Lassan, de biztosan megkapják nem létező obsitjukat azok, akik még emlékeznek a fenti mondatra. Többnyire a kiképző őrmesterek bődültek rá eképpen a bakákra, akik bevonulásuk után egy ideig még azt hitték, hogy a seregben is kell hogy legyen értelme a dolgoknak. Aztán – néhány fenyítés, vagy elmaradt kimenő és hazautazás után – megértették, hogy jobb, ha nem magyaráznak meg semmit.
A kormány jeles vezetői és kommunikátorai valószínűleg már nem részesültek ezekben az örömökben, és mivel a népben sajnos kevesen rendelkeznek kiképző őrmesteri hajlamokkal, mindent megmagyaráznak. Hogy nekünk milyen jó. Nem jó, de azért megmagyarázzák.
Most például azt, hogy milyen példásan elbánnak a bankokkal. No és megint indul a rezsicsökkentés-imamalom. Hogy közben mindennek az ára megy fel, mert valahogy a kereskedelemnek is pótolni kell a veszteséget, arról megint nem lesz egy szó sem és addig mondogatják megint a rezsicsökkentés jótékony hatását, hogy azt sem vesszük észre, hogy minden másra kétszer annyit költünk, még egy évvel ezelőtt. Pedig nem kell mást, csak boltba járni. Persze, itt van az ideje az újabb mindent elsöprő mantrának, hiszen szűk másfél hónapban megint választunk. Azaz szavazunk.
A seregbeli magyarázkodásnak emlékezetem szerint nem volt semmilyen anyagi vonzata. Egyik oldalon sem. A mostani tájékoztató kampányét egyelőre nem tudjuk. De ha megtudjuk, félő, hogy akkor sem történik semmi.
