Csütörtökön a zöld frakció felszólította az EU kormányait, hogy felkészült személyeket jelöljenek az EU vezetői posztjaira. Olyanokat, akiktől jobb munka várható el, mint a leköszönő "Barrosotól, Ashtontól és van Rompuytól", az Európai Bizottság és Tanács jelenlegi vezetőitől. A Zöldek elvárják, hogy az EU megosztottságának mérséklésére kelet-európai jelölt is valóban fajsúlyos vezetői posztot kapjon. Azt is elvárják, hogy a ma megrendezésre kerülő állam- és kormányfői csúcs, ha kell, halassza el a biztosokról szóló döntést addig, amíg a 28 jelölt között nem lesz megfelelő számú, a most jelölt négynél sokkal több nő. Ha a jelenlegi kilenc női biztosnál kevesebb nő marad a kormányok által előterjesztett listán, akkor a Zöldek - és feltehetően más frakciók is - leszavazzák a teljes jelölti névsort. Mivel a kormányok jelöltjeiről van szó, nekik lenne fontosabb, hogy mielőbb beiktassák az új Bizottságot.
Catherine Ashton kül- és biztonságpolitikai főbiztos utóda vélhetően nő lesz, az olasz külügyminiszter Federica Mogherini személyében, annak ellenére, hogy a nyáron több tagország elfogadhatatlannak tartotta túlzott oroszbarátságára hivatkozva. Külpolitikai főképviselőként felmerült Radoslaw Sikorski külügyminiszter neve is, de ha Tusk lesz a Tanács elnöke, nem valószínű, hogy két lengyel is főszerepet kapjon. Nem zárható ki a bolgár Kristalina Georgieva sem, mint külpolitikai főbiztos.
A szocialista frakció a parlamenti ratifikálásra váró EU-kanadai kereskedelmi egyezményből akar kivenni egy olyan pontot, amely szerintük túl széles jogokat adna a multinacionális vállalatoknak az EU kormányaival szemben. Bár nem fenyegetőznek vétóval, megállapítják, hogy az egyezmény csak akkor lép hatályba, ha azt az Európai Parlament megszavazza. A Kanadával kötendő kereskedelmi megállapodás körüli csetepaté előjátéka annak a sokkal keményebb küzdelemnek, amely az Egyesült Államokkal aláírandó, hasonló szerződés körül várható. A zöldek és a baloldali frakciók (legalábbis a nyugat-európai baloldaliak) nem, vagy csak az európai szociális, kulturális és környezetvédelmi érdekek kőkemény garantálása mellett fogadnák el a megállapodást, ez utóbbira pedig kevés az esély. Az Európai Parlament, amely Juncker megválasztásának kikényszerítésével egyszer már legyőzte a Tanácsot, láthatóan készen áll az újabb csatákra.
