Elmaradt kilakoltatás

Élőlánccal védenek meg egy hétgyermekes családot a kilakoltatástól - jelentette be korábban a Város Mindenkié csoport. A kilakoltatást a kőbányai önkormányzat tegnapra tűzte ki, 25 aktivista fel is vonult – a végrehajtó halasztott.

Szeptember 4-re tűzte ki korábban a kőbányai önkormányzat egy hétgyermekes család kilakoltatását a Noszlopy utcában anélkül, hogy elhelyezést biztosított volna neki. Mint beszámoltunk róla, a Város Mindenkié (AVM) aktivistái és szimpatizánsai élőláncot hirdettek, hogy megakadályozzák a kilakoltatást, amely reggel 10-re volt kiírva.

Az aktivisták reggel 8-tól védték a lakást. Délelőtt kétszer jelent meg rendőrségi gépkocsi a helyszínen, de rövid idő után elhajtottak. A végrehajtó délig nem jelent meg, ezért az AVM jogásza telefonon kereste őt. Dósa Mariann, a Város Mindenkié aktivistája lapunknak elmondta: a végrehajtó helyettese arról tájékoztatta a szervezetet, hogy addig nem kerül sor a kilakoltatásra, ameddig a bíróság határozatot nem hoz az érintettek által korábban beadott kifogás ügyében.

Ha a bíróság az érintetteknek ad igazat, a kilakoltatás határidejét 90 nappal meg kell hosszabbítani. A kőbányai önkormányzat nem foglalt állást a kilakoltatás ügyében, a helyi roma kisebbségi önkormányzat képviselőjének Weeber Tibor alpolgármester személyes megbeszélést ígért a jövő hétre. A szóbeli ígérete ellenére az AVM aktivistái addig őrséget állnak, ameddig meg nem érkezik az írásbeli értesítés a bírósági eljárás megindulásáról és a kilakoltatás elhalasztásáról.

A Város Mindenkié 2014 májusa óta dolgozik együtt hat itteni családdal. Mindannyian rossz állapotú, vizesedő, penészedő lakásokban élnek. Az építmények kiürítése hónapok óta zajlik. Az itt élők egy részének felajánlottak cserelakást, három családnak azonban a hosszas tárgyalások ellenére sem kínáltak lehetőséget, noha ma Kőbányán 319 önkormányzati bérlakás áll üresen.

A tegnapi kilakoltatás a három család közül egy hétgyermekeset érintett volna, mert a család határozott idejű szerződését annak lejárta után az önkormányzat nem hosszabbította meg, így jogcím nélkülivé vált. A család 90 napos halasztási kérelmet nyújtott be a végrehajtóhoz, amelyet azonban válaszra sem méltattak.

Noha a mosztani másfél szobás lakás sem nyújt megfelelő körülményeket nekik, a kilakoltatással még ennél is rosszabb helyzetbe kerültek volna, hiszen nincs hová menniük, így a gyermekeket az is fenyegeti, hogy állami gondoskodásba veszik őket. A család lakáshelyzete tehát semmivel sem biztosabb, mint a tiltakozás előtt volt.

Az AVM kérése, hogy legalább addig ne lakoltassák ki a családot, ameddig egy átmeneti elhelyezést nyújtó intézménybe be nem kerülnek. Az AVM akciójáról szóló híradásokra reagálva több magánember is felkereste a csoportot és pénzbeli adományt ajánlott fel. A másik két érintett család is megkapta már az értesítést a végrehajtótól a kiürítésre, bár pontos időpontról nincs hír.

Az AVM szerint a tömeges lakhatási válságot csak erőteljes állami beavatkozással és érdemi társadalompolitikai intézkedésekkel lehet megoldani. Magyarországon az önkormányzati lakásállomány a rendszerváltás óta folyamatosan csökken, jelenleg a teljes hazai állomány legfeljebb három százaléka, és ennek is csak egy részét hasznosítják szociális bérlakásként.

Mindeközben a lakásfenntartási támogatás havonta csupán néhány ezer forint, ami elégtelen az alacsony jövedelmű háztartások gondjainak enyhítésére, az adósságkezelő szolgáltatást pedig az eladósodott családok szűk kisebbsége tudja csak igénybe venni. A nehéz anyagi helyzetben lévő és lakhatási gondokkal küzdő embereknek kizárólag egy kiterjedt szociális bérlakás-rendszer és egy jelentősen magasabb összegű lakásfenntartási támogatás adna lehetőséget a megkapaszkodásra.

A kilakoltatással a kőbányai önkormányzat rövidtávon valóban megszabadul a problémától és a helyzet kezelésének felelősségétől, valójában azonban csak tovább görgeti és súlyosbítja a milliókat érintő lakhatási válságot. A Város Mindenkié álláspontja szerint a megfelelő elhelyezés nélküli kilakoltatás olyan embertelen és jogsértő gyakorlat, amely hatalmas károkat okoz az egész társadalomnak.

Ha egy család az utcára kerül, a szülők nagy eséllyel hajléktalanszállón, a gyermekek pedig állami gondoskodásban végzik. Ez a gyakorlat gazdaságilag is értelmetlen, hiszen sokkal többe kerül az államnak, mintha a családoknak megfelelő lakhatást biztosítanának.