A felperes hitelintézet keresetében a többi pénzügyi intézményhez hasonlóan azt kérte, a bíróság állapítsa meg, hogy a kérelemben megjelölt időszakban általános szerződéses feltételei (ászf) tisztességesek voltak, ezért érvényesek.
A BB emellett kérte a bírósági eljárás felfüggesztését, továbbá, hogy a törvényszék forduljon az Alkotmánybírósághoz (Ab) és kezdeményezzen előzetes döntéshozatali eljárást az Európai Unió bíróságánál, amit a törvényszék elutasított.
Az alperes magyar állam a felperes valamennyi indítványának elutasítását kérte.
A BB jogi képviselője a tárgyaláson fenntartotta keresetét, amiben többek között felidézte a Kúria azon döntését, amely az egyoldalú szerződésmódosítással foglalkozva kimondta, annak tisztességtelensége nem vizsgálható, ha a hitelintézeti törvénynek megfelelt. Bírói ítéleteket csatolt keresetéhez arról, hogy a bank ászf-ei megfelelnek a törvényi feltételeknek. A felperes szerint a felmondási jogot a törvény biztosítja, ezért a tisztességesség szempontjából nem szükséges vizsgálni.
A bank álláspontja szerint a per alapjául szolgáló törvény nem vonatkozik a devizában nyújtott és devizában törlesztett hitelek szerződéses feltételeire, valamint azokra az ügyletekre, amelyek esetében referenciakamathoz kötötték az ügyleti kamatot.
Az állam ellenkeresete szerint a perben kizárólag a törvényben felállított vélelem vizsgálható, kimenetelére sem a magatartási kódex, sem a felügyeleti hatóság megállapításai nincsenek hatással.
A Kúria által lefektetett egyes elvekről szólva az alperes állam egyebek között kiemelte az egyértelmű, érthető megfogalmazás szükségességét, mondván, matematikai képletek, idegen kifejezések esetén a fogyasztó nem képes saját kockázataira vonatkozó következtetések levonására. Az ászf-nak reális alternatívát kell biztosítania a szerződésmódosítással szemben. Nem felel meg továbbá a szimmetria elvének az a szerződés, amely ugyan nem zárja ki, de nem is teszi kötelezővé a szerződés fogyasztó javára történő módosítását.
Az alperes jogi képviselője a tárgyaláson kifejtette, a jogalkotó szándéka az volt, hogy a jogszabály minden fogyasztói kölcsönre érvényes legyen, ezért a felperes által megjelölt termékek nem vonhatók ki a szerződéses kikötések vizsgálata alól. A bank jogi képviselője erre úgy reagált, az alperes jogértelmezése téves, a törvény ugyanis a devizaalapú hitelekre vonatkozóan tartalmaz iránymutatást, a devizahitelekre nem.
A felperes hangsúlyozta, a BB a piactól jelentősen eltérő hitelezési gyakorlatot folytatott, aki devizában kérte a hitel folyósítását, abban kapta és abban is törleszthetett. A bíró a tárgyaláson szünetet rendelt el, hogy a felperes további dokumentumokat nyújthasson be.
A felperes jogi képviselője a tárgyalás berekesztésének bejelentése után még kifejtette, hogy a törvény nem tartalmazott a felmondási joggal kapcsolatban alternatívára vonatkozó megszorítást, ami koherens az EU irányelvvel is. A bank árazási gyakorlatáról azt mondta, ha a feltételek a fogyasztó számára kedvezően változtak, a felperes azokat érvényesítette. Az átláthatóság elve kapcsán a Magyar Cetelem Bankra (MCB) vonatkozó határozatra hivatkozott.
Az MCB esetében a törvényszék megállapította, hogy a bank meghatározott időszakokban jogosult volt a kamatot, valamennyi díjat és költséget az adósok számára kedvezőtlenül, egyoldalúan módosítani.
Az állam jogi képviselője fenntartotta indítványát és kérte a felperes kérelmeinek elutasítását. Kizárta a részleges érvénytelenség elismerését, szakértők bevonását nem tartotta szükségesnek és kérte a bizonyítási eljárás elutasítását.
A törvényszék szeptember 18-án hirdeti ki határozatát.
