A külső háború belső fegyverszünetet jelent — ezt a tanulságot vonhatjuk le mindannyian a háborút viselő országok politikai eseményeiből. Pártok, osztályok, nemzetiségek egyaránt belátták világszerte, hogy amikor a dolgok egyszer odáig jutottak, hogy az államok fegyveres kézzel harcolnak fönmaradásukért, területi épségükért, önrendelkezési jogukért, akkor a pártok, osztályok, nemzetiségek fegyvereinek; a politikai érveknek el kell hallgatniok.
Amikor az egész világ kifordult sarkaiból, amikor az osztályok és nemzetiségek nem szűntek meg ugyan létezni, de megszűnt rendes és szokott életnyilvánulásaik lehetősége, akkor a szemben álló osztályokra és pártokra az események ércigája ráparancsolja a fegyverszünetet. A mostani világháborúnak egyik legnagyobb jelentőségű eseménye és talán legmesszebbható szociális tanulsága is, hogy a külső ellenség megjelenésének pillanatában mindenütt megszűnt a régi „belső ellenség" ellen való hadakozás.
„E perctől kezdve nem ismerek pártokat, csak németeket"
— mondotta a német császár. Angolországban az összes politikai, gazdasági és szociális küzdelmek elítéltjeinek elengedték a büntetéseket. Franciaországban is általános amnesztiát adott a kormány...
Csak a szorgalmas magyar ügyészek és bíróságok nem tudnak belenyugodni az okosság, államrezon, emberség és méltányosság egyaránt parancsolta munkaszünetbe. A kötelességérzés és az a törekvés, hogy megfelelő munkát végezzenek, nem hagyja nyugodni e kitűnő, serény hatósági személyeket. Ma csak külső ellenség van, de ők azért lankadatlanul küzdenek ma is a belső ellenség ellen. És hogy egy híres magyar szónoklat igéjét némi változással idézzük : „Ez a belső ellenség, amelyet a nemzet óber fiai pihenni nem hagynak: Mi vagyunk".
A pörök és ítéletek úgy hullanak a Népszavára, mint a nemzetközi béke legnyájasabb napjaiban. Határainkon rettenetes mérkőzés folyik. Csillag esik, föld reng, új világ van születőben. Soha ennyi vér nem öntözte a vérharmatos földet, mint ezidétt. Könnyek özöne és áldozatkészség csodái jelzik itthon is a háború útját a lakosság között. De a királyi ügyészség lelkét ezek csak mérsékelten izgatják:
A királyi ügyész urak a Népszavát olvassák és minduntalan veszedelmeket fedeznek föl benne, veszedelmeket, amelyek ellen az államhatalom egész erejével és a törvény teljes szigorával kivannak föllépni.
A háború első hónapjában a Népszavát 15 hónapi fogházra és 1000 korona pénzbírságra ítélték.
Szeptemberben, a háború második hónapjában, — pedig még csak az elején vagyunk — négy sajtó port indított ellenünk az ügyészség s indította őket akkor, amikor meg kellett azt is érnünk, hogy a „Budapesti Hírlap" bennünket vezércikkben dicsért meg. (Szerencsére kiderült, hogy félreértés kapcsán történt ez a kis baleset velünk.)
Népszava 1914 szeptember 12
