Példátlan etnikai tisztogatás Irakban

Megdöbbentő jelentést tett közzé tegnap az Amnesty Inernational (AI). Az emberjogi szervezet szerint az Iszlám Állam szélsőséges szunnita terrorcsoportosulás történelmi méretű, "szisztematikus etnikai tisztogató hadjáratot" folytat Irak északi részén, ahol az interneten is közzétett lefejezések mellett tömeges kivégzéseket és emberrablásokat hajt végre. Az AI leszögezi, a terrorcsoport háborús bűncselekményekkel vádolható.

A jelentés elsősorban a túlélők beszámolóira alapoz. Ezekből egyértelműen kiderül, hogy mindenekelőtt az észak-iraki kisebbségek tagjai, például a keresztények, a síita türkmének és a jazidiak vannak veszélyben. Navi Pillay, az ENSZ emberi jogi főbiztosa már múlt héten jelezte, hogy a világszervezet információi szerint etnikai tisztogatás zajlik a térségben.

Az AI azt állítja, bizonyítékai vannak arra, hogy augusztusban tömeges gyilkosságok történtek a jazidik által lakott Szindzsár térségében, haláltáborokká változtatta a régiót azzal a céllal, hogy eltüntesse minden nem arab és nem szunnita muzulmán kisebbség nyomait.

Az Amnesty úgy tudja, a két legsúlyosabb tömeggyilkosságot augusztus 3-án és 15-én követték el Kiníja és Koso falvakban, ahol az áldozatok száma több százra tehető. Az Iszlám Állam rémuralma tízezrek menekülését idézte elő, a foglyul ejtett jazidiak sorsa máig ismeretlen.

Kik a dzsihádisták célpontjai?

Irak becsült lakossága mintegy 32,5 millió, legalábbis ennyi volt az Iszlám Állam offenzívája előtt. Pontos népszámlálási adatok nincsenek, de annyi ismert, hogy Szaddam Huszein uralma idején folyamatos volt a kivándorlás, majd a diktátort megdöntő háború, az azt követő etnika-törzsi villongások idején folytatódott. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint több mint két millió embert hagyta el az országot, a középosztály közel 40 százaléka távozott ezen évek során.

Irak népességének 97 százaléka muzulmán. A két nagy ágazat közül a síita a domináns, a lakosság 61 százaléka, 32-33 százalék szunnita.  Mintegy 5 százaléknyira tehető azok aránya, akik nem tartoznak a két fő muzulmán valláshoz. E csoport megoszlása rendkívül sokszínű, sok kisebb vallás alkotja. Becsült adatok szerint 1,3 millió keresztény él az országban, ezen belül 750 000 nesztoriánus, 420 000 káld katolikus, 100 000 szír katolikus, 20 000 örmény ortodox .

Az utóbbi időben, a dzsihádisták üldöztetésének elsődleges célpontjává a jazidik váltak. Ők az egyik elszigetelve élő kurd nyelvű, de nem muzulmán csoport, számukat félmillióra becsülik. A jazidiakat a szunnita Iszlám Állam "sátánimádóknak" tartja, ezért is üldözi kiemelten. Ősi gyökerekből táplálkozó monoteista vallásuk egyes elemei az égitestek óbabilóni kultuszára, mások a Mithrász-kultuszra vezethetőek vissza. A közösség jelenleg három képviselővel rendelkezik az iraki parlamentben.

Hasonló kis közösség még a síitából kiszakadt szekta, az Ahl-e Haqq tagjai, ők mintegy 200 ezren vannak. Az említetteken túl még több kevésbé ismert csoport tartozik az 5 százalékhoz. A Wikipédia szerint egy másik zárt, titkos vallás a Shabak, például csak Irakban található; számuk közel 70 000, itt található a világon egyedüliként fennmaradt gnosztikus keresztény egyház, a Mandean; számuk 30 000 fő. Élnek még a bahaiták, mintegy 3000-en, és kevesebb mint 2500 izraelita.

Etnikai megosztottság szerint a lakosság 71 százaléka arab , 24 kurd, 5 asszír, 0,4 shabak és a százalékban alig kifejezehető 20 000 örmény.

Szerző

Nyitott kérdés Skócia függetlensége

Két héttel a szeptember 18-ra kiírt függetlenségi referendum előtt hat százalékos közelségbe került a függetlenségpártiak és az azt ellenzők tábora. Néhány napon belül két közvélemény-kutatás is napvilágot látott, a kirajzolódó tendencia egyértelmű - látványosan növekedett az Egyesült Királyságtól való elszakadást támogatók száma.  

Tegnap mutatta be a You Gov közvélemény kutató a The Sun és a The Times megrendelésére készült felmérést, amely szerint 47 százalék szavazna az elszakadásra, 53 százalék arra, hogy Skócia a brit unió része maradjon.

A függetlenségpártiak aránya egyetlen hónap alatt 8 százalékkal emelkedett, a két tábor közötti különbség felére csökkent az augusztus közepén végzett felméréshez képest. Abban a felmérésben még 14 százalékos előnnyel rendelkeztek az elszakadást ellenzők. 

Múlt pénteken a Survation intézet adott közzé egy felmérést, az adatok gyakorlatilag megegyeztek a You Gov számaival. A kampányban hátralévő két hét a függetlenségpártiaknak kedvezhet, mert a felmérések azt mutatják, hogy a bizonytalanok között ez a domináns opció, ha mégis elmennek szavazni, kétszer nagyobb valószínűséggel voksolnának a függetlenségre, mint ellene.

A You Gov értékelése szerint "elérhető közelségbe került" Skócia függetlensége, ha a népszavazás végeredménye végül a jelenlegi erőviszonyokat tükrözi majd, azaz szűk többséggel nyernek az unió pártiak, akkor sem lehet kizárni, hogy 10-15 éven belül újabb referendumot tartanak Skóciában a függetlenségről.

A közvélemény kutatások adatait összesítő és kiértékelő John Curtice, Strathclyde Egyetem politika tudományi professzora azonban úgy vélekedik, nem kell elhamarkodott következtetéseket levonni a felmérésekből. "Várjuk meg az első olyan kutatást, amelyben a függetlenségpártiak kerülnek többségbe", fogalmazott a professzor.

Brit és nemzetközi hírességek "Let's Stay Together" (Maradjunk együtt) címmel kampányt indítottak annak érdekében, hogy segítsenek megakadályozni Nagy-Britannia felbomlását. Olyan sztárok próbálják jobb belátásra bírni a függetlenségpárti skótokat, mint Paul McCartney, Beatles volt basszusgitárosa , Mick Jagger, a Rolling Stones frontembere.

Szerző
Frissítve: 2014.09.02. 23:07

Diplomáciai csata az aranykincsekért

Publikálás dátuma
2014.09.03. 07:34
A bahcsiszeráji múzeum a kiállítás anyagának közel felét adta. Képünkön a Hansaray, a tatár kánok palotája FOTÓ: EUROPRESS/GETTY
Ki gondolta volna, hogy az orosz-ukrán háborúskodás utoléri a múzeumok világát is? Hónapok óta tart a vita arról, kinek adja vissza az amszterdami Allard Pierson régészeti múzeum azokat a páratlan kincseket, amelyeket még a Krím orosz elcsatolása előtt kapott kölcsön a szimferopoli, a kercsenszkiji, a bahcsiszeráji és a szevasztopoli múzeumoktól.

Összesen félezer, a Krímből származó tárgy diplomáciai csata dúl. Csak a kincsek hetedének értékét, ami a szimferopoli múzeumból származik, 172 ezer euróra becsülik. Az egész kollekció értéke meghaladja az egymillió eurót.  A kiállítási anyagban nagyszerű régészeti leletek szerepelnek, gyönyörű drágakő-berakású ékszerek, köztük nyakék, karperec, gyűrű, fülbevaló, fegyver.

A szimferopoli múzeumtól kapott tárgyak a kései szkíta korszakból származnak, többek között egy szkíta bronz üst, lovas díszek és juh formájú edények. A Kercsenszkijből származó értékek között vannak szobrok, íjak, kerámiák, üveg készítmények, festett vázák és terrakotta szobrocskák, valamint temetkezési eszközök. A bahcsiszeráji múzeum 215 kiállítási tárggyal vesz részt Amszterdamban.

A kiállítás szervezői felelősséggel tartoznak a krími múzeumoknak, annak ellenére is, hogy azok most orosz területen vannak, de ugyanakkor az ukrán kormányra is tekintettel kell lenniük, amely az értékek kivitelét engedélyezte. A vitába bevont nemzetközi jogászok hiába törték a fejüket, hasonló problémával nem igen találkoztak. Az időszámítás előtti 6. és 2. század közötti időből származó aranyeszközöket akkor vitték ki a félszigetről, amikor az még Ukrajna része volt.

Csakhogy azóta alapvetően megváltozott a helyzet: Ukrajna ezért magának követeli "A Krím a Fekete-tenger aranya és titkai" című kiállításon február eleje óta bemutatott értékeket. S, természetesen, maguknak követelik a krími múzeumok is.  Hollandia politikájából az következne, hogy Kijev kérésének tegyen eleget, hiszen a többi nyugati országhoz hasonlóan, változatlanul nem ismeri el Moszkva jogát a Krím bekebelezésére.

Csakhogy, úgy látszik, a politika is óvatosabb, különösen az után, hogy a nemzetközi jogászoktól sem kapott semmiféle támpontot. Ezért tudomásul veszik az Amszterdami Egyetem döntését: sem Kijev, sem Moszkva követelésének nem tesznek eleget. Megvárják, milyen döntést hoz az erre hivatott bíróság, vagy miben egyeznek meg az érdekelt felek.

Természetesen, ilyen megegyezésre hiába is várnának. Marad, tehát, a bíráskodás, ami akár évekig is elhúzódhat. Addig pedig a szkíta aranykincseket bemutató kiállítást talán be sem zárják. Mindenesetre, úgy tűnik, a már meghosszabbított időpont, szeptember után is látogathatóak lesznek a Fekete-tenger aranyai.

Amíg eldől a krími arany sorsa, folyik a diplomáciai csatározás. Pontosabban, a nyilatkozatháború. Bár mindkét fél, az ukrán kulturális miniszter éppen úgy, mint az orosz Szövetségi Tanács krími képviselője azt bizonygatja, hogy bírósághoz fordulnak javaik visszaszerzéséért, ennek eddig sok jelét nem lehetett tapasztalni.

Meglepő óvatosság tapasztalható Moszkva részéről is. Az orosz kulturális miniszter miközben azt nyilatkozta, hogy a kincsek Ukrajnába szállítása egyenértékű lenne azok ellopásával, éppen a Krímben tett látogatásakor azt is szükségesnek tartotta kijelenteni, hogy minisztériuma nem kíván beavatkozni a kérdés rendezésébe, nehogy szükségtelenül politikai színezetet adjon a problémának.

Többen úgy vélik, hogy a Kreml nem szeretne olyan színben feltűnni, mintha újabb ukrán vagyonra igyekezne rátenni a kezét. A tárgyalások a múzeumok szintjén zajlanak, és a jelek szerint Moszkva szeretné, ha ott is folytatódnának. A holland külügyminisztérium hasonló álláspontra helyezkedett. Ezzel tulajdonképpen cáfolták a kérdésben érdekelt néhány hivatalnok kijelentését, miszerint a kiállítási tárgyak sorsa állami szinten fog eldőlni.

Szerintük a kérdés jogi oldala teljesen egyértelmű: a krími múzeumok Amszterdamban írták alá a megfelelő szerződéseket, méghozzá a múzeumigazgató a múzeumigazgatóval. Hasonló álláspontot képviselnek azok a nemzetközi jogászok is, akiket a krími múzeumok kértek fel a hollandiai tárgyalásokra. Szerintük Ukrajna a kincseknek csak másodlagos birtokosa, az elsődleges tulajdonosok maguk a múzeumok, amelyek a szerződéseket megkötötték.

Ezeknek a szerződéseknek a betűjéből és a szelleméből következik, hogy őket illetik a kiállítási tárgyak. Szemet hunyni, természetesen, a felett sem lehet, hogy még ezekbe a szerződésekbe is belefoglalták, hogy a kiállított tárgyak az ukrán állam tulajdonát képezi.

Bonyolítja a helyzetet, hogy mint erre az amszterdami múzeum egyik munkatársa is felhívta a figyelmet, a nemzetközi gyakorlat az, hogy olyan módon adják vissza a kiállítási tárgyakat, ahogy azokat kapták. Ebben az esetben központilag, Kijeven keresztül kellene ezt megtenni. Még a szentpétervári Ermitázs igazgatója is úgy véli, igazi kihívás ez a jogászoknak és a diplomatáknak.

Szerző