másik nagy feladatunk most, hogy amíg a háborús vérzivatar körülöttünk tombol, addig idehaza egy valóban megértő, elfogultságokon és gyűlölködésen felülemelkedő kormányzati szellem nyilvánuljon meg. Itthon a legfontosabb feladat olyan atmoszférát teremteni, amely minden párt és minden osztály számára könnyűvé teszi ezekben a nehéz időkben nagy érdekeknek, az ország egyetemes érdekeinek a védelmét. Sok, nagyon sok függ a kormány politikai gyakorlatától, intézkedéseitől és alkalmazandó irányelveitől. Az volna kívánatos, hogy emelkedjék felül mindenen, ami politikai és pártharcok, sőt világnézeti harcok keretébe tartozik. Az volna helyes és az ország érdekeinek megfelelő, ha messzire néző és tárgyilagos, minden érdeket, jó szándékot és jóhiszeműséget figyelembevevő politikai irányzat és politikai gyakorlat alakulna most ki.”

Fotó: Népszava-archívum.

„Könnyű helyzetben” van az utókor, amikor a Népszavában megfogalmazott óhajokat naivnak nevezi. De ha megpróbálunk a kortársak szemével olvasni, akkor is elképesztőnek tűnnek a semlegességről, a társadalmi békéről megfogalmazott mondatok. Bár Horthy-Magyarország csak bő másfél évvel később lép be a háborúba, már ekkor elkötelezettje a hitlerájnak, ha másért nem, az 1938. novemberi I. bécsi döntésért, amellyel visszakapta a Trianonnal elcsatolt Kárpátalját, amelyet 1940. augusztusában a II. bécsi döntés, és Észak-Erdély visszafoglalása követett. Mivel a területi revízió az egész Horthy-korszak vezéreszméje volt, nem sok esélye volt egy német-ellenes politikának, hiába volt Teleki Pál angolbarát. 1939 szeptemberére – éppen a miniszterelnök Teleki sugallatára – elfogadtak két zsidótörvényt, és már ott ültek a magyar országgyűlésben a Nyilaskeresztes Párt képviselői, közel 300 ezer párttaggal országszerte. Bár Teleki 1939 szeptemberében még megtagadta egy magyar vasútvonal használatát a németektől, 1940. novemberében a háromhatalmi egyezmény aláírásával végleg a nácizmus uszályába vitte az országot. Az elindult végzet elkerülhetetlenné vált.