Egyébként Szálasiról is szó esik, az egyik tanulmány az első világháború tisztjeként kísérli meg az életút elejét nyomon követni, de a gyér adatokból nem derül ki, mennyire éltek már benne az abszurd nacionalista elméletek.
Ám az igazán fontos írások a könyvben nem személyekről szólnak, hanem például arról, hogy a magyar állam a 60-as, 70-es években miként próbált egyre több valutát szerezni a nyugat-németektől a holokauszt kárpótlása ürügyén.
(Amikor még nem is volt hivatalos diplomáciai kapcsolat a két állam között.) A legsúlyosabb dolgozat talán az, amelyben teremről-teremre haladva bemutatja a Terror Háza tényszerű tévedéseit, elhallgatásait, felületességeit, és alapvetően téves koncepcióját, amely nem hajlandó tudomásul venni a diktatúrák különbözőségeit.
Végül ugyanilyen alapossággal okadatolja a Szabadság térre felállított arkangyalos, sasos emlékmű alapvető hazugságát, hiszen a német megszállás idejére már számtalan rasszista törvényt fogadtak el és bőven zajlott a nemkívánatosnak minősített személyek vagyonának elrablása.
Mondhatni - teljes joggal -, hogy hiánypótló munkák ezek, amelyekkel a szerző a XX. századi történelmünk hézagait igyekszik kitölteni. Sok ilyesfajta munkára lenne még szükség, akár Ungvárytól, akár másoktól, hogy közvetlen történelmi múltunkat a valósághoz híven megismerhessük.