Csalódottan

Jobb- és baloldalon is példát vehetnek Szörényi Leventéről. Aki feltehetően a legkevésbé annak örül, ha a Népszavában méltatják, mert ő aztán - igazoltan - a másik oldalon áll. Ott volt, amióta elindult a pályán és ott is maradt. Ezért hiteles, ha bírálja a most hatalmon terpeszkedőket. Ezt a kritikát sem most kezdte el, szavai emiatt (is) lehetnének megfontolandók. De jogos a feltételes mód: aligha valószínű, hogy az urak éppen ezektől térnek jobb belátásra.
Pedig lenne min elgondolkodniuk. Például azon, miért mondja a közismerten jobboldali, bevallottan Orbán Viktor hívének számító zeneszerző, hogy a politikai szint egyre kevésbé alkalmas a párbeszédre. Vagy mitől jutott el odáig, hogy arról beszéljen, az önmagában kevés, ha valaki döngeti a mellét, hogy ő mekkora magyar. És így tovább. Vég nélkül idézhetnénk a hasonló tételmondatokat a Heti Válaszban megjelent interjúból. Meg a konkrét történeteket Aczél Györgyről és Kerényi Imréről, Koltay Gáborról és a Magyar Művészeti Akadémiáról.
Helyettük nosztalgiázzunk egy kicsit. Idézzük fel, mit is énekelt az Illés együttes 1968-ban. Igaz, a dal szövege Bródy Jánosé, de Szörényi Levente vitte sikerre és nyilván mélyen egyetértett vele. "Ne gondold, ó ne, hogy tied a világ, / Nem fog mindig a szerencse könyörögni hozzád / És ha még most tied a szó, / Ne hidd, hogy így marad örökre, / Ajánlom, tűnjél el a színről sietve."
És ha ez még nem volna elég, érdemes emlékezni egy másik - zeneileg szintén remek - számukra: "Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa, / Azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra, / Azt hiszed, hogy mindig mindent megbocsátunk, / Azt hiszed, hogy megtagadjuk minden álmunk..". Nem véletlen, hogy az utóbbi dal Koncz Zsuzsa valamennyi koncertjének ráadásában elhangzik. "Ezek a fiatalok" annak idején így adtak hangot véleményüknek a rendszerről, a hatalomról, amely egy idő után képtelennek bizonyult a folytatásra.
De azt biztos nem hitte volna Szörényi Levente, hogy Bródy szövegei - születésük után majdnem 50, s a rendszerváltás után 25 évvel - még mindig aktuálisak lesznek. S hogy ugyanarról kell beszélnie, egy interjúban, prózában. Csalódottan.