Orbán Viktor 1989 szeptemberétől a Soros Alapítvány ösztöndíjával az oxfordi Pembroke College-ban az angol liberális filozófia történetét hallgatta. Ez volt az első, és utolsó tanulmánya élete során, mely nem a magyar – rendszerváltás előtti – oktatásból eredezik. Egy félév neki azonban láthatóan oly kevés volt, mint bennem a jóindulat.
Eljobbulása már tudományos alapok nélkül, háztájiból nevelt filozófusok, és/vagy egyházi személyek révén következett be, miközben a demokratikus talaj végképpen kifolyt lábai alól.
Ezek mondjuk tények, de nem igazolják direktben az állami elhülyülés, a politikai demencia eluralgását.
Persze, ha a macskánál nincsenek otthon, cincognak az egerek. Matolcsy, mióta beszabadult a pénzraktárba, eszelős tempóval költekezik, indokolhatatlanul. Indokolás persze van, aki vakhitű, hiszi is, de mégis itt a baj. Ha kell, bankót cserél, meg, ha nem, akkor is. Falut csinál a feleségének. Lázár bekebelezi a teljes közműszolgáltatást, amit azután sosem hagynak majd – ellenzékből sem – újra ésszerűsíteni.
Kitört az ötvenes évek államosítási és avatási hulláma is, ahol felvagdosott nemzetiszínű szalagokkal érhetnénk körül az egyenlítőt – anélkül, hogy bármi valóban elkészült volna. (Mondjuk, a Bubi még idáig sem jutott.)
És ez a liberális tanulmányokat folytató focibolond meghirdette az illiberalizmust, ami a szótár szerint továbbra is a következőt jelenti: szűkkebIű, kicsinyes. Az illiberális demokrácia, vagy pszeudodemokrácia pedig, részleges, alacsony intenzitású, üres demokrácia vagy hibrid rezsim olyan kormányzati rendszer, melyben bár választások vannak, a polgárok nem ismerhetik meg a kormányzati tevékenység jó részét a polgári szabadságjogok nagyfokú korlátozása miatt.
Mindeközben az itthon világsikereket arató kormányfő sorra leltározhatja be a kokikat, és sallerokat – hogy finomak legyünk, és ne nevezzük azokat visszakézből származó véleménynyilvánításnak. Merkel asszony nem jött el a határnyitás ünnepségére, Obama is csak Lengyelországot tisztelte meg a 70. évfordulón. A Kárpátok Maradonája hősiesen kiállt Jean-Claude Juncker volt luxemburgi kormányfő megválasztása ellen az Európai Bizottság (EB) élére – eredmény ismert.
Éppen most Donald Tuskot választották az Európa Tanács élére. Azt az Orbánt is leckéztető lengyel miniszterelnököt, aki orosz-ukrán-ügyben igen határozott elveket képvisel, szemben a „Brüsszeli Győző” pénzvezérelt hintapalintájával.
(Ismerem tetteidet, hogy se hideg, se meleg nem vagy. Bárcsak hideg volnál, vagy meleg! De mivel langyos vagy, se hideg, se meleg, kivetlek a számból." (Jelenések könyve.)
Brüsszelben a mindenórás miniszterelnök kínjában csak annyit tudott mondani, hogy Tusk megválasztása „ésszerű megoldásnak tűnik”. Nem baj, Szijjártó aprítja majd ezt a Tuskot, a diplomácia általa ismert baltás nyelvén.
A hatalmas magyar gazdasági és politikai sikerekről, melyekről nem szűnőn zengedeznek a pesti számlás bárdok, nekem Rejtő Jenő jut eszembe. „Olvassa el főművemet: Hogyan élhetünk gazdagon, sikeresen és egészségesen. Szíves megrendelését a Bostoni Beteg Hajléktalanok Szeretetkórházába várom…”
Akár a magyar kormányfő is írhatta volna, aki a páriát ritkítja…
