Kint hét ágra süt a nyár utolsókat rúgó napja, bent, az egykori Duna Tv hűvös aulájában bemutatkozásra készülődik az új tévésorozat. Egy sor színész, meg majdnem ugyanannyi producer várja az újságírói kérdéseket, s még a két épített díszletbe is beléphetünk. Kék műanyag tasakot húzunk a cipőnkre, és hajrá.
Az épített repülőgép utastere hajszálra repülőgép utastérre hasonlít, az AirHorse névre hallgató fapados légitársaság irodája már nem annyira üt a mai irodákra, mert egy csomó jókedvű, színes babzsák terpeszkedik a földön. Igazán akkor kerülünk közelebb a már félig leforgatott sorozat stílusához, amikor módunk van megnézni egy apró, de jellemző bejátszást a 24 rész valamelyikéből.
Ül Anger Zsolt egy álló autóban, s a volán mögül szavalja a szemünkbe: "Vesztegelek, nem haladok,/ Ebbe mindjárt belehalok." Majd ránk néz, aztán kérdően ki a képből, valahová, ahonnan valószínűleg ráirányul a kamera. De ekkor odalép kintről egy tüsténkedő nőszemély, puderpamaccsal kicsit igazít Anger kinézetén, ő is kérdően hátranéz, mint aki beleegyezést vár, majd kihátrál a képből. Megint Anger jön: "Felhők között van hely bőven,/ Közlekedjen levegőben." A filmbeli légitársaság vezetője szavalja lelkesen a reklámversikéjét.
Abszurdba játszó valóság
Akár színtiszta valóság is lehetne, olyan kábítóan blőd az egész jelenet a kellemkedő reklámversikékkel. Az is elég abszurd, tehát akár valóság is lehetne, amit majd a sorozat elmesél. A Fapad arról szól, hogy hogyan alapít meg egy ambiciózus állatifehérje-feldolgozó - ráunva az állati fehérjékre - AirHorse néven egy fapados magyar légitársaságot, hogyan kezdenek el működni két géppel, amelyek közül egyszerre mindig csak egy képes repülni, mert kettőre már nincs elegendő alkatrész.
A sorozatban a tulajdonosok, a pilóták, légikísérők és reptéri alkalmazottak ügyei-bajai elevenednek meg, s közülük csak elenyészően kevesen értenek ahhoz, ami a feladatuk lenne. Egyszóval, a Fapad című vígjátéksorozat így első hallásra pont olyan, mint amilyen a valóság: abszurdba és groteszkbe játszik. Ehhez jön a szerzők mindent felpörgető nagy ötlete.
A forgatókönyv írói, Litkai Gergely és Vinnai András találmánya az az áldokumentarista stílus, amelyet az illusztrációként bemutatott reklámjelenet érzékletesen képvisel. Azaz hogy úgy pereg előttünk végig a 24 részes történet, mintha nem tévéfilmes módszerrel készült volna, hanem dokumentumfilm forogna. A dokumentumfilmben, mint tudjuk, a kamera elé került személyek pontosan tudják, hogy most filmre veszik őket. És úgy is viselkednek. A természetes viselkedésük is a kamerának szól.
Litkai Gergely és Vinnai András írta az egyenként 26 perces epizódok forgatókönyvét. Litkaitól, aki fiatal kora ellenére már számos televíziós és színpadi produkcióval bizonyította, hogy a humorban nem ismer tréfát, megtudtuk, régi dédelgetett terve volt egy repülős sorozat. Vígjátékban ugyanis remekül hasznosíthatóak a végletes helyzetek, és a levegőben mindennek tétje van.
Ha ketten arról beszélgetnek, hogy az egyiküknek a reggeli után megfájdult a gyomra valamitől, a teljesen hétköznapi szituáció egészen más dimenzióba kerül egy utasszállító gép pilótafülkéjében, miközben ott van mögöttük vagy kétszáz ember. Vagy például amikor a pilóták elfelejtik a pilótafülke ajtajának a PIN-kódját, s nem tudnak bemenni a kabinba. Egy ilyen szituáció sokkal erősebb hatású, mint mikor az otthoni ajtó kódját felejtjük el.
Az áldokumentarista stílus még fokozza a különleges hatást, avat be Litkai a vígjátéksorozat készítésének a titkaiba, hiszen a szituációkat úgy adják elő, mintha dokumentumfilm peregne. Így a legapróbb hülyeségnek is látszik a színe és visszája. Ahogy azt a rövid bejátszásban is láttuk, a színészek úgy adják elő a jelenetet, mint akik tudják - és ezt a néző látja rajtuk -, hogy valahonnan a képen kívülről figyeli őket a kamera. Mint amikor dokumentumfilm készül, s ez a játékba a folyamatosan beleviszi a kukucskálást, a leleplezést és az önreflexiót.
Karakterbiblia a filmhez
A két forgatókönyvíró úgy dolgozott össze, hogy mindenekelőtt megírták a karakterbibliát, pontosan kidolgozva a szereplők tulajdonságait. Ennek alapján folyt a színészválogatás, amelynek módszere sem volt szokványos. Litkai, aki a kreatív mindenesként fogja össze a sorozat alkotógárdáját, azt találta ki, hogy a válogatásnál a megadott karakterleírások alapján a színészeknek állásinterjút kellett rögtönözniük.
Ez sokkal izgalmasabb volt, mondja a munkafolyamatról. Előre megírt jeleneteket is bedobtak a tesztfeladatok közé, ez pedig később, az epizódok megírásakor jelentett nagy könnyebbséget. És miután sem a televízió, sem a producerek nem szóltak bele munkájukba, a színészválogatást is teljesen saját belátásuk szerint végezték.
Ez az önállóság különösen azért volt kivételes lehetőség, mert így sikerült beválogatniuk a sorozatba a független színházakban, alternatív színpadi csapatokban dolgozó színészeket, azaz olyan arcokat, akik nem szoktak a televízió sorozataiban megjelenni. Ez, ahogy a forgatókönyvíró fogalmaz, nagyon nagy adománya a sorozatnak. Reményei szerint ezt visszaigazolja majd a Fapad közönségfogadtatása.
Előtte azonban már ott helyben Zomborácz Virág rendező visszaigazolja a színészválasztás előnyeit. Most a sorozat forgatásának félútján az a véleménye, a közönség a régi kedvencek mellé biztosan fel fog fedezni újakat is, mert szerinte "Gergőék elképesztően jó fazonokat találtak" a sorozathoz, közülük többen most kerülnek először a tévé nyilvánossága elé.
A sorozatot három fiatal rendező tartja kézben. Zomborácz Virág mellett Fazakas Péter és László Péter osztoznak a rendezői teendőkön. Akár epizódon belül is váltják egymást, de ez a kívülállónak észrevétlen marad. A három rendezői attitűdöt az olvasópróbákon csiszolták egymáshoz, ekkor dőlt el, ki melyik részt rendezi.
A mozikban Zomborácz Virág még a Fapad televíziós bemutatója előtt, szeptember első felében debütál majd rendezőként első játékfilmjével, az Utóélettel, amelynek fanyar humorát most nyáron Karlovy Varyban nagy nevetésekkel fogadta a cseh közönség. A tévésorozatban - akárcsak játékfilmjében - rendezőként azt érzi legfőbb feladatának, hogy színészeit visszafogja a harsányabb színektől.
Mint mondja, humorban rendkívül érzékeny, legfőként arra törekszik, hogy a színészi játék visszafogott legyen, hogy ne csússzon át teátrális, hatásvadász vagy műfajidegen régióba.
Egy epizód - 12 millió forint
A Fapad jeleneteit leggyakrabban eredeti színhelyeken vették fel, forgattak például a Ferihegy 1-en és Ferihegy 2-őn (úgy látszik, még a névváltozás előtt játszódtak a dolgok), készültek jelenetek hangárban, valódi Boeing 767-es mellett. A valósághűség érdekében a jelenetek sok esetben kézikamerával készültek, Vajda Péter vezető operatőr és Markert Károly operatőr az áldokumentum jelleg képi hangulatának letéteményesi.
A sorozat producere Kálomista Gábor, a költségvetés epizódonként 12 millió forintot tesz ki. A Fapad 24 epizódját az M1 fogja sugározni októbertől. Még a sorozat folytatása sincs kizárva, attól függően, hogy hogyan reagál rá a nézőközönség.
Anger Zsolt: A nyomozó című film abszurd humorú főszereplője a Fapad abszolút főszereplője. Ő találja ki a magyar fapados társaságot, meg is alapítja és igyekszik sikerre vinni. Amikor a Fapadról kérdezem, először a humorról foglalja össze, amit fontosnak tart: ennek a szerepnek más a humora, mint A nyomozónak. De szerinte igazából mindegy, hogy milyen nevet adunk a humornak, mert a humor akkor jó, ha megnevettet. Humor és humor között az a különbség, hogy hol ragadja meg az embert: van olyan humor, amely az eszednél ragad meg, van, amelyik a szívednél, és van, amelyik a nemi szervednél.
Gogol óta tudjuk, teszi hozzá, hogy mindig akkor nevetünk a legjobb ízűen, amikor magunkon nevetünk, amikor magunkra ismerünk. Az a véleménye, hogy Litkai Gergely és Vinnai András az abszurdnak és a szürrealizmusnak a mesterei, nagyon jó szövegeket írtak a színészeiknek, ahol minden mondat a helyén van és minden nagyon fontos.
A sorozat figurái valójában archetípusok, olyan értelemben, ahogy Milne tudta legügyesebben belesűríteni a mesébe az archetípusokat Micimackótól kezdve Kangán keresztül a Tigrisig. Mindenkit meg lehet benne találni. A Fapadban alakított figuráról azt mondja, szeretnivaló, de a szociopátiáig önző gazember. Akire viszont nem lehet haragudni. A sorozatban, ahogy Anger látja, nincsenek csak fekete, meg csak fehér karakterek, hanem csak álmodozó és elesett emberek vannak, akik adott esetben nagyon izgalmas és érdekes szituációba keverednek.
Reményei szerint a nézők magukra fognak ismerni, a saját gyengeségeiket, saját csetlésüket-botlásukat, hiúságukat, rossz és jó tulajdonságaikat látják viszont, nagyon szórakoztató és elgondolkodtató formában.
Az áldokumentarista stílusról Anger azt mondja, amikor a kamera vállaltan jelen van, akkor olyan, mint egy partner. Nagyon jó fogódzó a nézőnek. Amikor meglehetősen torz valóságot mutat fel a játék, abszurditásokkal, képtelenségekkel, extremitásokkal, de úgy, mintha egy dokumentumfilm stábja előtt történne az egész, akkor a néző hajlamosabb elgondolkodni, hogy mindez akár meg is történhet.
Dobó Kata: Nagyon szexi, okos pilótanőt kell alakítania. Egy olyan csinos első pilótát, akinek nagyon fontos, hogy tessen a férfiaknak. Ez még akkor is kellemes szerep, mondja, ha valójában a figura nem feltétlenül a legerősebb humorforrás a sorozatban. Kata repülni nem feltétlenül szeret, és boldog, hogy a szimulátorral sem kellett felszállnia. De az nagyon érdekes volt, hogy egy igazi pilóta a forgatás előtt elmagyarázta neki, melyik szövegnél milyen gombhoz-fogantyúhoz kell nyúlnia ahhoz, ahogy a repülés hitelesnek tűnjön majd a képernyőn.
Rezes Judit: A mozinéző szintén A nyomozó című filmből ismeri, a Fapadban pilótát alakít. Régen halálosan félt repülni. Aztán a Katona Jószef Színház tagjaként az elmúlt tíz évben olyan sokat utazott vendégszereplésekre, főként repülővel, hogy már elviselhetővé lett számára. Az segített leginkább, amit egy pilóta ajánlott félelmére orvosságként. Azt mondta, ha azt el tudta magától érni, hogy ennyire rettegjen a repüléstől, akkor ugyanúgy érje el magától azt, hogy beleszeressen. Beleszeretésről nem lehet szó, de szereplőként határozottan érdekesnek találja a pilótafoglalkozást. Épp ezért jó színésznek lenni, teszi hozzá, mert az ember minden lehet. Még az is, ami valójában félelmetes. A karakter, akit megjelenít, elmondása szerint nagyon családcentrikus, még a munkájában sem tud elfeledkezni a két gyerekéről és a férjéről. Állandóan rajtuk jár az esze, ebből adódnak a groteszk helyzetek. A "mintha dokumentumfilm" módszerben azt tartja üdítőnek, hogy megvan benne a kikacsintás, a plusz játék lehetősége.
