A cigarettafüst ugye manapság egy ilyen helyen kapásból kiesik. Erkölcstelenséget szerte az országban tapasztalok, a politika köreiben különösen, de speciel az Orfeumban egyáltalán nem. Tulajdonképpen nem először hiányolom, hiszen az éjszakai bárok világához hozzátartozna a fülledt erotika.
Egy ilyen műsorban mindenképp. Ha nem is igazából, de legalább játszásiból azt kellene éreznem, amikor kijön egy táncosnő az asztalokhoz - amúgy gyakrabban kellene tennie -, akkor úgy néz rá a vendégekre, hogy ha férfi, "berosál", ha nő, pukkad a sárga irigységtől. Hihetetlen csábosnak kell lennie ennek a nézésnek, akár felhívásnak keringőre, kalandra, jóleső erkölcstelenségre.
Nem ilyen. Az érződik mögötte, hogy a koreográfusok, Szabó Anikó és Túri Lajos, ezt is beállították, nincs benne improvizáció, nem mutatkozik meg markáns egyéniség. Amúgy a lányok és a fiúk remekül, temperamentumosan táncolnak. A nagy Gatsby-t alakító Berkes Olivér kiválóan énekel, elegáns, sármos.
Az őt körülzsongó hölgyek, Gondi Helén, Kállai-Kiss Zsófi szintén igényesen énekelnek, csinosak, kívánatosak. Csak azt a fránya romlottságot nem tudják elhitetni, amihez ebben az esetben stílszerűen szükség lenne. Színvonalas, feszes, szórakoztató a műsor.
De kellene bele egy kis, vagy éppen sok kiszámíthatatlanság, bizsergető erkölcstelenség, határokat feszegető féktelenség, nagyvilági, előkelő dekadencia, nyomasztóan is izgató fülledtség. Szeretem és méltányolom az Orfeum műsorainak kulturált igényességét. És furcsa módon már nem először, ez kelt hiányérzetet bennem, mert ez a műfaj ennél romlottabban elementáris.