A Népszavában (Több mint 100 igazgató hiányzik, 08. 25.) olvastam, hogy a tanárok megbízatása új feladatokkal bővül. Az igazgatók megbízólevelük átvételekor egy fontos eligazításban is részesültek. Egy rövid idézet a cikkből: "Az államtitkár hangsúlyozta, az iskolaigazgatók nemcsak az intézményt fogják vezetni, hanem egy település szellemi műhelyét is. Legyen az egy kis falu, vagy egy nagyváros legnagyobb kerületében működő iskola, a tantestületen, a gyermekek jövőjén keresztül tudják alakítani az ott élő közösségek sorsát."
Tehát tanároknak a gyermekek tanításán kívül egy tágabb értelemben vett közösségi (vagy fideszes) érdeknek is meg kell felelniük, formálniuk kell a pedagógusközösséget és az ott élő emberek jövőképét. Pár éve a 168 órában (2009. 12.10.) megjelent Sztankay Ádám írását idézték fel bennem ezek sorok. Beke Katáról emlékezett, aki tanítónak vallotta magát. Sokat küzdött, hogy a szép eszmékből szakmai gyakorlat, jól működő rendszer, hatékony oktatásügy váljon, amely egy épkézláb társadalom gerincét adja. 1993-as parlamenti beszédét ezzel zárta: Kodály Zoltán mondta: egy nemzet kultúráját nem az határozza meg, hogy ki az operaház igazgatója, hanem hogy ki a falu tanítója. Ennél frappánsabban szerintem még senki nem foglalta össze az írástudók ( értelmiség) társadalmi felelősségvállalását.