Olvasom a Népszavában, hogy Szekeres Imre, az MSZP közgazdasági tagozatának elnöke, egy "Különvéleményben" megköszönte Gyurcsány Ferenc tanácsait, amelyek megjelentek a Népszabadságban. Megköszönte ezeket és bejelentette, hogy "nem kérnek belőle". Egy olvasónak az a benyomása, hogy Szekeres Imre egy zseni, aki mindent tud a szocialista pártban, és nincs szüksége tanácsokra. Lehet, hogy igaza is van. Szekeres azt írja, hogy "forradalom kell", hogy "az orbáni rendszer nem legitim", sajnos, mondom én, de létezik és virul. Szekeres Imre megint akar létrehozni valamiféle köröket, kerekasztalokat, meg "kezdeményezi a feltétel nélküli alapjövedelmet és az idős embereknek biztosítandó apalelátást". Nagy bemondással értesít bennünket arról, amit minden magyar baloldali választó nagyon jól tud, hogy "tisztában vagyunk azzal, az MSZP hegemóniája véget ért". Egy dologról nem ír a tisztelt Szekeres Imre. Arról, hogy ő maga több, mint 20 éve van az MSZP vezetésében. Volt ő már majdnem minden beosztásban. Ki nem engedte őt ebben a 20-25 évben, hogy mindent meg tudjon tenni, hogy a baloldali párt talpon maradjon, hogy tényleg a szegény emberek oldalán aljon? Ki zavarta őt abban, hogy mindent megtegyen azért, hogy befejeződjenek a belső harcok egymás ellen az MSZP-ben? Ki nem engedte meg neki, meg a társainak, hogy a pártnak legyen igazi baloldali médiája? Hogy ne csak az ingatlanokra, irodákra, székházakra költsenek, hanem segítsék a baloldali sajtó fennmaradását? Miért hallgatott Szekeres akkor, amikor a volt pártelnöke, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök lett? Miért nem lépett fel ez ellen? Lehet folytatni a kérdéseket. De nem szükséges. Egy elkeseredett, idős szocialista politikus gondolatai ezek. Az MSZP-nek szüksége van okos, rámenős, határozott politikusokra, olyanokra, akik nem másokat hibáztatnak a gondok miatt, nem forradalmakról álmodoznak, még ha békések is ezek, hanem dolgozni akarnak nagyon keményen a magyar baloldali emberek érdekében.