Előfizetés

Csalódottan

Jobb- és baloldalon is példát vehetnek Szörényi Leventéről. Aki feltehetően a legkevésbé annak örül, ha a Népszavában méltatják, mert ő aztán - igazoltan - a másik oldalon áll. Ott volt, amióta elindult a pályán és ott is maradt. Ezért hiteles, ha bírálja a most hatalmon terpeszkedőket. Ezt a kritikát sem most kezdte el, szavai emiatt (is) lehetnének megfontolandók. De jogos a feltételes mód: aligha valószínű, hogy az urak éppen ezektől térnek jobb belátásra.
Pedig lenne min elgondolkodniuk. Például azon, miért mondja a közismerten jobboldali, bevallottan Orbán Viktor hívének számító zeneszerző, hogy a politikai szint egyre kevésbé alkalmas a párbeszédre. Vagy mitől jutott el odáig, hogy arról beszéljen, az önmagában kevés, ha valaki döngeti a mellét, hogy ő mekkora magyar. És így tovább. Vég nélkül idézhetnénk a hasonló tételmondatokat a Heti Válaszban megjelent interjúból. Meg a konkrét történeteket Aczél Györgyről és Kerényi Imréről, Koltay Gáborról és a Magyar Művészeti Akadémiáról.
Helyettük nosztalgiázzunk egy kicsit. Idézzük fel, mit is énekelt az Illés együttes 1968-ban. Igaz, a dal szövege Bródy Jánosé, de Szörényi Levente vitte sikerre és nyilván mélyen egyetértett vele. "Ne gondold, ó ne, hogy tied a világ, / Nem fog mindig a szerencse könyörögni hozzád / És ha még most tied a szó, / Ne hidd, hogy így marad örökre, / Ajánlom, tűnjél el a színről sietve."
És ha ez még nem volna elég, érdemes emlékezni egy másik - zeneileg szintén remek - számukra: "Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa, / Azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra, / Azt hiszed, hogy mindig mindent megbocsátunk, / Azt hiszed, hogy megtagadjuk minden álmunk..". Nem véletlen, hogy az utóbbi dal Koncz Zsuzsa valamennyi koncertjének ráadásában elhangzik. "Ezek a fiatalok" annak idején így adtak hangot véleményüknek a rendszerről, a hatalomról, amely egy idő után képtelennek bizonyult a folytatásra.
De azt biztos nem hitte volna Szörényi Levente, hogy Bródy szövegei - születésük után majdnem 50, s a rendszerváltás után 25 évvel - még mindig aktuálisak lesznek. S hogy ugyanarról kell beszélnie, egy interjúban, prózában. Csalódottan.

Állami nagygömbőc

Sokat törhették a fejüket a kormányzati marketingesek, milyen újdonsággal lepjék meg a nemzetet. A rezsicsökkentés nagyon bejött, ezt kellene még fokozni. Nosza! Állami kézbe kell venni az áram, a földgáz és a távhőszolgáltatást is. De kinek a keze legyen az az állami? Erről nem nyitottak vitát, mert ki más jöhetett volna szóba, mint a legfőbb állami kéz, Lázár Jánosé. Elférnek a "birodalmában" egyebek mellett az uniós pályázatok forrásai, a vidékfejlesztési támogatási milliárdok, a paksi beruházás, a Takarékbank, a Magyar Posta, a minisztériumok felügyelete és a búr, a búr a búrkalappal - mind, mint hozzá tartozik.

Az új holding természetesen nonprofit lesz. Csak semmi nyereség! Megírták ezt már a régi klasszikusok is, egyikük szobrát éppen most száműzik az egykor róla elnevezett egyetem egyik sarkába. Igaz, ő egy kicsit cizelláltabban fogalmazott a piacgazdaságról, mint a jelenlegi kormány frontemberei. Némely idősebb választópolgárnak e hírre tán még a szeme is könnybe lábad, hiszen régi szép emlékeket ébreszthet benne ez az államosítási láz. Az idő kereke persze nem forgatható vissza, ugyanabba a tervgazdaságba sem léphet kétszer az ország. A valaha volt "létező" szocializmusban még az állami vállalatoknál is elvárás volt a nyereség és jószerével ismeretlen volt a "nonprofit" kifejezés, sőt, a munkásosztály is igen zokon vette, ha a vállalata nem volt nyereséges, és ezért nem kapott nyereségrészesedést. Az már más kérdés, hogy milyen praktikákkal, alkukkal kozmetikázhatták nyereségessé az eladhatatlan árut gyártó állami üzemet is.

Az orbáni társadalomkép azonban már túllépett a fejlett szocializmus alapjainak lerakásán, és már a nyereséget mint olyat is száműzi a gazdaságból. Menne is minden mint a karikacsapás, ha a tények és a gazdasági törvényszerűségek - összefogva a civilekkel, norvégokkal, Brüsszellel és a genetikus baloldallal -, nem torpedóznák meg újra meg újra a szép új világot. Mert hiába a mégoly szent akarat, sajnos tényleg nincsen ingyen ebéd. Villanynak, gáznak, távhőnek bizony ára van. Igaz, a számlát azt már mi fizetjük. Meg az unokáink.

Kampányzoknik

Fű alatt megpróbált ugyan beelőzni a Fidesz (Bálint Toncsi vs. százezer önkéntes), de az igazi kampánynyitó mégis vödör jeges vízzel, síró gyerekkel, vakarózó ebbel, meg egy nem túl okos lóval kezdődött. Minek következtében a baloldali főpolgármester-jelölt zoknijára mind szélesebb bázis mutogathat ismerősként. Egyetlen snitt és haver lett, bár a szocialisták elnökének annyira mégsem, hogy sajtótájékoztatót is tartson vele.Kicsit elmerengtünk a jelölt-zokni fodrozódó vizén, amikor belénk hasított a DK vezetőjének dolgozata: "együttműködés vagy politikai halál". Amit a szövetséges Együtt-PM gyorsolvasó élharcosa (a vitára legalkalmasabb twitteren) legott kommentált is: "nagy csalodas gyf uj cikke. az ellenzek egeszenek megujitasaban nem illetekes mar". A szocialista elnök reakciója elérhetetlen, ám pártjának elnökségi tagja az online Munkások Újságjában, véletlenül aznap "politikai testvérgyilkosságnak" mondja a DK-Együtt "vörös bárók" kísérletét a "majdhogynem halálos sebeket kapott MSZP teljes kivéreztetésére". Büdösödik a fuszekli.

Ha ez nem volna elég, ugyanezen a napon megnyilatkozik Medgyessy Péter pártonkívüli-szocialista ex-kormányfő is. Oka van neki: tíz éve, hogy Kovács László, Lendvai Ildikó, Kiss Péter, Szili Katalin, Kuncze Gábor és a settenkedő trójai faló, a "nem zsigerileg, csak alkalom szülte áruló" gyf megpuccsolta őt. (Pedig "egy miniszterelnököt se tudtak kiizzadni magukból belülről".) Éppen, amikor a 100 napos program után lényegi reformokra tört. A baloldal romlásának puccs-ősbűne meg is változtatta a világtörténelem folyását, nem véletlen, hogy ma esélytelen szemben Orbán Viktorral, aki viszont ("bátran kijelentem") nagyon tehetséges.

Látni: az ember lehet Angyal, vagy ördög (gyf). Csak egyszerre nem lehet mindkettő. Hacsak nem politikus és nincs éppen kampány.